Interjú Chris Flanagan
Hogy mennek a dolgok, amióta karanténban vagy?
Napközben szinte ki sem lépek a házból, így furcsán érzem magam. A focisták hozzászoktak már, hogy a szabadban vannak. Olyan, mint amikor sérült vagy: nem tudod, hogy mit kezdj magaddal. A gyerekeinket próbáljuk elfoglalni, segíteni a tanulásban, és sokat társasjátékozunk.
Mikor állt le a munka az Anderlechtnél?
Március közepén vonultunk karanténba. Belgiumban talán egy héttel hamarabb vezették be, mint Angliában. Az iskolák pénteken bezártak, mi pedig hétvégére visszatértünk Angliába, mert ott vannak a szüleink. Az erőnléti edzéseket majdnem mindennap megtartják videohívásokon keresztül. Az edző felveszi a gyakorlatokat, mi pedig utánozzuk őt. Futnunk is kell, erre a legjobb az éjszaka, mert akkor üresek az utcák.
Augusztusban érkeztél az Anderlechtbe. Hogyan alakult a szerződés?
Vincent Kompany felhívott, és közölte, hogy szeretné, ha náluk folytatnám. Új kihívások elé nézett, de tudta, hogy mit akar, és a lehetőség jónak tűnt. Meglepett, hogy egyáltalán tudja, ki vagyok. Az Anderlecht világszerte ismert csapat, nem lett volna értelme visszautasítani. Lehet, hogy sohasem kaptam volna hasonló lehetőséget.
Premier League-klubok is érdeklődtek utánad?
Igen, de semmit sem vehetsz biztosra, amíg alá nem írtál. Kompany felkérését biztosra vehettem: kétség sem fért hozzá, hogy engem akar, így én is magabiztosan igazolhattam az Anderlechthez.
Milyen a munka Kompanyval az első idény alapján?
Kitűnő. Nem sokan tudnák megcsinálni, amit ő: játékos, csapatkapitány és vezetőedző egyszemélyben. Fogalmam sincs, honnan van erre ideje és energiája. Példát mutat mindenkinek, miközben ugyanazon az úton jár, mint mi.
És ott van Craig Bellamy is…
Igen, ő az U21-es csapatért felel. A lehető leggyakrabban beszélgetek vele, mivel rendkívüli tapasztalata és intelligenciája miatt sokat tanulhatok tőle.
Izlandon éltél 2011-ben, a Vikingur Reykjavík kölcsönjátékosaként. A kalandnak köszönhetően most könnyebb megfelelni a külföldi kihívásnak?
Az egyik legnagyobb erényem, hogy bárhol feltalálom magam. Izlandon nem éreztem, hogy idegen helyen lettem volna, mert az életem ugyanabban a kerékvágásban ment tovább. Máshol laktam, de ugyanúgy fociztam. Az Anderlechtnél angolul beszélünk, így itt sincs nehéz dolgom.
Sérüléseid és a csapatod nehezebb idénykezdése ellenére is hét gólt szereztél tizenhat szereplésed alkalmával, mielőtt a bajnokság félbeszakadt…
Elégedett vagyok. A sérülés az elején nagyon bosszantott, ráadásul a csapat éppen akkor vezette be az új játékrendszert, és még csak próbáltuk megszokni egymást. Olyan volt, mint a Manchester Citynél Pep Guardiola, a világ legjobb vezetőedzőjének kinevezése után. Első idénye alatt nem lett bajnok a csapat, így mindenki megkérdőjelezte Guardiola nagyszerűségét. Ezt Kompany el is mondta nekünk, így mindenki tudta, hogy hosszú folyamat veszi kezdetét, amit a sajtó és a szurkolók sötétebben látnak majd, ha elmaradnak a győzelmek. Mielőtt félbeszakadt a bajnokság, az eredményeink javultak.
Milyen volt a Leedsnél töltött időszakod?
Nagyon különleges. Megnéztem a dokumentumfilmet, és minden emlékem felelevenedett: a vér, az izzadság, a könnyek, minden, amit hiába adtunk bele. Fájdalmas volt átélni, és fájdalmas volt visszanézni. A Derby elleni rájátszás-elődöntő második meccsét sérülés miatt kihagytam, ami tragikus volt. Semmit sem tehettem.
Milyen volt Marcelo Bielsa irányítása alatt az Elland Roadon?
Sokat tanultam tőle. Öt különböző rendszert próbáltunk ki minden meccs előtt, mindegyikhez más felállás és szereposztás tartozott. Ez felnyitotta a szememet. Tudtunk négy négy kettőben kezdeni, hogy aztán két perc játék után valami másra váltva uraljuk a játékot. Bármikor bármire készen álltunk.
Megviselt a távozás?
Nagyon. Már beilleszkedtem a csapatba, a szurkolókat imádtam, de lejárt a szerződésem. Ilyen a futball. Az lett volna a legjobb, ha feljutunk, és gyökeret verünk a Leedsszel a Premier League-ben. De ez nem történt meg, bár még megeshet.
Amikor az Oxfordban játszottál, volt hatvanöt pár edzőcipőd. Melyik a legújabb?
Egy kicsit leálltam a gyűjtéssel, de néhányat még beszereztem Belgiumból. Összepakolva a cuccaimat, rájöttem, hogy sok helyet foglalnak el a cipőim.
Jamaica jelezte, hogy esetleg igényt tartana rád. Vállanád?
Valószínűleg. Mindig is szerettem volna válogatott lenni. Már túl vagyok néhány egyeztetésen. Ha lehetőséget kapok, akkor szeretnék élni vele.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2020. júniusi lapszámában.)
Magazinunkat olvassa digitálisan a digitalstand.hu/fourfourtwo oldalon!
