Márai az 1940-es években alegnépszerűbb magyar írónak számított, akommunista kultúrpolitika azonban „kártékonynak” minősítette az életművét, könyveit bezúzták, ezért Márai 1948-ban családjával együtt Olaszországba emigrált. Fogadott fiát, Babócsay Jánost Nápolyban íratta be iskolába, naplójába pedig ezt jegyezte föl: „János abarnabita atyák iskolájába jár. Az olasz elemi oktatás titokzatos; egyelőre úgy látom, inkább csak futballoznak. A prefektus aminap homlokon rúgta agyereket alabdával, s aztán ijedten tetanuszoltást javasolt.” Egy évvel később, 1949-ben pedig megszületik afutball sajátos, Márai-féle definíciója:
„Jánossal aCampóban, ahol Mountbatten herceg, az angol király unokaöccsének vezérletével anápolyi kikötőbe érkezett angol hadihajó legénysége futballmérkőzést játszik az IRO menekültjeiből alakított csapattal. Először látok futballmérkőzést. Olyan, ahogy elképzeltem: testedzéshez semmi köze, átmenet egy kocsmai verekedés és valamilyen pubertásos futási inger között. A menekültek egyébként megverik az angol hadihajó lomha legénységét. Egy vörös szakállas, öreg angol tengerész volt alegfürgébb.”
A teljes sztorit elolvashatod a FourFourTwo magazin januári lapszámában, amely továbbra is kapható az újságárusoknál!!!
Márai Sándor és a pesti futball


Márai Sándor nem volt sportrajongó. Amíg Budapesten élt, eljárt teniszezni a Margit-szigetre, később rendszeresen úszott, majd New Yorkban és Olaszországban is naponta előírásszerűen sétált két-három órát, de teljes naplójának eddig megjelent tizenhat kötetében – több mint hétezer oldalon – alig említi a sportot. Gazdag József írása az FFT januári lapszámában!
Ezek is érdekelhetnek
Hozzászólások
Történet a fénykép mögött
Meccsek, amik...
Du ju szpík futball?
Még ne oltsd le a lámpát!
technika
Költők, írjatok verseket!
Kérdezd meg pacekba!