A Barcelona újabb címvédésre készül – már Vilanova és Abidal nélkül
Barcelona: a címvédő eddig felemás nyáron van túl, mert hiába érkezett Neymar, a különféle belső gondok megnehezítették a csapat felkészülését. Sosem jön jókor, ha egy alapvetően sikeres edző kényszerűségi okokból lemond, márpedig a Barcelona már nem Vilanovával, hanem az Európában egyelőre tapasztalatlannak számító Martinóval próbálja ismét megelőzni a Real Madridot. Nem lesz könnyű, főleg azért, mert védő egyelőre nem érkezett a csapathoz. Real Madrid: Mourinho távozásával egyszerre több gondot is megoldott Pérez-elnök: az ellenséges hangulatnak mostanra nyoma sincs Madridban, ráadásul az erősítések is kifogástalanul sikerültek. A sokak által okkal kritizált kontrajáték mostanra a múlté, még akkor is, ha Bale esetleges érkezésével azért sebességben továbbra is verhetetlen lesz a Real Madrid. Mindenesetre, Isco, Illaramendi vagy Carvajal megszerzése azt valószínűsíti, hogy három év szünet után ezúttal ismét egy nagyon szerethető csapat épül a királyi gárdánál. Atlético Madrid: évek óta már, hogy a bajnokesélyesek között tartják őket számon, ám a nagy durranás csak-csak nem akar összejönni. Az azért sokat számít, hogy legutóbb a Spanyol Kupát épp az ősi rivális Real Madrid ellen nyerte meg az Atlético, így ősztől lélektanulag már kevésbé lesz hátrányos helyzetben a madridi együttes a nagy vetélytárssal szemben, mint ezt megelőzően. Ettől többet azonban nem várhatnak a szurkolók, ez a csapat még Villával is bőven messze van attól, hogy igazán szorosan harcban legyen a bajnoki címért. Valencia: jelentős érkező eddig nem volt, távozó viszont igen: Soldado góljai feltehetően hiányozni fognak, és Valverde-edző távozásának sem nagyon tudtak örülni a Turia-parton. A Valencia néhány éve még bajnok volt, a BL-ben virgonckodott, mostanra azonban szürkeségbe süllyedt: a dobogó persze összejöhet, de akik csak a szép játékért nézik a focit, továbbra se nagyon kapcsoljanak Valencia-meccsre. Mert nem érdemes. Málaga: az előző idény kellemes meglepetését sokan féltik, pedig annyira azért nem kell. Az, hogy a vezetők az egykori Real-edzőt, Schustert nevezték ki a csapat élére sokat sejtet, és a keret sem gyengült meg olyan mértékben, hogy ne legyen reális cél a nemzetközi kupaszereplés. Joaquín, Toulalan, Baptista és legfőképp Isco elvesztése azért naná, hogy érzékenyen érinti majd a csapatot, de ki tudja, hogy a Szőke Angyal mit hoz ki az újakból. Az FFT azt érzi, elviselhető lesz a málagai előadás.
Isco érkezésétől sokat remélnek Madridban
Sevilla: ez a nyár eddig nagyon nem sikerült a Sevilla számára. Mennyiségileg ugyan nincs gond az érkezőkkel, ám a sok név közül legfeljebb Alexis, Gameiro és Marin mond valamit a szurkolónak. Sokkal nagyobb gond viszont, hogy a csapat két szimbolikus alakja, Negredo és Navas Manchesterbe igazolt, valamint a rutinos Palop sem maradt Sevillában. Eddig úgy néz ki, ebből nem nagyon lesz nemzetközi kupaszereplés. Real Sociedad: ki hitte volna tavaly ilyenkor, hogy az idény végére a Bajnokok Ligájában induló csapatok között kell majd emlegetni a baszk alakulatot. Erre az idényre ez akár hátrány is lehet, erősen kérdéses ugyanis, hogy egy ilyen szűk kerettel dolgozó társaság majd mire megy akkor, amikor nem egy, hanem heti két meccs következik. Ángel József megvétele mindenesetre okos húzás, ettől függetlenül valószínű, hogy idén nem az élmezőnyben találkozhatunk majd a Real Sociedaddal. Rayo Vallecano: az előző idényben az egyik legrokonszenvesebb futballt mutatta be a madridi kiscsapat, és ebben várhatóan most sem lesz változás. A stílus marad, a kérdés, hogy mivel néhány kulcsjátékos távozott, eredményességben mennyire lesz majd hatékony a Rayo. Athletic Bilbao: már nem Bielsa, hanem egy spanyol, Valverde a csapat edzője, aki nem mellesleg a liga egyik legtehetségesebb hazai nemzetiségű trénere. Ebben a tekintetben tehát nem kell aggódnia a Bilbao-szurkolóknak, és különben is: az előző idénynél most csak jobb lehet a csapat, ha minden összejön, akár a nemzetközi kupaszereplés is reális cél lehet. Llorente góljai viszont nagyon fognak hiányozni…
A Görögországban trófeahalmozó Valverde második ciklusát kezdi Bilbaóban
Almería: az újonc együttes korábban már többször megjárta a spanyol élvonalat, tapasztalatból tehát nincs hiány. A vezetők mindent megtettek annak érdekében, hogy a lehető legjobban megerősítsék a társaságot, igazán ismert labdarúgó azonban nem érkezett. Kétségtelen, hogy előzetesen a kiesőjelöltek között kell számolni az Almeríával. Real Betis: a kis Barcelona – ezt a kifejezést az elmúlt években többször is használták a zöld-fehér együttesre, évén Pepe Mel csapata ha nem is pontosan ugyanolyat, de nagyjából hasonlóan mutatós futballt játszik, mint a katalán óriás. Igazán látványos kiugrásra egyelőre nem volt képes a Betis, de Sevillában sosem volt könnyű pályára lépni, és biztos, hogy ebben a következő idényben sem lesz változás. A keret nem gyengült jelentősen, úgyhogy minden adott ahhoz, hogy ismét érdemes legyen Betis-meccseket nézni. Celta Vigo: a nyári átigazolási időszak egyik főszereplője spanyolhonban. No nem azért, mert annyira ismert játékosok érkeztek volna a csapathoz, hanem leginkább a vezetőedző, Enrique Lajos személye miatt. A szakembert ugyanis folyamatosan a Barcelonával boronálták össze, mígnem kiderült, hogy végül Martino lesz a katalán klub új mestere. Az ex-Barca- és Real-játékos így aztán nyugodtan folytathatta a munkát Vigóban, ahol ha hagyják dolgozni, talán sikeres is lesz – ha már Rómában nem volt az. Osasuna: a pamplonai csapat sosem játszott mutatós futballt, mégis valamiért nagyon nem szerettek ellenük játszani a csapatuk. Hogy miért? Nos, mert az Osasuna a spanyol stílustól határozottan különböző kemény játékkal operál, ami érthető, hogy nem tetszik a riválisoknak. Sokat persze idén sem várhatunk tőlük, számukra bőven nagy siker lenne, ha sikerülne bennmaradni az élvonalban. Valladolid: mint minden idényben, a Valladolid most is úgy indul neki a bajnokságban, hogy csak valahogy a kiesést sikerüljön elkerülni. Ez általában nehezen megy (már amikor megy), a csapat szurkolói hozzászoktak az izgalmakhoz, és ez alighanem most sem lesz másképp. Jelentősen nem sikerült megerősítenie a csapatot, és a vezetőedző, Djukics távozása is komoly érvágásnak tűnik. Villarreal: az újonc, amely néhány éve még a Bajnokok Ligájában vitézkedett. Kiesése komoly megelepetés volt, a feljutása annál kevésbé. A Sárga Tenegeralattjáró már a másodosztályt úgy kezdte, hogy gyakorlatilag első osztályú szereplésre alkalmas gárdája volt, és a nyár eddigi részében sikerült tovább erősíteni a keretet. Nem valószínű, hogy kiesési gondjai lesznek a csapatnak, de egyelőre az sem reális, hogy régi fényében tündököljön a csapat. Elche: a másodosztályban évek óta komoly tényező volt az együttes, amely immáron az élvonalban is megmutathatja magát. Sokat nem tudni róluk, a nyáron főleg fiatal játékosokat szerződtettek, azaz egyelőre úgy tűnik, hogy a vezetőség elégedett a jelenlegi garnitúrával. Csodálatos stadionjuk van. Espanyol: a másodikszámú barcelonai alakulat a tipikus kellemetlen ellenfél. Valahogy mindig a kiesés ellen kéne küzdeniük, aztán nem ritkán jóval feljebb végeznek annál, mint amire a játékosanyag alapján számítani lehetne. Ami az érkezőket illeti ezen a nyáron nem volt nagy mozgolódás, a fejesek láthatóan inkább az állandóságra szavaznak. Getafe: nincs új a nap alatt, a Getafe továbbra is alacsony költségvetésből dolgozhat, emiatt túl sokat nem is lehet várni a csapattól. Most is a tabella végén lesznek, nehéz dolguk lesz, ha szeretnék megőrizni élvonalbeli tagságukat. Granada: az előző idényben az utolsó fordulókban tudta bebizosítani bennmaradását a Granada, és nem kell nagy tehetség hozzá, hogy megállapítsuk: most is valami hasonlóra számíthatnak a szurkolók. Rikit leszámítva lényegi erősítés itt sem volt. Levante: a liga egyik legöregebb csapata. Változás, hogy már nem Martínez Ignác vezeti a csapatot, hanem a tapasztalt veterán, Caparrós Joakim, és jövőre két jól ismert nagy öreg, Ballesteros és Valdo sem lesz a csapat játékosa. Visszaesés jósolható, főleg az előző idényhez képest.
