Pintér nem szereti a negatív kérdéseket, de ő mondja meg, melyik negatív (fotó:mlsz.hu)
"Már a meccs előtt is elmondtam, hogy ez a finn válogatott két és fél éve együtt van, bátran és korszerűen futballozó csapat – kezdte rövid értékelését Pintér Attila szövetségi kapitány, miután korábbi sikerei helyszínén, Győrben 2-1-s vereséggel debütált a finnek elleni felkészülési meccsen a kispadon. – Jól kezdtünk, meg is szereztük a vezetést. Ebben az összetételben a válogatott még nem játszott, 1-0-nál megvoltak a lehetőségek, hogy megszerezzük a második gólt, de nem sikerült." "A finn válogatott kihasználta a hibáinkat, és 2-1-re nyert. A játékosaim az utolsó percig megtettek mindent, legalább az iksz érdekében, de egyébként ugyanúgy nyerni akartak, mint én. Voltak a mérkőzésnek jó periódusai, amikor jó dolgaink voltak, és megvannak azok a hibák, amelyekről egyébként mérkőzés előtt is beszéltem, és amelyek most kell, hogy kijöjjenek, nem pedig szeptemberben." Pintér elmondta, hogy bár csak öt ember volt a csapatban, aki részt vett a válogatott eddigi összetartásain, plusz a csak két napra csatlakozni tudó légiósok, de nagyon fegyelmezetten játszottak a futballistái, és próbálták leszűkíteni a területeket, jól ment a labdaszerzés, amelyek után jól is indultak, de a végjátékban gyakori volt a pontatlanság.
"Egy mérkőzésből nem lehet levonni, hogy kire lehet számítani, illetve ki mire képes" – tette hozzá a kapitány , aki szerint azért sokkal több volt a pozitívum, mint a negatívum. A FourFourTwo kérdésre, miszerint az eddigi felívelgetős, javarészt meddő támadójáték és a Pintér által verbálisan már szorgalmazott, rövid és pontos passzokkal felépített támadások közti váltás sikerült-e, így válaszolt: "Részben igen, részben nem. Volt, amikor mertünk, de pont ez az, ami nem megy egyik napról a másikra. Ez nem egy klubcsapat, ahhoz keveset vagyunk együtt. Ezért kellenek az ilyen mérkőzések, hogy sokkal bátrabban merjük a labdát kihozni, és ne ívelgessük el. Merjük forgatni a játékot, hogy ha visszapasszolunk a kapusnak, illetve merjük elkérni is, és olyan mozgások legyenek a középpályán, amilyenekre ehhez a játékhoz szükség van." Az FFT azt is megkérdezte, hogy a finnek ellen látottak alapján a kapitány szerint az egy, vagy a kétcsatáros játék fekszik-e jobban ennek az együttesnek – most ugyanis mindkettőre volt példa. "Az első félidőben kicsit magunkra húztuk őket, de terveztük is, hogy rendszert fogunk váltani. Az első félidőben picit gyengébben játszottunk, mint a másodikban, mégis akkor tudtunk vezetni. Amikor sokkal jobban játszottunk, és több lehetőségünk volt, akkor tudott az ellenfél két gólt rúgni. Tehát megvan az ára annak, hogy mennyire játszunk nyitottan." Pintér egyelőre nem akarta elárulni, kivel volt elégedett, és kivel nem, de megígérte, hogy miután újból kielemezte a mérkőzést, szívesen visszatér erre a kérdésre is. A kapitány kicsit elrontotta a sajtótájékoztató végét azzal, hogy felkapta a vizet egy alapvetően egyáltalán nem rosszindulatú kérdésre (Mit fog mondani a játékosoknak az öltözőben a meccs után?). Ráadásul teljesen feleslegesen, a kérdést az érthetetlen feszültségkeltés helyett például simán el lehetett volna ütni egy sima, könnyed "ez rám és a csapatra tartozik"-kal. És akkor mindenki elégedett. Az újságírók a sajtótájékoztatón ugyanis egyáltalán nem estek a debütáló kapitánynak, nem másztak bele, pedig megtehették volna egy vereség után. Az újságíró dolga az, hogy megkérdezze, amire kíváncsi, egy kapitányak pedig az, hogy a sajtószobában is kapitányként viselkedjen, és válaszoljon rá. Kölcsönösen korrekt – de egyáltalán nem szervilis! – viszonyhoz két fél kell, ezt nem ártana mindkét oldalon észben, és tiszteletben tartani.
>>> A mérkőzésről bővebben ide kattintva olvashatsz, a percről percre tudósítást pedig itt találod!
