Vannak, akik szerint ezen a képen nem spanyol, hanem katalán mez van Piqué-n… (fotó: Reuters)
Az oviedói Eb-selejtezőn a spanyol közönség Real Madrid-szimpatizáns része kifütyülte a barcelonai Gerard Piqué minden labdaérintését – a spanyol futball legrosszabb hagyományai tértek vissza, amikor a nemzeten belüli ellentétek úgy megosztották a spanyol válogatottat, hogy a remek játákosállomány ellenére évtizedeken át nem tudott nyerni semmit.
Néhány napja Belfastban személyesen tapasztaltam, hogy a pubban a helyi lakosokat nem igazán érdekelte az északír válogatott Magyarország elleni meccse, ők inkább az íreknek vagy az angoloknak szurkolnak, azokat a meccseket lélegzetvisszafojtva várták.
A holland válogatottban a '90-es években külön asztalnál ültek a fehér és színesbőrű játékosok, és a csapategységről mit sem tudtak.
Magyarországon – és nyilván nem csak nálunk – a hazai edzők azonnal elkezdik fúrni a külföldi szövetségi kapitányokat.
A román szurkolók – a Steaua és a Dinamo Bukarest hívei – egymást verték múlt pénteken a vendékszektorban.
Így aztán, miközben azt látjuk, hogy a világ épp fordul ki a sarkaiból, hogy politikai rendszerek, államalakulatok és szövetségi rendszerek fognak nagyon rövid időn belül összeomlani Európában, muszáj feltennünk a kérdést: vajon van-e jövője a válogatott futballnak?
Hiszen pont olyan ma egy nemzeti válogatott, mint az Európai Unió: feloldhatatlannak látszó érdekellentétek, széthúzás, intrika, belső torzsalkodás, miközben a határban a halál kaszál…
