Simpson: Az új Messit és Neymart nem keletről várják

Paul Simpson nem tagadja, hogy az angol klubok kockázatosnak ítélik Kelet-Európából játékosokat vásárolni (fotó: Takács József)
Milyen a magyar futballisták általános megítélése Angliában? Nem vagyok benne biztos, hogy van bármilyen megítélése a magyar labdarúgóknak az Egyesült Királyságban, hiszen a kluboknak, az edzőknek, az újságíróknak és a szurkolóknak nincs sok ismeretük, amely alapján véleményt alkothatnának. A magyar futball kapcsán a briteknek továbbra is elsőként Albert, Hidegkuti, Kocsis és Puskás jut az eszébe, és amellett, hogy nagyon tisztelik a magyar futball hagyományait, amikor játékosokra vadásznak, ez semmilyen előnyt nem jelent a magyarok számára. Annak ellenére, hogy Gera Zoltán példája mást bizonyít, meglátásom szerint a brit klubok kockázatosnak tartják, hogy magyar játékost szerződtessenek, mert nem lehet velük hosszú távra tervezni. Általános vélekedés ez az kelet-európai játékosok kapcsán, de különösen igaz a magyarokra. Ráadásul a Liverpool kudarcot vallott próbálkozása hét fiatal magyar játékos szerződtetésével most valószínűleg megnehezítette a többi ígéretes fiatalnak is az Angliába szerződést. A futballban a megszokás és a divat együttes hajtóerő, és mondjuk a térségből a szerb futballisták megítélése jóval kedvezőbb az angol klubok szemében. De egy-két magyar játékos, ha nagyot alkotna, rögtön megváltoztathatná ezt a képet. Mi Gera Zoltán titka? Miért csak neki sikerült eddig? A legfontosabb oka az, hogy ő minőséget képvisel. A West Brom-drukkerek imádják, mert ügyes és lelkes is, és tudott alkalmazkodni a körülményekhez. Volt olyan edzője, aki szkeptikus volt vele a technikai képességeit illetően, de ő bizonyította az ellenkezőjét. Angliában tudott maradni annak ellenére, hogy az utóbbi években már folyamatosan sérülések kínozták. Miben kellene javulniuk a magyar futballistáknak, hogy felvegyék a versenyt Angliában? Három dolgot említenék. Először: fizikai megerősödésre. Sok játékos nem a megfelelő erőnléti állapotban érkezik Angliába, és ez sok fiatal futballista pályafutásának vet gyorsan véget, hiszen gyakran elhamarkodottan érkezik az ítélet. Második a tapasztalat. Még az angol fiataloknak is nagyon nehéz megvetniük a lábukat a ligában, így természetesen jóval nagyobb kihívás fiatalon megfelelni egy idegen országnak, stílusnak és futballkultúrának annak, aki mondjuk Magyarországról érkezik tinédzserként. Harmadszor pedig: tudni kell alkalmazkodni. Nagyon gyakran előfordul, hogy egy menedzser szerződtet egy idegenlégióst, de miután ő távozik, az új menedzser már másoknak ad lehetőséget, és nagyon könnyen a kispadon találja magát bármelyik játékos. Gyakran fordul elő a magyar futballistákkal is, hogy egy ilyen váltás után végleg kikerülnek a csapatból. A kelet-európai futballisták ugyanannyi bizalmat kapnak, mint a nyugat-európai vagy dél-amerikai légiósok? Kelet-Európából kockázatosabb vásárolni, mint Franciaországból, Németországból vagy Skandináviából, a dél-amerikaiaknak pedig még jobb a hírük, a média és a klubelnökök részéről mindig megvan a bizalom, hogy közülük kerül ki az új Messi vagy Neymar. Általánosságban, a kelet-európai labdarúgóknak nagyon alacsony a presztízse, eltekintve néhány olyan csillagtól, mint Szczesny, Ivanovics vagy Gera. Aki Magyarországról, Lengyelországból vagy Ukrajnából vesz egy ifjú csillagot, igazából nem tudja, mire számíthat. Ezt a képet nem lehet egyik napról a másikra megváltoztatni, ehhez egy igazán nagy csillag kellene, aki meghódítja a Premier League-et. Hiába nyerték meg a franciák az 1998-as vébét, addig nem fogadták bizalommal a francia légiósokat, míg Thierry Henry le nem tette a névjegyét Angliában.
Interjú: Bodnár Zalán