A magyar futball időben jól kivehető, szabályos ívben hanyatlik. Az Aranycsapat idején, az 1950-es években volt a csúcs, a hatvanas esztendőkben már gyengébbek voltunk, a hetvenesekben még gyengébbek, ám erősebbek, mint a nyolcvanas években, és így tovább, eljutva odáig, hogy ma már beszélni sem érdemes róla. (Egy ideig azt hittük, hogy a politikai rendszerváltás 1989-ben megtöri ezt a tendenciát, és újra elindulunk felfelé, ám ez nem így történt, és a körülmények ismeretében racionálisan gondolkodó ember ebben már nem is hihet tovább.)
A teljes cikket elolvashatod a FourFourTwo magazin decemberi lapszámában!
Tokiói arany, antwerpeni ezüst, madridi bronz

Tíz évvel a berni vb-döntő után a magyar labdarúgás még mindig csúcsközelben volt: az MTK KEK-döntőt vívott, egyik honfitársunk, Puskás Ferenc a BEK-döntőben játszott, válogatottunk ott volt a négy résztvevős Eb-n, és futballcsapatunk Lakat Károly vezetésével megnyerte az olimpiát, ráadásul az Eb-nek és az olimpiának is magyar gólkirálya. Az 1964-es sikerek ötvenéves jubileumát ünnepljük idén.
Ezek is érdekelhetnek
Hozzászólások
Történet a fénykép mögött
Meccsek, amik...
Du ju szpík futball?
Még ne oltsd le a lámpát!
technika
Költők, írjatok verseket!
Kérdezd meg pacekba!