Nagyinterjú: Arjen Robben

Arjen Robben 34. születésnapjának másnapján találkozunk a holland támadóval, ennek ellenére sem tűnik úgy, mintha ünnepelni érkezne, miközben fürgén igyekszik az FFT-vel megbeszélt találkozóra, nagyjából úgy, mintha egy Bundesliga-védő lógna rajta.

Interjú Alec Fenn Fotó Stefan Hobmaier

A legnagyobb bánatunkra ezúttal nem robban be szélről a pálya közepére, inkább kezet fog velünk, és gyorsan bele is vág a fényképezkedésbe. Elmúlt 18 éve során a Bayern München játékosa átélte a Bajnokok Ligája-győzelem magasztos pillanatait, az elveszített vb-döntő fájdalmát, de még koránt sincs vége az ellenséges védők fricskázásának.

„Nem érzem lassabbnak magam, mint húszéves koromban, úgyhogy lapul még pár év bennem” – mondja kacsintva.

Az évek során tudása nem csak a futball terén gyarapodott. Hollandiából indult, most Németországban él, megjárta Angliát és Spanyolországot, ami azt jelenti, hogy e négy nyelv bármelyikén beszélgethetnénk. Mostanra beérett, sikerült finomra hangolnia eredendően sérülésre hajlamos testét, így vált mára futógéppé. Az edzése véget ért, így hajlandó kicsit behúzni a féket, székbe ülni, és megválaszolni olvasóink kérdéseit.

Mi a legkorábbi futballemléked? Gyakran jártál azokra az utcai pályákra, amelyek oly népszerűek a holland fiatalok körében?
Henk van der Voort, Hága
A legkorábbi az, hogy az utcán, illetve z iskola apró focipályáján játszunk. Már egészen kiskoromban csatlakoztam a falum csapatához, de csak hetente kétszer jöttünk össze.

A sebességed a védjegyed. Jól ment az atlétika az iskolai testnevelésórákon?
Simon Christie, Facebook
Az iskolában atletizáltam egy kicsit, és ehhez mindig kellett a sebesség, jóllehet sosem gondoltam rá úgy, hogy pályafutásom döntő eleme lesz. Érdekes, mert a szüleim nem voltak ilyen gyorsak, anyukám gyorsabb, mint apám! Mindig is fegyver volt a kezemben, emiatt szerencsésnek mondhatom magam.

Még iskolába jártál, amikor bemutatkoztál a Groningenben. Az osztálytársaid biztosan irigykedtek.
Rudy Schmidt, Rotterdam
Emlékszem, anyukám óra alatt hívott vagy háromszor. Visszahívtam, és elújságolta, hogy azon a hétvégén benne vagyok a keretben. A semmiből jött a lehetőség, nem is számítottam rá. Még csak nem is gyakoroltam a felnőttcsapattal, de az edző a cserepadra ültetett. A barátaim nagyon örültek a sikeremnek. Számukra is furcsa volt, hogy a tévé képernyőjén láthatnak viszont, és az újságokban olvashatnak rólam.

Pályafutásod kezdeti időszakában számos sérüléssel bajlódtál. Nem féltél, hogy ezek miatt nem jön majd ki, ami benned lapul?
Oliver Weinhardt, Twitter
Gyerekként az ificsapatban sosem volt problémám sérülések miatt. Az egész a Chelsea-nél kezdődött, amikor az egyik felkészülési időszak során eltört a lábam. Ez is pusztán csak a balszerencsének volt köszönhető, de magával hozott több izomproblémát is, úgyhogy jobban oda kellett figyelnem magamra. Próbáltam kitalálni, mit tehetek, hogy ép maradjak. Vannak játékosok, akik sohasem sérülnek meg, másoknak, mint például én is, jobban oda kell figyelnie az ilyesmire.

A PSV szurkolói Batmannek és Robbennak hívtak téged és Mateja Kezsmant, mivel remekül megértettétek egymást. Miért volt ilyen szoros kapcsolat köztetek a pályán, és miért nem működött ez a Chelsea-nél?
Roland Smith, Worcester
Kiváló volt az a PSV, nekem pedig az a feladat jutott, hogy amennyire csak tudom, előkészítsem neki a helyzeteket. Ott volt még Dennis Rommedahl a jobb szélen, ő nagyon gyors játékos volt, ketten készítettük elő a jobbnál jobb helyzeteket Matejának, aki rengeteg gólt szerzett. Sajnos a Chelsea-nél nem túl gyakran lépett pályára, emiatt nem tudtuk megismételni a PSV-nél elért sikereket.

„KICSIT OLYANOK VAGYUNK, MINT EGY FORMULA–1-ES AUTÓ: HA EGYETLEN CSAVAR KILAZUL, AZ EGÉSZ MOTOR TÖNKRE MEHET”

Rengeteg gólt szereztél pályafutásod során úgy, hogy betörtél balra, és a távoli sarokba küldted a labdát. Miként vált ez a módszer a legveszélyesebb fegyvereddé?
Ryan Smith, Glasgow
Ifikoromban rendszeresen a bal szélen játszottam, közel a vonalhoz, ahonnan beadásokat küldtem a tizenhatoson belülre. Úgyhogy akkor még nem voltak ezek a mozdulatok, nem volt olyan, hogy betörtem és lőttem. Ez csak akkor kezdődött, amikor a Real Madrid játékosa lettem, és sokkal központibb pozícióba kerültem. Majd a jobb oldalon ébredtem rá arra én magam is, hogy milyen veszélyes fegyver került a kezembe. Azt hiszem, a játék egyik nagyon fontos eleme, hogy a megmozdulásaidban legyen valamiféle meglepetés, ezért is jók ezek a gólok.

Johan Cruyff egyszer azt mondta rólad, hogy elképesztő tehetség vagy, a bal lábad hihetetlen, de a jobb csokoládéból készült. Megbeszéltétek ezt a dolgot?
Simon Crown, Middlesbrough
Soha, de ő az egyetlen, aki ilyet mondott! Nem megy jól a jobb lábammal, mégis a csúcsra jutottam. A modern edzők már elvárják a fiataloktól, hogy mindkét lábukkal jók legyenek, de nem vagyok teljesen biztos benne, hogy ez szükséges. Vannak futballisták, akiknek az egyik lábuk jó, de az aztán nagyon, ezért ilyenkor mindig egyetlen kérdés marad: legyen az az egy természetfeletti, vagy inkább legyen kettő nagyon jó?

Közel kerültél hozzá 2004-ben, hogy otthagyd a PSV-t, és a Manchester United játékosa légy. Mit mondott Alex Ferguson, amikor végül kútba esett az üzlet?
Jeremy Finch, Stockport
Nagyon jót beszélgettünk egy vacsora alkalmával Manchesterben, szóba került a futball és a mindennapi élet is. Ekkor alaposan szétnéztem az edzőpályán is, de miután visszautaztam Hollandiába, nem történt semmi. A PSV tárgyalt a Chelsea-vel is, lehet, hogy a londoniak többet ajánlottak értem. Nem tudom, mi történt. Elbeszélgettünk a Chelsea-vel is, és szimpatikusak voltak a terveik. Egyszer találkoztunk, utána már minden gyorsan ment. Ha a Manchester United közvetlenül a találkozásunk után ajánlott volna valamit, minden bizonnyal hozzájuk szerződtem volna. De végül nem így alakult, és egy cseppet sem bánom.

A Chelsea 12 millió fontot fizetett érted 2004-ben, amikor 20 éves voltál. Milyen érzés volt José Mourinho vezetésével dolgozni?
Julian Price, Cambridge
Nagyon sokat követelt, rendkívül intenzív ember, de azt hiszem, ez akkoriban jót tett a fejlődésemnek. Fiatal voltam, tanulni akartam, kemény munkával fejlődni. Úgy érzem, személyiségeink szerencsésen találkoztak. Sokat játszottam az irányításával, és azt mondhatom, jó edző volt. Nőtt az önbizalmam, jó emlékek fűznek hozzá.

Kemények voltak az első hónapok a Chelsea-nél azok után, hogy eltört a lábközépcsontod?
James White, London
Nagyon nehéz volt, de sikerült felépülnöm belőle, akkoriban még remek fizikai állapotban voltam, és kiváló rajtot vettem a Chelsea nél. Az első három olyan meccsemen, ahol kezdő voltam, egy nullára nyertünk, és a háromból két gólt én szereztem. Gyors voltam és erős, Angliában pedig pontosan ezekre volt szükség. Valószínűleg ott váltam jó játékossá.

Ha éppen nem küszködtél sérüléssel, elképesztő formában játszottál. Nem érezted úgy, hogy érinthetetlen vagy? Mi a titka, hogy ennyire gyorsan alkalmazkodtál az angol futballhoz?
Rory Cordell, London
Miután Angliába kerültem, az volt a célom, hogy minél gyorsabban felépüljek. A sérülés azt jelentette, hogy esélyt kaptam a játék fizikai oldalára koncentrálni. Több hónapot töltöttem el intenzív munkával, úgyhogy amire felépültem, kiváló kondícióba kerültem. Ez önbizalmat adott, hogy képes legyek megmutatni azt a Premier League-ben, amit meg akartam.

Emlékszem, amikor mindenki téged ütött-vágott egy Blackburn elleni 2005-ös mérkőzés alkalmával, miután gólt szereztél. Nem ez volt a legdurvább mérkőzés, amin valaha is pályára léptél? Megtörténhetett volna hasonló Spanyolországban vagy Németországban?
Tom Thatcher, Twitter
Emlékszem arra a meccsre, de emlékszem egy olyanra is, ahol kilencven percen keresztül engem rúgtak, és súlyos sérülést szenvedtem az egyik becsúszás után. Angliában szinte minden mérkőzés ilyen, fizikailag készen kell állnod, erősnek kell lenned. Fel kell készülnöd a „támadások” kivédésére, önmagad megvédésére.

„EGYSZER TÁRGYALTUNK A CHELSEA-VEL, UTÁNA MENT MINDEN GYORSAN. HA A MANCHESTER UNITED KÖZVETLENÜL A TALÁLKOZÁSUNK UTÁN TETT VOLNA AJÁNLATOT, MINDEN BIZONNYAL HOZZÁJUK SZERZŐDÖM”

Mourinho nem rejtette véka alá véleményét a sérüléseiddel kapcsolatban. Nem volt frusztráló, hogy a saját vezetőedződ kritizálja az állapotod?
Charles Scarrott, Stroud
Nem tartottam kritikának. Egy edző számára nem könnyű, ha az egyik játékosa sérült, mivel nem számíthat rá. Úgyhogy megértettem. Futballistaként azonban nehéz volt, hogy nem játszhattam. José győztes típus, erős játékosokra van szüksége. Amikor nem bajlódtam sérüléssel, megbíztam benne, de a problémák sok gondot okoztak.

Egyszer azt nyilatkoztad, senkitől sem tanultál többet Angliában, mint John Terrytől. Mire tanított meg?
Chris Spencer, Fulham
Ő az egyik legnagyobb kapitány, akivel valaha is játszottam. Az, ahogyan a pályán küzdött, mindenki számára példával szolgálhat.

Miért döntöttél úgy, hogy elhagyod a Chelsea-t 2007 augusztusában? Nehéz döntést hoztál?
Daniel Walsh, Newcastle
Nehéz volt, de akkor már változott a rendszer a Chelsea-nél. Az első két idényemben szélsőkel játszottunk, majd Mourinho átváltott egy fizikailag erős középpályássorra és két csatárra. Én is tudtam volna csatárként játszani, de Sevcsenko és Drogba volt az elsődleges választás akkoriban. A Real Madrid bejelentkezett értem, és nehéz lett volna nemet mondani nekik. A pályafutásom szempontjából előreléptem.

A Real Madrid szurkolóiról tudni lehetett, hogy még saját játékosaikat is kifütyülik. Nehéz volt boldoggá tenni őket?
Harry Rijk, Eindhoven
Nekem mindig jó volt a kapcsolatom velük. Az első idényemben megnyertük a bajnokságot, négy egyre vertük a Barcelonát. A másodikban, azt hiszem, életem egyik legjobb játékát hoztam. Ekkoriban kezdtem el a jobb oldalon játszani, és fejlesztettem ki berobbanásaimat, így aztán rengeteg gólt szereztem. Ha jönnek a gólok és a győzelmek, a szurkolók nem fognak elégedetlenkedni.

Egyszer azt nyilatkoztad, muszáj volt továbblépned 2009-ben, hiába hoztad életed egyik legjobb formáját. Nem érezted úgy, hogy elárult a klub?
George Parks, Chester
Fura idők voltak. A felkészülési időszakban ritka jó formában voltam, a klub mégis úgy döntött, hogy rengeteget költ Cristiano Ronaldóra, Xabi Alonsóra, Karim Benzemára és Kakára. Úgyhogy közölték velem, Wesley Sneijderrel és Klaas-Jan Huntelaarral, hogy muszáj eladniuk játékosokat, ha vissza akarnak hozni valamit a pénzből. Nem volt semmi problémám a vezetőedzővel, Manuel Pellegrinivel, aki azt mondta, nem akarja, hogy távozzak, de a végső döntést a klubelnök, Florentino Pérez hozta meg. Nem volt könnyű, de végül aláírtam a Bayernhez. Utólag kiderült, ez volt életem legjobb ötlete.

Robben és Ribéry, vagy ha úgy jobban tetszik, Robbéry csaknem egy évtizede határozza meg a Bayern Münchent. Milyen kapcsolat fűz benneteket egymáshoz?
Max Bauer, München
Azt hiszem, nagyon hasonló a gondolkodásunk, és talán emiatt alakult ki köztünk szoros kapcsolat. Mindketten nagyon szeretjük a futballt, ezen belül pedig nagyon kedveljük az egy az egy elleni szituációkat, a gólok előkészítését és magát a gólszerzést. Hasonlítunk egymásra, és egyáltalán nem véletlen, hogy ilyen sikereket értünk el együtt.

Az volt életed legborzasztóbb pillanata, amikor a 2012-es Bajnokok Ligája-döntő hosszabbításában tizenegyest rontottál régi klubod, a Chelsea ellen? Hogyan reagáltak csapattársaid az odahaza elveszített döntő után?
Neil Cane, London
Az volt a mélypontom, és a többieket is sikerült kiábrándítanom. Saját stadionunkban léptünk pályára, és hét perccel a vége előtt egy nullára vezettünk. Sajnos kiegyenlítettek, utána pedig tizenegyest rontottam. Később, a párbaj során is ők rontottak először. Amikor kihagysz egy tizenegyest, nem könnyű felállni. Nekünk is a következő idényben sikerült csak, de akkor a Wembleyben bebizonyítottuk, hogy remek csapat vagyunk.

A Bayern 2010-ben és 2012-ben is alulmaradt a Bajnokok Ligája döntőjében. Nem gondoltad akkor, hogy az a végzeted, hogy sose jöjjön össze?
Rodrigo Sanchez, Madrid
Dehogynem. A harmadik finálé előtt, a Borussia Dortmund ellen hatalmas nyomás nehezedett rám. Igyekeztem nyugodt maradni, biztos voltam benne, hogy ezúttal nyerünk a Wembleyben, úgy gondolkodtam, nem lehetséges, hogy háromszor is vesztesként távozzak a pályáról. Ilyesmit senki sem írna be szívesen az önéletrajzába. Úgy beszéltek volna rólam, hogy ügyes volt, sok mindent elért, de nem nyert BL-t.

Mit éreztél, amikor belőtted a kései győztes gólt a döntőben? Gondolom, nagy teher esett le a válladról.
Taylor Johnson, Facebook
Olyan volt, mintha egy film forgatókönyve valósult volna meg. Egy évvel korábban kihagytam egy tizenegyest a Chelsea ellen, majd tizenkét hónappal később én szereztem a győztes gólt. Azt hiszem, az esetem jól példázza, milyen hozzáállásra van szükség a sportban. Ha mögötted állnak a társaid, mindig fel kell állnod, és küzdened kell. Így tettem én is.

Akkoriban voltál először holland válogatott, amikor Robin van Persie, Rafael van der Vaart és Wesley Sneijder is bekerült a nemzeti együttesbe. Hogyan lehetséges, hogy az Oranje nem nyert egyetlen tornát sem ennyi tehetséggel a soraiban?
Tom Bearden, Nottingham
Szerintem értünk el sikereket, ha azt vesszük, milyen kicsi országról beszélünk: 2010-ben vébédöntőt játszottunk, 2014-ben bronzérmesek lettünk, ez nem olyan rossz. Persze, mindenki szeretne aranyérmet nyerni, de egy tizenhatmilliós országhoz képest a második és harmadik hely is hatalmas eredmény.

Hollandia nem jutott ki a 2016-os Európa-bajnokságra és az idei világbajnokságra. Mi a probléma a holland labdarúgással?
Steve Peach, Norwich
Mindig is sajátos stílusban játszottuk a futballt, miközben a világ változik, és ehhez nekünk is alkalmazkodnunk kell. Fontos, hogy meglegyen a saját identitásod, de ugyanúgy tanulni is kell a többiektől. Tíz-tizenöt évvel ezelőtt még mások jöttek hozzánk tapasztalatot szerezni, most viszont nekünk kell nyitottabbnak lennünk más válogatottak játékára.

A holland média rendszeresen üvegembernek hívott gyakori sérüléseid miatt, ennek ellenére tizennégy éven át voltál válogatott. Rosszulesett az elnevezés?
Frank Schif, Amszterdam
Igen. Fiatalabb korában érzékenyebb az ember. Lehet, hogy ha idősebb koromban kapom a kritikát, jobban bírom, de akkor bizonyítani akartam, hogy nincsen igazuk. Az üvegember elnevezés úgy hatott rám, mintha azt mondogatnák, hogy gyenge vagyok. Egyáltalán nem voltam gyenge, csak a testem sokkal érzékenyebb volt. Azt mondogattam magamban, hogy nem szabad összetörni, és szerencsére be is tudtam bizonyítani, hogy nincsen igazuk. Én nevettem a végén!

„ÚGY GONDOLKODTAM, NEM LEHETSÉGES, HOGY HÁROMSZOR IS VESZTESKÉNT TÁVOZZAM A PÁLYÁRÓL. ILYESMIT SENKI SEM ÍRNA BE SZÍVESEN AZ ÖNÉLETRAJZÁBA”

Iker Casillas cipője gondoskodott róla, hogy ne szerezd meg a győztes gólt a 2010-es világbajnokság döntőjében. Fáj még az eset?
Thomas Reynolds, Kensington
Ahogyan a trófeáim, ez a csalódás is örökre velem marad. Nagy esélyt kaptam, hogy megnyerjem a világbajnokságot Hollandiának, amikor ott álltam szemtől szembe Iker Casillasszal. Ha három centiméterrel feljebb lövöm a labdát, bemegy. A mérkőzés után azt gondoltam, meg kellett volna kerülnöm őt, de amikor visszanéztem, úgy éreztem, jól határoztam. Casillas úgy döntött, hogy balra mozdul el, de végül kitette a lábát a másik irányba. Ha ismét lehetőségem nyílna, ugyanígy csinálnám, csak három centiméterrel feljebb lőném.

Edzettél Louis van Gaal keze alatt a Bayern Münchennél és a válogatottban is. Érdemes volt küzdeni érte a pályán?
Michael Haan, Facebook
Van Gaal remek edző, néha nagyon intenzív, világosan fejezi ki magát, sokat foglalkozik egyénileg a játékosokkal. Rengeteget tanultam tőle az évek során, és nagy szerepet játszott abban, hogy otthagyjam a Real Madridot, és Németországba költözzek. Szerencsére a válogatottban is dolgozhattam vele, és mindkét csapattal értünk el sikereket, amikor irányított.

Te is azon kevesek közé tartozol, akiknek José Mourinho és Pep Guardiola is edzője volt. Össze lehet hasonlítani a két edzőt?
Eugene Chambers, Lincolnshire
Minden vezetőedzőnek megvan a maga stílusa. Játékosként sokat kell tanulnunk tőlük. Mourinho keze alatt még fiatal voltam, Guardiola irányítása idején már érett. Mindketten nagyágyúk, és mindkettejüktől sokat tanultam pályafutásom során.

Lesz belőled edző valaha? Gondolom, fordított szélsőket alkalmaznál…
Jamie Berger, Luton
Egyelőre még nem tudom. Mindenesetre élvezem a munkát a fiatalokkal, tetszik, hogy fejlődnek a kezem alatt. A fiam helyi klubjának rendszeresen besegítek. Nagyon szeretem a futballt, de egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy edzőként képzelem el a jövőmet.

Az idén töltötted be a harmincnégyet, de mintha fizikálisan még mindig csak erősödnél. Hogy lehet ez?
John Mills, Twitter
A Madridban töltött utolsó idényemben csontkováccsal kezdtem dolgozni. Ő magyarázta el, hogy a testemben minden mindennel kapcsolatban áll. Kicsit olyanok vagyok, mint egy Formula–1-es autó: ha egyetlen csavar kilazul, az egész motor tönkre mehet. Az izmoknak olyan hatékonyaknak kell lenniük, amennyire csak lehet, és nálam ez a helyzet most.

(Megjelent a FourFourTwo magazin 2018. májusi számában.)