Manchester? Nem nevezném pályafutásom fénypontjának

Interjú Marcus Alves

Hogy megy a sorod a Nagoya Grampusnál?
Most már sokkal jobb. Eleinte nem volt könnyű, mert sorozatosan veszítettük el a meccseinket, és velem ilyen sohasem történt korábban. A világbajnokság után néhány tapasztalt játékos csatlakozott hozzánk, akiknek köszönhetően tizenkét gólt, köztük két mesterhármast szereztem hét meccsen.

Miben más a japán futball?
A brazil, sőt még az európai szurkolók is sokkal érzelmesebbek, és sokszor átlépik a határt. A japánok nem ilyenek: ha veszítünk, nem boldogok ugyan, de sosem fütyülnének ki, vagy zaklatnának a feleséged szeme láttára. Bárhová magammal vihetem a páromat, nem kell izgulnom, hogy bajba kerülünk.

Milyen érzés a japán élvonal sztárjának lenni?
Nemrég voltam egy rendezvényen, ahol alkalmam nyílt találkozni Fernando Torresszel, de ott volt Lukas Podolski és Andrés Iniesta is. Rájöttem, hogy most már az ő súlycsoportjukban mozgok! Nagyszerű befutottnak lenni. Szerepeltem a 2014-es világbajnokságon is, amiről sokat beszéltek errefelé.

Gary Lineker nagojai szereplését is szokták emlegetni?
Hallottam egyszer-kétszer, de messze nem annyiszor, mint az ausztrál csatár, Joshua Kennedy nevét. Gondolom, ő emlékezetesebb maradt, mint Lineker. Az is lenyűgözött, hogy itt mennyire rajonganak a brazilokért. Talán azért, mert egykor Zico is tündökölt Japánban.

„MIKEL ARTETA TANÁCSA NAGYON HASZNOS VOLT. NAGYSZERŰ EDZŐ LESZ BELŐLE”

Játszottál már Japánban, Kínában, az Egyesült Arab Emírségekben, Törökországban, Oroszországban és Angliában. Melyik volt a kedvenc időszakod?
A három kedvencem Anglia, Dubai és Nagoja. Mindhárom fantasztikus!

A valódi Jo bemutatkozott Angliában?
Visszatekintve már tudom, hogy lehettem volna jobb is, de még nagyon fiatal voltam, és sokat kellett fejlődnöm. Volt egy nagyszerű idényem a CSZKA Moszkvánál, aztán én lettem a Manchester City legdrágább játékosa. Nem volt tragikus élmény, de a pályafutásom fénypontjának sem nevezném. Manchesterben állandóan esik, és nem igazán lehet mit csinálni. Van néhány pláza, de az élet nem csak a vásárlásról szól. Ennek ellenére nem hibáztatom a várost, hiszen jó néhányan sokra viszik ott. Ha mostani fejjel kerülnék oda, mást látnának belőlem.

Adhatott volna több időt a City?
Bosszús voltam, amikor néhány hónap után kölcsönbe adtak az Evertonhoz. De végül jót tett a környezetváltozás. David Moyes sokat foglalkozott velem, és a játékosok is támogattak.

Ki volt leginkább a segítségedre?
Amikor az Evertonhoz kerültem, spanyollal kevert portugál nyelven beszéltem Mikel Artetával, Segundo Castillóval és Nuno Valentével. Egy napon Mikel félrehívott, és azt mondta, hogy ha nem kezdek el angolul tanulni, akkor mindig ugyanazokkal a srácokkal beszélhetek csak, ami nem tesz majd jót a pályafutásomnak. Onnantól fogva nem beszélhettem portugálul vagy spanyolul.

Mi változott benned azóta?
Felhagytam az éjszakázással, a kemény ivással, és többé már nem hanyagolom el a szervezetem. Most, hogy már nem fogyasztok alkoholt, és nem járok bulikba, a játékom teljesen megváltozott. Már nem az a Jo vagyok, aki valaha voltam.

Lenne kedved visszatérni Angliába?
Tavaly érdeklődött utánam a Crystal Palace. Ha komoly szándékai lettek volna, vállaltam volna a kihívást.

Csalódott voltál, hogy nem kerültél be a 2018-as brazil vb-keretbe?
Tite említette a világbajnokság előtt, hogy egy olyan csatárt keres, amilyen én vagyok, de végül nem kerültem fel a listájára. Továbbra is reménykedem benne, hogy visszajutok a válogatottba. Csak harmincegy éves vagyok, még lehetnek álmaim.

(Megjelent a FourFourTwo magazin 2018. decemberi számában.)