Fejben fáradtak bele a tili-toliba (fotó: Reuters)
Meghalt a tiki-taka vagy csupán tetszhalott állapotban van?
A Barcelona-műhelyben kidolgozott, majd a spanyol válogatottnál is meghonosított rövid, lapos passzos, labdatartós játék három tornán át diadalmaskodott, de a vb után most az Eb-n is elbukott.
Vége, ennyi volt, megmarad egy futballtörténelmi – sikeres – kísérletnek?
Majd kiderül, egyelőre az tűnik valószínűnek, hogy ugyanaz okozta a bukását, mint 1967-ben, az Inter-Celtic (1-2) BEK-döntőn a catenacciónak: a játékosok begolyóztak tőle.
Mind a catenacciót, mind a tiki-takát akkor lehet ugyanis sikeresen művelni, ha százszázalékosan motiváltak a játékosok, feszülten koncentrálnak és maximálisan türelmesek.
Ismerjük azt az érzést, amikor pókerezünk vagy rulettezünk, és sokáig nagyon figyelmesen, a zsetonokat taktikusan beosztva, koncentrálva játszunk, majd egyszer csak megunjuk, belefáradunk, jó lenne már valami mást csinálni, és minden ésszerű ok nélkül bemondjuk az all-int vagy feltesszük az összes zsetont egy színre, aztán mehetünk?
Ezt történt ennek a spanyol generációnak a tagjaival: minden megnyertek már, éveken át mást sem csinált, csak koncentrálva, türelmesen passzolgattak, de fejben elfáradtak, és egyszer csak azt érezték: bassza meg, most küldök egy negyvenméteres keresztpasszt, mert olyan jól esne – de az már csemege volt Chiellininek.
