Pelé

Edson Arantes do Nascimento: Azért rövidítette le a nevét, hogy időt spóroljon autogram osztáskor?
David Blackburn, e-mail Nem, bár ha az egész nevemet le kellene írnom, az egy egész napot venne igénybe. Pelé a becenevem sao-paulo-i iskolás éveim óta. Nem tudom miért ragadt rám. A gyerekek kezdtek el így hívni, és nagyon haragudtam rájuk, sokszor összeverekedtünk. Ötéves voltam és nagyon frusztrált. Nem értettem, hogy miért hívnak Pelének. Mindig azt mondogattam: a nevem Edson. Az apám adta ezt e nevet, mert Thomas Edison nagy híresség volt. (Híres amerikai feltaláló). Szóval összeverekedtem a gyerekekkel, és azt gondolom azért ragadt rajtam ez a név, mert mindenki így hívott csak hogy bosszantson: „Hé, Pelé! Pelé!” (nevet). Most már azt gondolom, jó hogy így történt, mert ez egy könnyű név – négy betűből áll – és az egész világ megismerte. Azt hiszem Isten találta ki ezt a nevet nekem. Emlékszik az első világbajnokságra ahol játszott, 1958-ban? Fel tudta fogni, hogy mit jelent az? Sunita Davies, e-mail Tizenhét éves voltam, de nagyon jól emlékszem, elsősorban azért, mert jól sikerült a világbajnokság, továbbá azért mert az volt az első alkalom, mikor külföldre utaztam. Emlékszem, hogy a döntő után, annyira fel voltam dobva, mert magam is játszottam és Brazília nyert. Azonnal meg akartam osztani ezt az élményt a családommal. Rögtön fel akartam hívni őket, hogy megkérdezzem, tudják-e már a mérkőzés eredményét, mert abban az időben csak a rádión közvetítettek. Szóval megkérdeztem az újságírókat és a rádiósokat, hogy hol találhatok egy telefonfülkét, ahonnan felhívhatom az apámat, de nem volt telefonjuk, így aztán várnom kellett másnapig. Emlékszem, hogy azt mondtam, hogy: győztünk, bajnokok vagyunk. Bajnokuk lettünk! A többi játékos is sorban állt arra várva, hogy felhívhassa a családját. Ma ha egy focista gólt lő, odaszalad a kamerához és belekiabálja: „Mama, gólt lőttem!”. De akkoriban még, minden nagyon más volt. Mit érzett abban a pillanatban, mikor Anglia ellen, Gordon Banks, minden idők legnagyobb védését mutatta be, az ön fejese után? Michael Abrahams, London Érdekes, harmincöt év telt el az óta, de az emberek még mindig arról a védésről kérdeznek – nemcsak Angliában, az egész világon. Tudod rengeteg gólt lőttem azon a világbajnokságon, de azokra az emberek nem emlékeznek. Néha, amikor tévét nézek és meccsek előtt még bemutatják azt a védést, az jut eszembe: „Miért nem a gólokat mutatják!” (nevet). Ha másik oldalról közelítjük meg, ha az egy gól lett volna, akkor már rég elfelejtették volna. Úgy éreztem, hogy bemegy. Nem tudom, hogy láttad-e a meccset, de van egy olyan kameraállás, ahol látható, amint felugrok, és a gól szót formálja az ajkam, aztán hirtelen az látszik, hogy azt mondom: oh! Emlékezetes védés volt, ebből is látszik, hogy az emberek nem mindig csak a gólokra emlékeznek. Ha annyira jól volt, miért hagyta ki azt az őrjítő helyzetet azon a világbajnokságon az uruguayi kapussal szemben? Nem tudta volna, csak simán bepasszolni a labdát az üres kapuba? Ezt még én magam is meg tudtam volna tenni, pedig én bűn rossz vagyok. Nick Parkin, Coventry Sajnálom Nick, de én azt hittem, hogy a labda már bent van a kapuban, de csak megközelítette. (nevet). Ez a kihagyás csak egy másodperc műve volt, valami, ami bárkivel megtörténik. Természetesen nem tervezed, megtörténik, ez van. Fogalmam sincs, miért hagytam ki. Amikor megkerültem a kapust, azt gondoltam belövöm, még a védő előtt, a védő jobb oldalán voltam, de aztán láttam, hogy nagy sebességre kapcsolt, és úgy gondoltam jobb, ha sietek. Talán elkapkodtam. Soha sem bánta meg, hogy nem igazolt Európába? Voltak ajánlatai? Liam Pickering, Birmingham Sok ajánlatom volt Európából, de jól éreztem magam a Santosban. A különbség abban az időkben az volt, hogy akkor még nagy pénzeket nem ajánlottak játékosokért, így nem is volt nehéz visszautasítani. Később, karrierem során a Real Madrid egy nagyszerű ajánlatot tett, és Giovanni Agnelli odaigazolásomért cserébe Fiat részvényeket akarta fölajánlani. Fiat megnyitott egy leányvállalatot Brazíliában, és velem akarták reklámozni. Addigra három vagy négy játékos is átigazolt Európába, mint például Altafini a Palmeirasból a Milanba és Julinho Botelho a Palmeirasból a Fiorentinába, és később Didi és Vava is. Számomra az élet viszont kitűnő volt a Santosnál. Vicces, ahogy manapság ugratom a brazil játékosokat. Látom, ahogy csókolgatják klubjuk mezén a címert: „Imádom a Manchester Unitedet!”. A következő évben továbbállnak és akkor azt mondják: „Imádom a Romát”. Nem a klubjukat kedvelik, hanem a pénzt. Ezért mennek egyik helyről a másikra. Ezer gólt lőtt. Melyik a kedvenc? Gary Johnson, e-mail Talán az ezredik. Néhányan azt kérdezik, miért nem ollózva, vagy fejesből értem el az ezredik gólomat, tizenegyesrúgás helyett. Én azonban azt gondolom, hogy Isten keze játszott közre ebben. Azt mondhatta: „Rendben, szakítsuk meg a játékot, győződjünk meg róla, hogy mindenki figyel. Mert ha ollózásból vagy tiszta helyzetből született volna a gól, akkor mindenki éppen beszélgetett volna, vagy ette volna a kukoricáját, és lehet, hogy lemaradt volna, de a büntetőrúgás miatt mindenki figyelt. Ez a Maracanában történt százhuszonötezer ember előtt, mindenki a nevemet kiáltozta. A lábaim reszkettek. Ha tizenegyesrúgáshoz készülődsz egy világbajnokságon vagy egy nagy meccsen, az nagyon nehéz helyzet. A kapus nagyobbnak tűnik, a kapu viszont kisebbnek. Nagy felelősség volt a vállamon. Nem hibázhattam. Egyszer azt mondta, hogy még a kétezres évek előtt egy afrikai csapat fogja megnyerni a világbajnokságot. Mennyivel áll közelebb ahhoz Afrika, hogy megtörje Dél-Amerika és Európa egyeduralmát. És Ázsiának további sikereket jósol a jövőben? Tim Crooks, e-mail Én sohasem mondtam ezt, az újságok állították. Én csak annyit mondtam, hogy Afrika sok jó játékost adott a világ futballjának, és mivel átmentek Európába és még ott is fejlődtek, jobb játékosokká váltak. Azt mondtam, hogy Afrikában meg van a lehetőség, de azt nem állítottam, hogy nyerni is fognak. Még mindig úgy gondolom, hogy az afrikai csapatok közelebb állnak a világ elitjéhez, mint Ázsia, és Amerika is hasonló szinten áll. Az utolsó világbajnokságon jól szerepeltek. Ha Koreában legyőzték volna Németországot, bejuthattak volna a negyeddöntőbe, ám végül nem volt szerencséjük és kikaptak. Az előnyük Afrikával szemben az, hogy nagyon jól szervezettek a pályán kívül. Afrikában a helyi bajnokságok nem erősek, nem jól szervezettek, a csapatok mégis jók. Nigériának nagyszerű csapata van, de nem tud nyerni. A Motorsport News magazin, a motorsport huszonhetedik legzavarbaejtőbb pillanatának választotta, amikor nem lengette meg a 2002-es brazil grand prix győztesének, Michael Schumachernek a kockás zászlót. Mi történt? Tim Redmayne, Teddington (Egész válaszadás alatt kuncog). A verseny igazgatója azt mondta nekem: „Figyelj! Amikor az autó nyolcszáz méteren belülre ér, akkor én megérintelek, nyugi, ne izgulj!” Közeledett a verseny vége, láttam, ahogy Schumi és a testvére befutnak, de a direktor nem érintette meg a vállam. Így késésbe kerültem, és meg akartam lengetni a zászlót, de mielőtt megtettem, megérintett. Ránéztem, és azt mondtam: „Mi van”? És mire visszafordultam, már sehol nem volt Schumi. „Most miért fogsz meg, előbb kellett volna, hogy megérintsél.” Bocsánatot kért. Ezután fölemeltem a zászlót, de az emberek azóta is azzal húznak, hogy akkor emeltem föl a zászlót, mikor már elhaladt. Az első és a második között lengettem. Ki tart a világ jelenlegi legjobb játékosának? Úgy érzem, Ronaldinhóra teszi a voksát. Tom Ireland, Manchester Nem szeretem megmondani, hogy ki a legjobb a játékos, mert akkor az írják az újságok, hogy Pelé szerint ez és ez a legjobb, és ez rettentő nyomást gyakorol a játékosra. A legjobb játékosok azok, akik az évek során állandóan hozzák jó formájukat. Ezért azt mondanám, hogy Zidane az utóbbi tíz év legjobb játékosa. Ronaldinho jó játékos, kiváló képességekkel van megáldva, jól játszik, de nézzük meg, hogy tudja-e a formáját tartani. Nézzük meg, hogy játszik majd az elkövetkező három, négy vagy öt év során. Karrierje melyik pillanatával a leginkább elégedett? Sally Evans, e-mail Sok ilyen pillanat volt, de kettőt kiemelhetek az összes közül. Az első világbajnokságot, amikor még fiatal voltam – számomra az olyan volt, mint egy álom. És az utolsó világbajnokságomat, az 1970-est, amikor már rutinos játékosnak számítottam. Abban az időben, egész Brazíliában súlyos problémák voltak, fegyveres problémák, az ország katonai megszállás alatt állt, és hatalmas nyomás nehezedett ránk, hogy elhódítsuk a kupát. Isten erőt adott és nyertünk. Ez a két pillanat, nagyon különböző volt. Az első még bulinak számított, a másodiknál viszont minden felelősség az enyém volt. Ez volt életem két legemlékezetesebb eseménye.
Forrás: fourfourtwo.com
Fordította: Németh Csongor