Inerjú Emanuele Giulianelli
Milyen az élet Rómában?
Nagyszerű! A klub és a város történelme gazdag, az időjárás olyan, mint Örményországban, ahol háromszáz napon át élvezhetjük a napsütést, ráadásul az olaszok kicsit hasonlítanak az örményekre, mert hasonlóan tréfásak és ironizálnak. Jól érzem magam, de persze nem turistaként érkeztem. A Roma javát akarom szolgálni.
Eddig is hét nyelven beszéltél. Hogy megy a nyolcadik elsajátítása?
A sérülésem után leálltam, hogy minden erőmmel a felépülésemre tudjak összpontosítani. A szabadidőmben próbálok haladni az olasszal is. Nem könnyű, de nem szabad elkeseredni, ha valami nem sikerül. Nincs siker hibák nélkül.
Hogyan adódott a kölcsönlehetőség a Románál?
Az ügynököm vetette fel szeptember elsején. Mivel az Arsenalnál semmi dolgom nem volt, igent mondtam. És jól döntöttem.
A csapattársad, Nicolo Zaniolo még csak húszéves, de már nagyra értékelik. Lehet belőle világklasszis?
Egészen biztosan a legjobbak közt van a helye, legalábbis a képességei alapján. Tavaly a Serie A legjobb fiatal játékosának jelölték, ami azt jelenti, hogy jó munkát végzett. De ez még nem elég, többre képes. Nagyszerű tehetség, és még ennél is magasabbra juthat.
Milyen volt az angliai időszak?
Teljesült az álmom, hogy a Premier League-ben játszhassak. Voltak nagyon jó és rossz meccseim is, ami teljesen rendben van. Nehéz egyenletes teljesítményt nyújtani, ha időnként játszol, időnként nem, és semmiben sem lehetsz biztos. A Manchester Uniteddal megnyertük az Európa-ligát. Nehéz volt, mert huszonöt játékos volt ott, és mindenki szerepelni akart. Nagyszerű időszak volt, de mivel több játéklehetőségre vágytam, az Arsenalhoz mentem.
Mi volt Arséne Wenger módszere?
Nagy megtiszteltetés volt az irányítása alatt futballozni. Mindenkinek azt mondta, hogy élvezze a labdarúgást, mert ha élvezettel focizik, akkor jól fog játszani. Hat szép hónapot töltöttem velük. A távozása mindenkit megrázott. Engem különösen, mert ő hívott a csapathoz. De ez a sportág már csak ilyen. Mindenre fel kell készülni.
Milyen volt a Wengert követő Unai Emeryvel dolgozni?
Más szerephez jutottam, mivel ő több figyelmet fordított a taktikára. Szélsőként kezdtem, de végül a védekező középpályás szerepét kellett kiegészítenem. Emiatt innentől nem sok gólt vagy gólpasszt könyvelhettem el. Szeretek szabadon mozogni, megkeresni az üres területeket, de fontosabb, mit mond a menedzser: a csapat győzelme az egyéni érdekek felett áll. Sok tapasztalatot szereztem a közös munkából, mivel ő volt az első spanyol edző, akitől tanulhattam. A spanyol foci rettentő technikás.
Hogyan élted meg, hogy az örmény-azeri kapcsolatok megromlása miatt kihagyni kényszerültél a Chelsea elleni Európa-liga-döntőt?
Ez volt a második Európa-liga-döntőm. Képzelj csak el egy játékost, akinek korábban nem adatott meg ez a lehetőség, de most politikai okok miatt ki kell hagynia. Iszonyúan fájdalmas. Azt nem mondom, hogy a négy egyes végeredményt meg tudtam volna változtatni, de nagyon rosszul éreztem magam, miközben otthonról néztem a mérkőzést, és nem tudtam segíteni. Senkinek sem kívánom ezt az élményt.
Tehetett volna bármit az UEFA a probléma megoldásáért? Például egy új helyszín megválasztásával?
Az egyetlen megoldás az lett volna, ha máshol rendezik meg a döntőt. Ha csak kis esély is van arra, hogy egy játékosnak olyan helyre kell utaznia, ahol kedvezőtlen politikai feltételek várják, akkor jobb, ha nem teszi. Például ha egy orosz csapat Ukrajnában játszaná a Bajnokok Ligája döntőjét, az meglehetősen bajos lenne. Életem egyik legfontosabb meccsét kellett kihagynom, mert néhány döntőshozó nem volt elég alapos.
Az azeriek szerint biztonságos körülmények között játszhattál volna.
Nem ez volt az első eset, hogy a klubom egy azeri csapat ellen lépett pályára. A Borussia Dortmund egyszer a Qabala ellen játszott, de volt egy Arsenal–Qarabag összecsapás is. Arra a két meccsre egyáltalán nem kaptam belépési engedélyt Azerbajdzsánba. Aztán valahogy az Európa-liga döntőjére mégis azt mondták, hogy mehetek. De erről nem szeretek beszélni, mert sokan nem értik meg a helyzetemet. Egyszerűen elszomorít, hogy nem futballozhattam.
Miért távoztál az Arsenalból?
Tisztában vagyok a képességeimmel és a lehetőségeimmel. Nem bírtam elviselni, hogy a kispadról kell végignéznem a meccseket. Harmincéves vagyok, játszani szeretnék, nem az időmet vesztegetni. Emery és a főnök, Raul Sanllehi biztosítottak arról, hogy fontos vagyok az Arsenalnak, de végül a Romához mentem, mert ott több bizalmat kapok.
Hosszú távra tervezel a Románál?
A kölcsönszerződés egy évre szól, utána bármi lehetséges. Nem zárkózom el semmitől. Itt most jól érzem magam. Az idény végén megbeszéljük a lehetőségeket.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2020. januári lapszámában.)
