Először is, Isten éltesse utólag. Kívánt valamit?
Köszönöm szépen! Kívánság nem volt, nem szokásom. Sajnos ez egy állapot, és nem érdem.
Érkezik a Ferencváros. Munkálkodnak Önben különleges érzések a meccs előtt?
Most is ugyanúgy készülök, mint az összes többi meccsre, aztán hogy szakmailag miként, az már az én dolgom. Természetesen szeretném, ha otthon tartanánk a három pontot, egy olyan Ferencváros ellen, amely alaposan megerősödött. Most már egészen mások ott a lehetőségek és a feltételek, valamint úgy veszem észre, hogy viszonylag jól is megy nekik.
Mit gondol, a Moniz-féle csapat miben más, mint mondjuk az Ön együttese volt annak idején?
Elsősorban más karakterű játékosok alkotják, és másképpen is tudtak igazolni. Mi anno úgy tudtunk szerződtetni játékosokat, hogy az lehetőleg ne kerüljön pénzbe a klubnak, mivel teljesen mások voltak akkor a feltételek. Most ugyanakkor úgy látom, megváltozott a klub játékos vásárlási stratégiája. Az biztos, hogy a folyamatot mi kezdtük el, mert Ottent, Jovanovicsot vagy Somáliát én hoztam, csak nem tudtam velük hosszabb ideig dolgozni. Amíg most kellőképpen minőségi labdarúgókkal erősödtek, úgy, hogy már volt egy komplett keretük, addig nekünk mind a két évben át kellett alakítani a keretet. De ismétlem: az alapvető feltétel az volt, hogy akkor nem volt pénz és ezt én tudomásul vettem.
Az új edző érkezése óta mintha fizikálisan megerősödött volna a Ferencváros. Erre felkészült a Kaposvár?
Ehhez nem tudok és nem is akarok hozzászólni, utánam ugyanis Détári Lajos is volt a csapat edzője. Azt mindenesetre láthatjuk, hogy a mostani Ferencváros mentálisan és fizikálisan próbálja meg nyomás alá helyezni ellenfeleit, ezt igyekszünk majd ellensúlyozni.
Engem meglepett, amikor a Ferencváros után elvállalta a Zalaegerszeg irányítását. Nem volt ez eleve veszett ügy?
Abban a pillanatban még nem tűnt veszett ügynek. Ennek az egyik oka, hogy már korábban is hívtak Zalaegerszegről, akkor azonban nemet mondtam, a másik pedig, hogy a ZTE az utóbbi években jól teljesített, ráadásul mindig neves edzők ültek a kispadján. Nem volt előre látható, hogy ilyen mély válság van a klubnál, egy olyan helyzetbe csöppentem, amit senkinek nem kívánok. De ezt én vállaltam és nem panaszkodtam.
Most aztán újra itt van Kaposváron, mondhatjuk úgy, hogy otthon. Így is érzi?
Én 28 éve vagyok itt, ugyanis Dunaújvárosban születtem, de persze mondhatjuk azt is, hogy hazatértem. Különbség, hogy most már nem tanítok, csak órákat adok ilyet-olyat, összességében a Kaposvári Rákóczira koncentrálok.
A Fradi mestere voltam című könyvben azt mondta, az Újpest elleni 6-0-s vereség alkalmával otthonhagyta a sálát, és csak a 22. percben vette fel. Addig a csapat jól játszott, majd azonnal elkezdte kapni a gólokat, ezért a sálat többé nem is vette fel. Azért otthon még megvan?
Természetesen, hiszen ezzel engem megtiszteltek a Fradi-szurkolók. Szerintem akkor az első 22 percben nagyon jól játszott a csapat, majd történt, ami történt. Én felvettem a sálat a nyakamba, a csapat hibázott és bekaptuk az első gólt, de ez persze csak játék a gondolatokkal, semmi több. Azóta nem volt rajtam, de otthon megvan, és kellőképp meg is van becsülve.
Mellesleg, üzenne valamit azoknak a Fradi-drukkereknek, akik kedvelték Önt az Üllői úton?
Nem vagyok a statisztikák híve, ezt is másoktól tudom, de amikor megérkeztem az Üllői útra, a szurkolói honlapok szerint kilencven százalékos volt az elfogadottságom, amikor pedig eljöttem, akkor is 75 százalékos. A mai napig rengeteg e-mailt és üzenetet kapok a Fradi-drukkerektől, úgy gondolom, hogy a kölcsönös tisztelet mindkét oldalról megmaradt. Azt üzenném nekik, hogy a Ferencváros a magyar labdarúgó kultúra egyik legfontosabb része, a legnagyobb lehetőséget hordozza magába a sikeres szereplésre akár hazai, akár nemzetközi szinten. Ezért adjanak hosszabb távú bizalmat a vezetésnek és a szakmai stábnak. Legyenek türelmesek, mert mindnyájan emberek vagyunk, és ahhoz, hogy felépítsünk egy csapatot időre és türelemre van szükség.
Tóthpál Zoltán
fotó: vidi.hu
