Szivics: "Ma reggel nagyon letoltam a játékosaimat!"

Nem ismerek még egy edzőt az OTP Bank Ligában, aki félórával a diadalmas mérkőzés lefújása után, az öltözőben örömmámorban úszó játékosai körében felvenné a telefont. Máshol csak a sajtófőnök engedélyével nyilatkozhatnak az edzők, játákosok – ha egyáltalán nyilatkozhatnak… -, aztán vissza kell küldeni a kéziratot a kommunikációs igazgatónak elolvasásra, jó estben egy vagy két nappal később lesz cikk a beszélgetésből, addigra már a következő mérkőzését is lejátszotta a csapat.
Pakson más a módi, itt még a régi idők családias focija dívik, egy, a régi iskolát képviselő, afféle "retroedzővel". Tomiszlav Sziviccsel, a sokak szerint (egyik) legjobb, hazánkban dolgozó szakemberrel.
Sziviccsel – bár akcentussal beszéli a magyart – könnyű kommunikálni, magyar édesanyja révén beszéli nyelvünket, s már játékosként Kecskemétre került. Edzőként ötödik idényét tölti hazánkban, tehát van összehasonlítási alapja.
– Ez az Újpest elleni 6-0 életed legnagyobb eredménye? – kérdeztük percekkel az Újpest-Paks (0-6) mérkőzés lefújása után, majd a beszélgetést vasárnap délelőtt folytattuk.
– Talán igen…várjunk csak, igen, ez a legnagyobb edzői eredményem, a magyar kupa megnyerése után. Amikor 2011-ben a Kecskeméttel megnyertük a kupát, az nagyobb eredmény volt. Ez a mostani cvsak egy szimpla bajnoki győzelem, igaz, jókora győzelem.
– Van, aki azt mondja, Chema Antón előbb a labdát rúgta el, és csak azután Eppel Márton lábát. Vagyi, nem biztos, hogy jogos volt a tizenegyes és a kiállítás, márpedig mindez a 16. percben történt, 0-0-ás állásnál…
– Lehet, hogy ez így van, de akkor már kettő-nullra kellett volna vezetnünk, negyedóra alatt két óriási helyzetet dolgoztunk ki.
– Nem vagytok másnaposak a tegnapi hat-null után?
– Másnaposak?? Reggel kilenckor már edzést tartottam, most fejeztük be a gyakorlást. Azzal kezdtem, hogy nagyon leb…tam a játékosokat, csak néztek ki a fejükből.
– Egy hat-nullás győzelem után?
– Igen, mert öt-hat gólhelyzetet kihagytak, kapufák, meg minden. Jó, persze nem kell olyan nagyon komolyan venni ezt a letolást, de azért arra nagyon vigyázok, hogy két lábbal a földön maradjanak, ne szálljon a fejükbe a dicsőség.
– Miért, hajlamosak elbízni magukat?
– Nem ma kezdtem a szakmát. Amikor megvertük a Debrecent, elhitték, hogy már jó csapat vagyunk, és egy hétre rá otthon kikaptunk a Kaposvártól. Ilyesmi nem fordulhat elő még egyszer.
– Pénteken a Honvéd megy Paksra.
– Hát ez az! Remek csapat, nagyon oda kell figyelnünk, egy pillanatra sem lazíthatunk.
– Mit szóltál Lázok négy góljához? Számítottál rá?
– Mesternégyest nem lehet előre tervezni, de azt tudnod kell, hogy olyan alapozást kapott a Jani, hogy esténként, az edzések után mindig sírt. És én olyankor azt mondtam neki, hogy bírd ki, és utána tavasszal meg fogod köszönni nekem, hogy ilyen kemény voltam veled. És meg is köszönte.
– Tököli Attila szerezte a maradék két gólt, ő már a 37. évét tapossa…
– De még mindig egy zseni! Ha csak két jó megmozdulása van egy meccsen, abból bármikor születhet két gól. Tegnap nem csak kettő volt…
– Könyves, Eppel, Lázok, Tököli… Nem sok magyar edző játszat egyszerre négy csatárt.
– Én már csak így látom a futballt.
Ch. G. A.