Most még palotának tűnik, de lehet, hogy kripta (fotó: skysports.com)
Tavaly aláírták az angol futball halálos ítéletét.
Hogy miért mondom ezt?
Vessünk egy pillantást a történelemkönyvre, mondjuk a gimnáziumi másodikos tananyagra: Kolumbusz felfedezése, Cortés és Pizarro hódításai, az amerikai gyarmatosítás olyan aranybeáramlást eredményezett a fénykorát élő, egyesített Spanyol Birodalomba a 16. század első felében, hogy attól fogva a spanyol királyok úgy érezték, nekik már nincs szükségük semmilyen mezőgazdasági, ipari vagy kereskedelmi fejlődésre, az arany majd magától mindent megold.
Az eredmény: az ébredés után többszáz éves hanyatlás, regresszió, csőd, a rivális hatalmak hátának nézegetése.
A mindenféle közel-keleti és orosz maffiozók pénzéből felpumpált Premier League eddig sem volt csóró, de a tavaly aláírt, 3 évre 5,1 milliárd fontról szóló televíziós szerződés olyan új dimenzióba emelte az angol bajnokságot, hogy a klubok – még a legszerényebbek is – most szinte bárkit megvehetnek bármennyiért a világon.
A mértéktelenség böjtje azonban itt is eljövend hamarost.
Európa többi része már így is felismerte, hogy a leggyengébb játékosokért is el lehet kérni őrült, teljesen irreális összegeket a pénzt két marokkal szóró angoloktól, de az igazi veszélyt mégsem ez rejti magában, hanem az, hogy Anglia nem lesz rákényszerülve az innovációra, új szakmai-szellemi utak keresésére, válságmenedzselésre, tudatosságra, fenntartható fejlődésre – mindazokra a dolgokra, amelyekre a pénzcsapok elzáródása után életbevágó szüksége lesz majd.
