Volt egyszer egy Grande Torino

---

1949 februárjában Olaszország Portugáliát fogadta Genovában barátságos, nemzetek közötti találkozón. A Grande Torinóra alapozott olasz válogatott parádés játékkal 4:1-re győzött. Ahogy befejeződött a mérkőzést, Francisco Ferreira, a vendégek csapatkapitánya odament olasz kollégájához, Valentino Mazzolához, és megkérte a legendás kapitányt, beszélje rá torinói csapattársait, hogy májusban jöjjenek el Lisszabonba, az ő tervezett búcsúmérkőzésére. A Benfica–Torino összecsapás méltó befejezése lenne Ferreira pályafutásának, a világ akkori legerősebb klubcsapata fellépésével. Ferruccio Novo, a granata elnöke eleinte ellenezte az ötletet, mondván, hogy május 3., Ferreira búcsúmérkőzésének tervezett időpontja szorosan követné a sorsdöntő idegenbeli bajnoki rangadó, az Internazionale–Torino meccs dátumát, nem beszélve arról, hogy még négy forduló hátra is lenne a bajnokságból. Amelyben akkor négy pont előnnyel vezetett a Torino. Egy hónappal később azonban eldőlt a kérdés. Az olasz válogatott – benne hat Torino-játékossal – Madridban találkozott Spanyolországgal, és le is győzte 3:1-re. A mérkőzést megtekintette Ferreira és persze Novo is, és a meccs lefújása után a Benfica és a Torino csapatkapitánya együttes erővel meggyőzte Novót arról, hogy semmiféle kockázatot nem rejt magában a május 9-ei barátságos mérkőzés. Az elnök végül beleegyezett, egy feltétellel: április 30-án nem szabad kikapni az Intertől!
A Grande Torinóról szóló teljes cikket elolvashatod a FourFourTwo magazin júniusi lapszámában, amely továbbra is kapható az újságárusoknál!