Kubala a Barcelonában (fotó: Twitter)
Úgy nőttem fel, hogy 25 év alatt csupán egyszer láttam olyat, hogy valaki egyetlen meccsen öt gólt szerezzen, és arról is kiderült, hogy bundameccs volt (az Oleg Szalenko talált be ötször Kamerunnak az 1994-es vb 6-1-re végződő csoportmeccsén).
Most viszont néhány éven belül többet is láthattunk, 2012 tavaszán Messi lő ötöt BL-meccsen a Leverkusennek, tavaly Luiz Adriano szintén a BL-ben a BATE Boriszov-Sahtar (0-7) meccsen, most pedig Cristiano Ronaldo az Espanyol ellen.
Persze az ember nem láthat minden meccset, meg ugye az emlékezés is szelektív, ezért pontosan utána néztem, és valóban nem volt sokkal több, a BL-ben például csak ez a kettő, a Premier League történetében is csupán négyszer fordult elő ilyen.
Tehát a futballszocializációm során az ívódott belém, hogy egy meccsen ötöt rúgni lényegében képtelenség, leginkább ördögtől való cselekedet, már a négy is olyan, hogy évtizedekig emlegetjük, így aztán nagyon érdekel, hogyan lehet, hogy az utóbbi években azért már olykor-olykor előfordul.
Az egyik megközelítés az, hogy a '80-as évek, '90-es évek első felének futballjához képest manapság jóval könnyebb dolguk van a csatároknak, mert a védők már kevésbé brutálisak és a szabályok is a támadójátékot támogatják, miként a labda vagy a pályák talajának fejlesztései is.
A másik magyarázat, hogy íme a bizonyíték, hogy manapság is lehet annyi gólt rúgni, mint a hős- vagy aranykorszakban, nem kell ahhoz visszamenni a '30-as vagy '50-es évekbe, csupán olyan jó futballisták kellenek hozzá, mint Ronaldo vagy Messi.
De ha ez utóbbi igaz, akkor máris itt van a következő szép kihívás Ronaldónak és Messinek: a spanyol liga egymeccses gólcsúcsát Augustín Sauto Aranával holtversenyben Kubala László tartja, ők szereztek hét-hét találatot egyetlen meccsen (Kubala 1952-ben a Barcelona-Sportin Gijón találkozón) – meg lehet próbálni utánozni!…
