Jó lenne, ha pár percre beállna… (Fotó: maszol.ro)
– Mindenki hozsannázik, hogy a második kalapból Ausztriát kaptuk ellenfélnek. Pedig ne feledjük: Marcel Koller legénysége a selejtezőket 9 győzelemmel és 1 döntetlennel abszolválta, a világranglistán a 10. helyen állnak – mitől lettek ilyen jók?
– Az osztrák futballnak mindig is megvoltak az alapjai: amikor kinn játszottam, tehát 1983-88 között is több játékos sztárklubokhoz került (elég, ha csak Herbert Prohaska – Inter vagy Hans Krankl – Barcelona nevét említjük), de azt ezt követő időszakban Tony Polster és Andreas Herzog révén is betörtek a nyugat-európai piacra. Mivel a mentalitásuk és tudásuk megvolt, a folyamat azóta sem szakadt meg, de az igazi áttörést a 2008-as, Svájccal közösen megrendezett Eb hozta meg.
– Talán nem mindenki emlékszik rá: a sógorok 2004-re még Magyarországgal közösen kandidáltak… – Így van, de ez több ok miatt nem jött össze, utána álltak össze Svájccal, amellyel egy nagyon sikeres kontinenstornát rendeztek. Az infrastruktúra nagyon megerősödött, és ezzel párhuzamosan az érdeklődés is hatalmas lett a sportág iránt. Nagyon jó marketinggel kihasználták a kedvező lehetőségeket, és a szakmaiságban is döntő változások következtek be. Az Eb hatására egyre több gyerek kezdett futballozni, még komolyabban beindult az akadémiai képzés, és az is sokat számított, hogy a vendégmunkások (a dél-szláv válság elől menekülők valamint a törökök) egy egészen más, az eddigiektől különböző, hazafias érzelmeket is magukban hordozó mentalitást hoztak az osztrák futballba.
– Említette, hogy szakmai vonalon is döntő változások következtek be… – Az egyik leglényegesebb: a klubok abszolút piaci alapokon működnek, minimális városi és tartományi támogatást kapnak. Leginkább az Austria és a Rapid eredményeit figyelem: a zöld-fehérek abszolút topon vannak, komoly játékosokat tudnak igazolni, és jelentősek a bevételeik is. Az Austria két éve szerepelt utoljára a Bajnokok Ligája csoportkörében, az, hogy ez idén nem sikerült, komoly anyagi veszteséget jelentett nekik. A fizetés körülbelül ugyanannyi, mint a magyar élcsapatoknál (a Rapid költségvetése évi 20-22 millió euró, az Austriáé 18 millió…), sőt egy-két helyen még alacsonyabbak is. Ennek ellenére a játékosok tapossák egymást, mert az osztrák futball egy komoly ugródeszka: pillanatok alatt Nyugat-Európába lehet kerülni!
– Mégis: miként lehetünk ellenük sikeresek? – Az osztrákokat mindig törekedtek a látványos, eladható támadófutballra, de nem kell félni tőlük! Kiváló futballistáik vannak (David Alaba, Marko Arnautovic, Marc Janko), de a zárt védekezéshez nincsenek hozzászokva. A mai magyar válogatott ellen tényleg nehéz játszani; arra kell kényszeríteni őket, hogy jöjjenek be a falba, így kinyílhatnak, pontatlanokká válhatnak, és nekünk kedvező lehetőségünk lehet a kontratámadásokra. Az Eb-csoportunkról még csak annyit: nagyon kiegyensúlyozott négyes, nincs bombaerős csapat, tehát ha jól időzítjük a formánkat, és azt a már-már áttörhetetlen csapatjátékot nyújtjuk, amivel jó néhány selejtezőn megleptük az ellenfeleinket, eredményesek lehetünk. Abban is biztos vagyok, hogy lesznek keresztbe verések, így egy kört simán tovább mehetünk!
