Interjú Marcus Alves
Augusztusban igazoltál a Valenciához (az interjú még februárban készült – a szerk.), miután tizennyolc hónapot futballoztál az Arsenalban. Mi volt a váltás oka?
Ha olyan csapatban kapsz lehetőséget, mint az Arsenal, akkor nem könnyű a távozás mellett döntened. A Villarrealnál Marcelino volt az edzőm, akitől sokat tanulhattam. Neki köszönhetem, hogy az Arsenalba kerültem, és a Premier League-ben játszhattam, amivel életem álma vált valóra. Miután a nyáron a Valenciához szerződött, meghívott a csapatába. Az Arsenal nem igazán akart eladni, de Marcelino keményen harcolt, hogy az üzlet létrejöhessen.
Mi segített meghozni a végső döntést?
A térdsérülésem miatt világossá vált, hogy nincs esélyem Londonban játszani. Az idény elejét ki kellett volna hagynom, amivel hátrányba kerültem volna, így eldöntöttem, hogy hazautazom Spanyolországba. Most boldog vagyok, és nemcsak azért, mert a Valencia nyerő formában van, hanem azért is, mert Angliában nem érezte jól magát a családom.
Gondoltad volna, hogy a 2017–18-as idény elején a Barcelona ellen fogsz küzdeni a tabella élén?
Őszintén? Egyáltalán nem. Semmi okom sem volt ilyesmit remélni, hiszen rettenetes időszak után a Valencia a kiesés ellen küzdött. Kezdetben emiatt hezitáltam is, de végül bebizonyosodott, hogy ennél jobb döntést nem is hozhattam volna. Szuperül kezdtünk, és egyre többet játszom.
Mi lehet a Valencia célja a bajnokság végére?
Mondjuk az, hogy a legjobb négy között végezzen? Minden nyert meccs után egyre nagyobb és nagyobb álmaink születnek. Mesés játékosokkal és fantasztikus edzővel vagyunk megáldva, így a Bajnokok Ligájában a helyünk.
Mi nem stimmelt Angliában?
A feleségem nem boldogult a nyelvvel. Ha bármit el akart intézni, mások segítségére volt utalva, és ez nagyon boszszantotta, ráadásul az időjárással is meggyűlt a baja.
A sérüléseid miatt nem játszhattál olyan gyakran, mint szerettél volna?
A sérülés nyilván nem jött jól, ennek ellenére talán több lehetőséget érdemeltem volna az Arsenalban. Megviselt, hogy csak akkor léphettem pályára, ha valamelyik csapattársam megsérült.
A Manchester City ellen vívott FA-kupa-elődöntő volt az arsenalos időszakod fénypontja?
Életem egyik legjobb meccsét játszottam a City ellen, és borzasztóan boldog voltam aznap, de aztán jött a Spurs elleni meccs, ahol kihagytam egy büntetőt, és ez után megint nem játszhattam. Nem voltam boldog, de őrült sem vagyok, így tudom, hogy hálásnak kell lennem.
Mit gondolsz az Arséne Wenger elleni szurkolói tüntetésről?
A drukkerek állandóan a távozását követelik. Kedves és segítőkész embernek ismertem meg, akinek mindig nyitva állt az ajtaja, ha beszélni akartam vele. Amikor boldogtalan voltam, feltártam neki az érzéseimet, ő pedig megértett, és őszinte válaszokat adott.
Sánchez és Özil marad? Arra tippelek, hogy legalább az egyikük nem megy el, de ne kérdezd, hogy ki!
Volt egy kis súrlódás közted és Diego Costa között. Várod, hogy találkozz vele az Atlético elleni meccsen? A Villarrealban az Atlético ellen mutatkoztam be, és nagyszerű csatát vívtam Diegóval. Aztán jött a Chelsea elleni meccs, ahol kiállítottak. A dühtől elvakultan harcolni akartam Costával, de néhány nappal később már barátként beszélgettünk egymással. Az emberek azt hiszik, hogy Diego rossz ember, holott hatalmas szíve van!
Út Európába
Brazíliából 2013-ban igazol a Villarrealba, és első idényében bejuttatja a csapatot az európai kupába; ez három évig elérhetetlen volt a klub számára.
Történelmi ágyúdörrenés
Az egyetlen góljával, amit az Arsenalban szerzett a Bournemouth elleni 2–0-s összecsapáson, a tabella élére juttatja a csapatot 2015 decemberében.
A kupa hőse
Fantasztikus teljesítményt nyújtott, amikor az Arsenal legyőzte a Manchester Cityt a 2016–17-es FA-kupa-elő dön tőben. A fináléról sérülés miatt lecsúszott.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2018. februári lapszámában.)
