Tényleg se szeri, se száma a mesterien finom metaforáknak a futballzsargonban. A pálya ugyanis (leszámítva egy-két valóban domboldalon fekvő falusi pálya esetét, ahol nagy a tétje a meccs elején a térfélválasztásnak) természetesen mindenütt vízszintes (annyi kiegészítéssel, hogy az új pályákat a vízelvezetés miatt úgy építik, hogy szinte nem is látható mértékben lejtenek az oldalvonal felé, hatvanöt méteren pár centimétert). Amikor tehát azt halljuk, hogy „lejt a pálya” valamelyik csapat felé, azt jelenti, hogy a játékvezető nem egyenlő mércével mér, az egyik csapatot inkább segíti az ítéleteivel.
Érdekes, hogy ebben a szóhasználatban az inkább előnyben részesített együttes „felé” lejt a pálya, jóllehet emelkedőn fölfelé nehezebb támadni. Amikor viszont azt halljuk, hogy „felbillen” a pálya, természetesen akkor sem kell lemeztektonikai mozgásokra gondolni, hanem olyankor annyival jobb az egyik csapat a másiknál, hogy minden játékos a védekező alakulat térfelére, kapuja elé koncentrálódik, és ha a pálya a felezővonalnál alátámasztott mérleg lenne, valóban elbillenne az egyoldalú súlyeloszlás miatt.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2015. márciusi lapszámában.)
