Interjú Felipe Rocha
Jelenleg az al-Rajjan menedzsereként dolgozik. Milyennek találja ezt a munkát a Premier Leaguehez viszonyítva?
Nagyszerű tapasztalat. Sokan úgy vélik, az itteni játék lényegesen eltér az európai labdarúgástól, de a futball valójában többé-kevésbé mindenhol ugyanolyan. Eddig jól szerepelünk a bajnokságban, és esélyesek vagyunk a végső győzelemre is.
A Lehvija edzőjeként mutatkozott be 2014 júniusában Katarban. Nehezen hozta meg ezt a döntést?
Számos tényező befolyásolja az embert, mielőtt elvállal egy ilyen munkát, de meg voltam győződve: kedvező a lehetőség. Utólag látom, hogy jól döntöttem, mert boldog vagyok itt.
Mennyire színvonalas a bajnokság?
A legjobb három-négy csapat igencsak erős. A taktikán még van mit javítani, de akad jó néhány technikás játékos itt. Ha vetünk egy pillantást a fiatalabb generációra, biztosak lehetünk benne, hogy közülük sokan ott lesznek a 2022-es világbajnokságon. Persze nem minden ifi szerepel otthon, mert Katar felismerte, hogy a többek között Spanyolországban vagy Belgiumban tapasztalatot szerző futballisták sokkal jobb játékosként térnek haza.
Nagyobb az érdeklődés a foci iránt annak fényében, hogy Katar világbajnokságot rendez?
Határozottan. Egy olyan országban, ahol a futball kultúrája kevésbé mély, mint mondjuk az én hazámban, az embereknek időre van szükségük. Akár évekre is. Katar rengeteg fejlesztésbe vágott bele a vébé miatt, és a lakosság érdeklődése szemmel láthatóan növekszik.
Élvezte a munkáját a Swansea-nál?
Anglia teljesen új élménnyel ajándékozott meg, mivel korábban sosem játszottam ott. Kilencedikek lettünk a bajnokságban, és megnyertük a Ligakupát. Ez volt az első és sajnos az egyetlen nagyobb cím, amit meg tudott szerezni a csapat.
Megrázó módon ért véget a munkája a Swansea-nál 2014 februárjában.
Életemben kétszer rúgtak ki: az első, a Szpartak Moszkvánál nem lepett meg, ez utóbbi viszont igen. Ennek ellenére nincs más lehetőség, mint elfogadni és továbblépni. Van egy mondás a fociban, amely szerint könnyebb lecserélni az edzőt, mint tizenegy játékost. Rövid távon hozhat változást, de végső soron nem ez a legjobb megoldás.
Szemmel tartja a klub eredményeit?
Igen. Elszomorítónak találom az elmúlt két év eseményeit. Remélem, sikerül megismételniük a korábbi eredményeket, és visszatérnek a magasabb szintre.
Szomorú amiatt, hogy változtattak játékstílusukon?
Olvastam egy cikket, amit egy korábbi játékosom, Ángel Rangel írt, és éppen erről beszél benne. A Swansea éveken át a különleges stílusáról volt ismert, amit most megváltoztattak. Nem értem, miért. A játékfilozófiát nem lehet ilyen radikálisan eltörölni. Nem igazán látom, most merre tartanak, és szerintem ez a legnagyobb bajuk. Mi a céljuk?
Szívesen dolgozna Angliában újra?
Nem hinném, hogy túlságosan hosszú edzői pályafutás áll még előttem. Hosszú ideje vagyok a labdarúgás világában. Júniusban ötvennégy éves leszek.
Ha kiválaszthatná az utolsó csapatot, amelyet irányít, melyik lenne az?
Mindenre nyitott vagyok, egész pályafutásomat ez jellemezte. A Juventus játékosa voltam, amikor 1989-ben a Barcelonához szerződtem, amely csapat korábban sohasem tudta megnyerni a BEK-et. Az emberek azt hihették, hogy megőrültem. Ehhez képest öt éven belül minden létező címet megszereztünk. A futball ilyen: nem mindig magától értetődő. Melyik lesz az utolsó munkahelyem? Meglátjuk.
A dán dinamit
Megvédi a bajnoki címet a Juventusszal az 1985–86-os idényben, majd a dán válogatott mezében hatalmas szólóból szerez gólt Uruguay ellen a mexikói vb-n.
A Dream Team
Segítségével 1992-ben a Barcelona megszerzi első BL-trófeáját, amikor Ronald Koeman szabadrúgásával 1–0-ra legyőzi a Sampdoriát.
Történelmet ír
2013-ban a Swansea menedzsereként tér vissza a Wembleybe. A korábban a Chelsea-t is kiejtő csapat a Ligakupa döntőjében 5–0-ra megveri a Bradfordot.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2018. márciusi lapszámában.)
