Meg lehet próbálni védeni, csak nem érdemes
Nagyon várom már, hogy végre személyesen találkozhassak Andreas Möllerrel, a Storck-stáb új tagjával, mert gyerekkorom egyik legszebb futballpillanata kapcsolódik a nevéhez.
Bár az ember ritkán emlékszik vissza élesen egy tizenegyesre, legfeljebb elraktározza, hogy bement vagy kimaradt – de ezt a mozdulatsort egyszerűen nem lehet feledni.
Az 1996-os Európa-bajnokság elődöntőjében történt, a házigazda Anglia Németországgal csapott össze az elődöntőben a régi Wembleyben, és a rendes játékidő 1-1-es eredménye, valamint a gól nélküli hosszabbítás után jöhetett a tizenegyespárbaj.
Az első öt-öt játékos mind berúgta, aztán következett a hirtelen halál, amelyben azonnal hibázott az angol Gareth Southgate, ha tehát a következő német belövi, a döntőben van Németország.
Szokás ilyenkor arról beszélni, hogy nyomás, meg nagy tét, meg bla-bla-bla, de Möller úgy állt a labda mögé, hogy az már abban a pillanatban eldőlt, hogy nyilvánvalóan gól lesz (ezen a videón 6:55-től)
Rugózott egyet, elegánsan rástratolt a labdára, majd olyan kérlelhetetlen magabiztossággal vágta be a léc alá, hogy abba ma is beleborzongok.
Bár a magyar válogatott tudott volna 26 év alatt egyetlen ilyen katarktikus pillanattal megajándékozni – de most talán vele!…
