Még a papír sem áll jól a kezében (fotó: sportshau.de)
Vannak visszavonult futballisták, akikről első blikkre egyértelműen meg lehet állapítani, hogy soha nem lesz belőlük sikeres edző, de azért egy szánakozó mosoly kíséretében elnézzük próbálkozásukat és szenvedésüket a kispadon.
Néhány hete felkapta mindenki a hírt, hogy a BL-győztes német legenda, Stefan Effenberg is edzői munkát vállalt a másodosztályú Paderbornnál – annál a Paderbornnál, amely tegnap Effével a kispadon egy szolid hetest kapott a Dortmundtól a kupában.
Persze nem ezen egy meccs alapján ítélem el Effenberget, és mondom azt, hogy soha nem lesz belőle edző, hanem az alapján, hogy mindannyian ismerjük, milyen karakter, és bizony mindennek kinéz, csak edzőnek nem.
Mint ahogy Lothar Matthäus, Diego Maradona, Gheorghe Hagi, Hriszto Sztoicskov – csak hogy kedvenc játékosaim közül kiemeljek néhányat – karaktere is magától értetődően üzeni, hogy egy nagy szerepet már eljátszottak a futball színpadán, de a rendezői szék más személyiségjegyeket követel – ugye kevesen hiszik el, hogy Effe, Maradona vagy Sztoicskov volt az, aki a taktikai értekezleteken a legéberebb volt, árgus szemekkel figyelte egykori mesterei módszertanát, stb.
Valahol szívszorító nézni ezeknek a volt ikonoknak a kínlódását a kispadon, ahová nyilván az az egyetlen motiváció vezérelte őket, hogy mivel a futballon kívül máshoz soha nem értettek, dolgozni meg kéne valahol, a játékosként szerzett nimbuszukat felhasználva egy-két helyre még el tudják adni magukat edzőnek, amíg felszínre nem dobja magát a zord igazság.
Néhány hete nagy népszerűségnek örvendett az a képsorozat, amely megmutatta, hogyan mutat majd 10-15 év múlva edzőként Messi, Cristiano Ronaldo, Ibrahimovic vagy Totti.
Nos, a képek parádásak lettek, de most szólok: fantáziálni lehet, de egyikükből sem lesz soha nagy edző.
