ZTE FC: Tirana után itthon nyerni kell!

Nem játszott jó mérkőzést a ZTE FC, viszont szempontjából kedvező eredmény született Tiranában csütörtökön este, s talán az albániai túrának ez a legfőbb hozadéka. Az Európa Liga-selejtező első fordulójában bekapcsolódó csapatok számára ugyanis ez a legnagyobb büntetés. Alig fejeződik be a szezon, a játékosok rövid pihenőt kapnak és újra kezdeni kell a munkát. Kétségtelen, ez a része a legmacerásabb a dolognak, viszont panaszkodni emiatt egyáltalán nem ildomos, mert kijutni a nemzetközi porondra igenis rangot jelent.
Egy hét múlva persze sokkal okosabb lesz mindenki arra vonatkozóan, hogy a csütörtök este Tiranában elért 0-0-s döntetlen tulajdonképpen mennyit is ér. A július 8-án Zalaegerszegen sorra kerülő visszavágón ugyanis a ZTE FC-nek a továbbjutáshoz mindenképpen győznie kell. A csütörtöki mérkőzés összességében nem volt túl élvezetes, de nem is lehetett arra számítani, hogy bármelyik mérkőző fél bombaformában játszik majd. A zalaiak legnagyobb gondja az előre játékban volt, helyzetet szinte nem is tudtak kialakítani a kapu előtt. Azt pedig tudni lehetett, hogy a párás, nagyon meleg idő ezúttal nem a ZTE-nek fog kedvezni.
– Ebben a melegben egy jó csapat ellen játszottunk, kicsit tapogatózó volt a játék és sok a hiba mindkét fél részéről – mondta Csank János, a ZTE FC szakvezetője a mérkőzés után a tiranai öltözőfolyosón, akiről szintén folyt az izzadság. – Voltak hiányzók és akadtak, akik az utóbbi napokban edzéseket hagytak ki, ezért vett ki sokat belőlünk most ez a meccs. Elvileg tovább tudunk jutni, de nyerni kell most már.
Az FK Tirana azt is megmutatta, hogy nem félvállról vehető csapat. Például Sabino Plaku a második félidőben egymaga jelentette a veszélyt (kapufa, majd még két ziccer), ami a zalai oldalon nem igen akadt. Mármint ígéretes helyzet, s például Szalai Tamást arról kérdeztük, vajon mi volt az oka ennek?
– Eleve nehéz meccs volt, mert nem tudtuk, milyen ellenfél vár ránk – fogalmazott a középpályás. – Az első félidőben többet volt nálunk a labda, de akkor és később is kevesen zárkóztunk fel a támadásokhoz. Ezért lehetett az, hogy a támadók igazából nem kaptak elegendő használható labdát. A 0-0 viszont ebben a helyzetben jó eredmény, otthon be kell húzni a továbbjutást. Kicsit az ismeretlenbe is utaztunk Tiranába, bár én korábban már jártam itt, viszont sokunknak ez volt az első alkalom. Szerencsére minden rendben volt, a körülményekre – gondolok a vendéglátásra, a szállodára – tényleg nem lehetett panaszunk.
Valószínűleg így lehettek ezzel az AC Milan és a Real Madrid játékosai is, hiszen az FK Tirana velük is játszott, igaz, barátságos és jótékonysági mérkőzést. Maga az a tény, hogy két ilyen patinás csapat egyáltalán elfogadja a meghívást is magyarázatra szorul. Természetesen minden csak pénz kérdése, márpedig Albánia nem úgy él az emberek fejében, mint a gazdaság egyik motorja. Az országról és a városról két nap alatt tulajdonképpen vagy csak felületes, vagy egyszerűen teljesen fals benyomásokat szerezhetünk. Egy viszont biztos: Tirana ma egy nagy, egybefüggő építkezési területnek tekinthető. Nincs út, amely ne lenne feltúrva, vagy éppen ne most aszfaltoznák. Vagy a csillogó Sheraton Hotel szomszédságában tökéletesen megfér a szétrombolt épület-torzó. Nagyjából ez a jellemző kép a mai Tiranára, amit Adrian, a ZTE FC csapatát hivatalos kísérője a következőképpen magyarázott.
– Igazából nem nagyon tervezik meg az építkezések menetét, így van, hogy félbeszakad, megállnak a munkálatok – mondta, amikor erre is rákérdeztünk. – Az ország legnagyobb vállalkozása jelenleg az utak építése és hétezer kilométer szilárd burkolatú út kialakítása jelenti a legnagyobb kihívást. S hogy miből van erre pénz? Albánia 1991-ig a világban az egyiket jelentette a sorban, Európában viszont e tekintetben mindenképpen listavezető volt: övék volt a földrész legelszigeteltebb állama. Kocsárdi Gergely, a ZTE FC csapatkapitánya például a rövid városnézés közben találóan fogalmazta meg: volt honnan feljönniük az albánoknak.
Akárhogy is nézzük, Albánia még ma is egzotikus országnak számít, bár nyit és nyitni is akar. A turizmus fejlődik, de még mindig az az ország, amelyet még fel kell fedezni. A ZTE FC szurkolóit is egyfajta kíváncsiság vezette, amikor arra vállalkoztak, hogy ott lesznek ők is Tiranában. A mintegy ötven fős társaság egy kimerítő, csaknem egynapos út végén érkezett meg, így Lahocsinszky Róbert, a ZTE Football Club Baráti Körének vezetője is.
– Kalandból vállaltuk ezt az utazást, persze ha tudunk, elmegyünk mindig a csapat idegenbeli mérkőzéseire – említette Lahocsinszky Róbert, aki persze az albániai élményeiről sem feledkezett meg. – Azt gondolom, hogy innen tovább tud jutni a csapat, jó lenne a következő körben is állva maradni. Albánia viszont számomra egy döbbenet… Az emberek nagyon segítőkészek, de jártunk olyan utakon is, amikor úgy éreztem, eltévedtünk… A futballban viszont ez is jó: ha történetesen nincs ez a párosítás, magamtól biztos, hogy nem indultam volna el Albániába. Most viszont itt vagyok, ide is eljutottunk a többiekkel, s ez a lényeg!
S hogy lesz-e folytatás az idén, ez most már csak a ZTE FC-n múlik: siker és továbbjutás esetén a holland Utrecht lenne a következő ellenfél. Sokan már készülnek az útra. Szombaton viszont az ZTE FC a visszavágóra készült, a horvát I. osztályú NK Zadar elleni felkészülési mérkőzésen a vendégek nyertek 1-0-ra. Költség és bevétel is
■ Az utóbbi évtizedekben sokat változott az európai kupák rendszere. Napjainkra már csak a Bajnokok Ligájában és az Európa Ligában írnak ki az egész kontinensre kiterjedő sorozatot ■ A csapatok száma viszont nem csökkent, sőt: az EL-ben például 168 együttes indulhat a 2010/2011-es szezonban ■ Azzal, hogy a ZTE FC részt vehet a küzdelmekben egyrészt komoly költségekkel jár, másrészt az UEFA igyekszik kompenzálni ezt, ahogy minden csapat részesül a bevételekből
(Zalai Hírlap)