Interjú Rahman Osman
Tavaly nyáron neveztek ki a Nordsjaelland segédedzőjének.
Sokat tanultam a barátaimtól, megszereztem a képesítéseket, miközben a csapat folyamatosan fejlődik. Mindenki bátorított, ami nagy segítség volt a vírus időszakában. Kínálkoztak más európai lehetőségek is, de én a Nordsjaellandot választottam, mert itt a legnagyobb figyelmet kapom, sokat fejlődhetek.
Hogyan boldogulsz, amióta kitört a világjárvány?
Rendben mennek a dolgaim. Persze mentálisan megvisel, hogy oly sok dologról le kell mondanom, amitől szép az élet, például a kollégák megöleléséről, a kézfogásról, sőt még a szoros kontaktusról is edzés közben. Próbálok boldogulni. Dánia nagyszerű hely, és abban reménykedem, hogy hamarosan újra kisüt felettünk nap.
Tartod a kapcsolatot a Chelsea-vel?
Igen, van egy házam is Cobham közelében, és ha Londonban vagyok, oda megyek edzeni. Szoktam beszélni azokkal, akikkel korábban is jóban voltam. Nem sok minden változott. Nagyon örülök, ha látom őket, de a vírus miatt ezt nem tehetem olyan gyakran, mint régen.
Meglepett, hogy régi barátodat, Frank Lampardot kirúgták?
Már elég régóta ismerem a futball világát ahhoz, hogy tudjam, az eredmény alapján fognak megítélni. Ezt Frank is tudta, ahogyan azt is, hogy Roman Abramovics hajthatatlan, ha a Chelsea mérlegéről van szó. Egyébként szerintem Frank nagyszerűen teljesített. Pályafutásom szép pillanataiban együtt dolgoztunk, és tudom, hogy nem fogja megtörni a kirúgás, tenni fog azért, hogy még jobb legyen. Frank a kudarcokból újabb lépcsőfokokat farag. A legnagyobbak közé tartozik, meg is fogja találni a helyét köztük. Biztos vagyok benne, hogy hamarosan egy óriási klubnál látjuk viszont, ahol a világ legjobb labdarúgóit irányíthatja.
Mourinhóval is jó barátságot ápolsz?
Mourinho mindig is többet fog jelenteni számomra, mint a foci. Olyan kapcsolat alakult ki köztünk, mint az apák és fiúk között szokott, és mindig is kitüntetett helye lesz az életemben. Sokat tanultam tőle az életről és arról, hogyan válhatok jobb emberré. Sokan nem erről az oldaláról ismerik meg, de sokunknak az a véleménye, hogy példátlanul jelentős a szerepe a fejlődésünkben. Elkísért a szülő városomba, Accrába, hogy megnézze, hol nőttem fel, és még pontosabb képet kapjon rólam. Az edzők általában csak az eredményekkel törődnek, ő viszont azt nézte, hogyan gazdálkodunk az erőforrásainkkal, milyennek látjuk az életet, és mit adott nekünk a futball. Bárcsak ne a rivális Spurshöz ment volna!
Mennyi esélye volt, hogy a Manchester Unitedba igazolsz, mielőtt a Chelsea-be kerültél?
Nagyon sok. Az ügynököm inkább Alex Fergusont választotta volna, de egyeztetett a PSGvel, a Real Madriddal és a Chelseavel is. Végül Didier Drogba hatására választottam a Stamford Bridgeet. Közel állt Florent Maloudához, akárcsak én még a Lyonnál. Egyszer Malouda házában buliztunk, amikor Drogba telefonált, és elmondta, hogy Mourinho mindig rólam beszél. Malouda odaadta a telefont, Drogba pedig mindent elmondott Londonról és a Chelsearől, és az azt körülvevő családias légkörről. Attól a pillanattól kezdve oda akartam menni.
Hogy érezted magad, amikor a Chelsea megnyerte a Bajnokok Ligáját 2012-ben?
Az a müncheni éjszaka életem egyik legjobb pillanata volt még úgy is, hogy csereként nem játszhattam. De részese voltam a csapat minden rezdülésének, és a „testvérem”, John Obi Mikel a pályán volt. Mindig arról beszéltünk, hogy milyen jó lenne megnyerni a Bajnokok Ligáját. Abban az idényben a Napoli elleni visszavágó a legjobb tizenhat között különös volt. Sok nagyszerű játékos részese volt az odáig vezető útnak, többen távoztak, hogy aztán végül Münchenben együtt ünnepeljünk, és az álom valóra vált.
Hogy élted meg, hogy a következő idényben kölcsönbe a Real Madridhoz kerültél?
Megtiszteltetésként. Fantasztikus élmény volt Cristiano Ronaldót testközelből látni, figyelni, ahogy edz, érezni, hogy mikor boldog vagy feldúlt. Nagyszerű volt Mourinhóval új környezetben dolgozni, de velünk voltak olyan világsztárok, mint Sergio Ramos, Mesut Özil és Xabi Alonso. Nem nyertünk semmit abban az idényben, de életre szóló élmény volt viselni a fehér mezt.
Igaz, hogy egyszer próbajátékon voltál az akkor harmadosztályú Burnleynél?
Igen, több olyan próbajátékon is voltam, amiről sosem fognak hallani az emberek! Ha jól emlékszem, az 1999-es U17-es világbajnokság után történt. Jó voltam, és több klubhoz is mehettem volna, de azok visszautasítottak. Ez nem volt szép, mivel fiatal voltam, és bizonyítani akartam, meg persze pénzt keresni. Egyébként a vízummal vagy a hivatalos dolgokkal volt gond. Csalódottan távoztam, de aztán jött a Bastia, a Lyon, majd a Chelsea. Végül egész jól alakult, nem?
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2021. áprilisi számában.)
