Luiz Felipe Scolari

Hiába van Brazíliában karneválhétfő, Luiz Felipe Scolarinak ez is csak egy munkanap. A világbajnok edző most hazájában a Palmeiras edzője, a tréning előtt időt szakít az FFT-olvasók kérdéseire – bár közli, hogy nincs éppen a legjobb hangulatban. A játékosok nagy része még mindig a hétvégi nagy mulatozás „fáradalmait” piheni ki, és néhány futballistát haza is zavar még edzés előtt, hogy térjenek vissza holnap normális erőállapotban. Kösz a hangulatjavítást, srácok! Épp akkor lép be a szobába, mielőtt elkezdenénk szidni. Végtére is, mit tudunk mi Scolariról? Szerencsére azon kevesek közé tartozik, aki nem próbál meg kikerülni semmilyen témát. A Chelsea korábbi menedzsere mond néhány meglepő dolgot, a világbajnoki döntő napja előtti éjszakai golfozástól az improvizációkig, amikor az Oscar-díjas Gene Hackmannek adta ki magát. És még ott van a történet arról is, hogyan verte volna meg Angliával Brazíliát 2002-ben – kár, hogy a meccs előtt Sven-Göran Eriksson akkori angol szövetségi kapitány ezt nem kérdezte meg tőle. Te viszont kérdezhettél bármit… Ön az édesapja, Benjamin példáját követve lett profi labdarúgó. Ő milyen hatással volt a pályafutására? Racher Barker, London
Igazából nem sokkal. Annak ellenére, hogy jó játékos volt, sohasem buzdított arra, hogy kövessem őt ezen a pályán. Inkább azt várta tőlem, hogy tanuljak jól, hogy majd jó állásom legyen. Abban az időben, negyven évvel ezelőtt a futballisták nem éltek olyan nagylábon, mint ma.
Honnan ered a „Big Phil” becenév? George Lane, Facebook
Erős védőjátékos voltam, és egy híres újságíró, Ruy Carlos Ostermann nevezett el a testméretem miatt Felipaónak, azaz portugál nyelven Nagy Felipének. Big Phil ennek az angol nyelvi megfelelője, és a szigetországban kezdtek el így hívni. Nincs ezzel nekem bajom, de Brazíliában továbbra is Felipao vagyok. Egyszer Portugáliában egy srác autogramot kért tőlem, én pedig azt írtam rá: Scolari. Visszaadta, mondván: azt írjam, hogy Felipao. Kiderült, hogy brazil volt.
Játékosként „Falábúnak” becézték. Tényleg olyan rossz volt? A mai modern futballban mire vinné? Tyler Charlton, Flint
Nem, nem! Nem voltam klasszis játékos, de képzett voltam, és fizikailag tökéletes, sokat tudtam segíteni a csapataimnak. A józan gondolkodásomnak és a posztomnak is köszönhetően mindig vezér voltam a csapaton belül. Már húszévesen csapatkapitány lettem, és mindig én viseltem a karszalagot, bármelyik klubhoz kerültem. Biztos vagyok benne, hogy az akkori formám alapján ma is beférnék egy brazil élvonalbeli együttesbe.
A legnagyobb edzők önhöz hasonlóan közepes játékosok voltak. Mi lehet ennek az oka? Zara Thorpe, Twitter
Én inkább úgy mondanám, hogy a jó edzők futballistaként védők vagy középpályások voltak, tehát jobban átlátták a pályát, mint egy csatár. Hátulról könnyebb figyelni a játékot, a mozgást, a taktikát, vagyis mindent, ami szükséges ahhoz, hogy jó szakember légy. Mindig terveztem, hogy majd edző leszek. De tanulni is kell, én testnevelés szakon végeztem futball- és röplabdaedzőként. Igen, röplabdaedző is vagyok. De a futballt választottam.
Dolgozott a Közel-Keleten, a varázslatos Kuvaitban is. Milyen volt? Kapott néha mesés kincseket ajándékba? Sophie Lowe, Reading
Három évet voltam Szaúd-Arábiában, hármat Kuvaitban, és nagyon jó volt. Kulturálisan más világ, de ha velem van a családom, bárhol otthon tudom érezni magam. Egy óra volt a legnagyobb ajándék, amit kaptam, bár küldtek szőnyegeket és selyemruhákat is. Ez náluk a mély tisztelet jele.
Az Öböl-háború idején volt edző Kuvaitban, amikor Irak lerohanta az országot. Le kellett mondania, pedig megnyerte az Öböl-kupát. Volt valaha életveszélyben? Tilly Scott, Sandbach
Nem, szerencsére sohasem, mert az invázió idején éppen Franciaországban edzőtáboroztunk a válogatottal, a család pedig Brazíliában nyaralt. De a játékosoknak pokoli volt a híreket hallgatni. Hazautaztak, hogy megvédjék a családjukat, én pedig Brazíliába mentem, mivel nem tehettem semmit Kuvait védelmében. Hazatérve a Criciúma edzője lettem, megnyertük a Brazil Kupát, az volt az első nagy trófeám a hazámban. De később visszatértem Kuvaitba.
Nyert két Libertadores-kupát, mégis sokan azzal vádolták, hogy „braziltalan” futballt játszanak a csapatai. Hogy érezte magát az ilyen kritikák miatt? Brazíliában ennyire fontos az elegáns futball? Musheera Ayat Bahar, Sidney
Sao Paulóban és Rio de Janeiróban az emberek megőrülnek a technikás fociért, de Rio Grande do Sulban, ahonnan származom, a hangsúly a fizikai játékon volt. Már a pályám kezdetén azzal vádoltak, hogy nem fociznak szépen a csapataim, de aztán sokan belátták, hogy az én stílusom eredményesebb. Amikor átvettem a válogatottat, átalakítottam a védelmet, és csak három hátvéddel játszottunk. Ezt korábban csak egyetlen edző alkalmazta a selecao történetében, Sebastiao Lazaroni 1990-ben, és az eredményei nem voltak túl jók. De tudtam, hogy olyan technikás játékosaim vannak, akik végre tudják hajtani, amit kérek tőlük.
Amikor 2001-ben átvette a brazil válogatottat, kiestek a Copa Américán Honduras ellen, majd elbukták az első vb-selejtezőt Uruguayjal szemben. Hogy élte túl ezt az időszakot? Lara Walters, Ipswich Nem volt vészes. Amikor átvettem a csapatot, részletes tervet dolgoztam ki, amely alapján haladnunk kell, és ebben benne volt minden dél-amerikai ellenfelünk feltérképezése is, akikkel a selejtezőkben találkozunk. Persze nem bántuk volna, ha megnyerjük a Copa Américát, de az én szemem előtt már akkor a világbajnokság lebegett, és a Copa América leginkább arra volt jó, hogy felmérjem, kire számíthatok, és kire nem. A Scolari család ott született meg.
Rengetegen követelték Romáriót a válogatott keretbe a 2002-es vb előtt, mégis kihagyta. Miért? Charlie Collier, e-mail Semmi különös nem történt. Kiestünk a Copa Américán, és utána visszavonult a válogatottból. Megbeszéltük, tiszta ügy volt, fel kellett épülnie a sérüléséből is. Mondtam neki, hogy jöjjön el így is velünk a vébére, de azt mondta, nem akar. Aztán visszatért a pályára, játszott néhány meccset a Vasco da Gamában. De én addigra már felépítettem a válogatottat nélküle. Nem volt visszaút.
Válságban vette át a brazil együttest, mégis elhódította a világbajnoki trófeát. Hogy csinálta? Ryan Hudson, Liverpool
Nos, haladjunk lépésről lépésre. Először is ki kellett jutnunk a világbajnokságra. Szörnyen rosszul futballoztunk. Kénytelenek voltunk sok felkészülési meccset játszani, hogy erősödjünk, de így is nagyon nehezen kvalifikáltuk magunkat. Ám éreztem, hogy túl vagyunk az első kötelező lépcsőn, és láttam, hogy labdarúgóim nem félnek a kemény munkától, és Ázsiában bizonyítani fognak. Volt néhány sérülésből visszatérő játékos, mint például Ronaldo, aki nagyon akarta a világbajnoki győzelmet. És ott voltak a fiatalok, mint Ronaldinho, akik bizonyítani akartak, no meg az öreg rókák, Cafú, Roberto Carlos… nagyon jó csapat formálódott. Én pedig a helyükre tettem az építőkockákat, és állt a vár.
Igaz, hogy 2002-ben minden játékosnak adott egy példányt Szun Ce könyvéből, A háború művészetéből? Miért? Úgy gondolja, hogy az ősi kínai szöveg segített megnyerni a világbajnokságot? Dom Taylor, Rustington
Nem adtam nekik egy példányt, de sokszor idéztem a könyvből. Néha megkértem a szállodai személyzetet, hogy az ajtó alatt csúsztasson be a szobákba egy-egy fénymásolt oldalt belőle. De mindig más taktikát alkalmaztam. Például a vébédöntő előtti éjszaka azon kaptam a játékosokat, hogy alvás helyett minigolfoznak a szálloda folyosóján. Ahelyett, hogy az ágyba zavartam volna őket, inkább előadást tartottam nekik arról, hogy milyen fontos mérkőzés következik másnap, majd ott maradtam nézni, ahogy golfoznak, és gúnyolódtam a béna ütéseiken. Éjjel kettőkor maguktól elmentek aludni, és másnap játszottak egy fantasztikus meccset Németország ellen.
A 2004-es portugál Európa-bajnoki keretből kihagyta Vítor Baiát, pedig abban az évben a Portóval megnyerte a a bajnokságot és a Bajnokok Ligáját, valamint az UEFA a legjobb kapusnak választotta Európában. Miért hagyta ki? Simssy, Twitter Amikor kineveztek portugál kapitánynak, beszéltem a legtöbb portugál edzővel és szakértővel, és kértem őket, hogy tárják fel előttem az ország futballéletét belülről. Rengeteg információt kaptam a játékosokról, meghallgattam minden véleményt, és ezeket figyelembe véve kezdtem meg a munkát. Az volt a furcsa, hogy egyesek olyan tanácsokat adtak, amiket megfogadtam, majd ugyanők bírálni kezdtek a sajtóban, és elmondták, hogy mit csinálnának másképp a helyemben. De egyetlen kritikát sem kértem ki magamnak, biztos voltam benne, hogy igazuk van. Ez a titok.
Nagyon bízott Cristiano Ronaldóban a 2004-es kontinensviadalon, pedig akkor még nem is volt állandó kezdő Manchesterben. Ön tette meg őt portugál csapatkapitánynak, amit eleinte sokan vitattak. Milyen tulajdonságai, képességei voltak, amelyek már akkor szemet szúrtak? Mennyiben köszönhető ennek a bizalomnak, hogy ilyen nagy játékos lett belőle? Steve Knight, e-mail
Igen, sokan megkérdőjelezték ezt a döntést, és még a mai napig is felhánytorgatják, ha veszít Portugália. Persze, ha nyer, akkor senki sem szól egy szót sem. Erős, tehetséges focistának láttam, akinek vezetői erényei vannak. Szerencsére Luís Figo is elfogadta a döntést, és tippeket, tanácsokat adott Cristianónak, amik tényleg sokat segítettek. Nem mondhatom, hogy apa-fiú kapcsolat volt köztünk Cristianóval… De miért is ne mondhatnám? Ez szinte apa-fiú viszony volt! Persze nem szeret úgy engem, mint az apját, de igazi barátság van köztünk. Van egy huszonhét és egy húszéves fiam, Cristiano pedig huszonhat, amikor segítségre van szüksége, fiamként gondolok rá.
Szövetségi kapitányként három világversenyen is legyőzte Angliát, megmondhatja: mi a gond az angol válogatottal, hogy sohasem tudja átlépni önmaga árnyékát? Vagy csak rosszul rúgják a tizenegyeseket? Trevor Barton, Gateshead
A 2002-es vébén Anglia magát verte meg Brazília ellen, mert elkövette azt a hibát – amiről A háború művészetében is szó van –, hogy túlságosan kitámadott. A második félidő elejétől emberelőnyben voltak Ronaldinho kiállítása miatt, de négy csatárral játszottak. Ez volt a baj. Sohasem jutott el hozzájuk a labda, mert magas védőink voltak, Lúció, Roque Júnior, Edmílson és Marcos kapus is 190 centinél magasabb volt, könnyen semlegesítettük támadóikat. Alig volt veszélyben a kapunk, pedig tízen voltunk tizenegy ellen. A portugálok elleni meccsekről nincs mit mondani, ott jobban rúgtuk a tizenegyeseket.
A 2004-es Európa-bajnoki döntőben a görögök elleni vereség a legnagyobb csalódás edzői karrierjében? Stefan Marsden, Stockholm
Inkább ez volt a legidegesítőbb vereség. Buktam már el a Palmeirasszal Libertadores-kupát tizenegyesekkel, de az sem volt olyan rossz. Hazai pályán kiengedni a kezünkből a serleget, amelyet Portugália még sohasem nyert meg… Nagyon fájdalmas volt. Ráadásul elveszítettem az esélyét, hogy én legyek az első edző, aki világbajnokság után Európa-bajnokságot is nyer.
Miért nem lett angol szövetségi kapitány 2006-ban? Ewan Jones, e-mail
Nem tudom. Már a vébé előtt hívtak, de csak a torna után akartam beszélni az angol szövetség illetékeseivel, mert elképzelhető volt, hogy az egyenes kieséses szakaszban összefut Portugália és Anglia. Az FA nyomás alatt tartott, hogy adjak minél előbb választ, és nagyon jólesett, hogy ennyire akarnak engem. De azt mondtam, hogy várjuk meg a világbajnokság végét, akkor is engem akarnak-e még. Az FA azonnali választ akart, én pedig mondtam: „Ez így nem helyes”. Aztán botrányos meccsen kivertük Angliát a vébéről, én átmentem az angol vezetőkhöz, ők pedig felemelték a kezüket, mintha azt mondanák: „Igazad volt, megmondtad…”
Úgy tűnik, nagyon szenvedélyes a kispadon. De milyen a civil életben? Zak Rob, Twitter
Az emberek nehezen tudják elképzelni, de laza fickó vagyok, amennyire csak lehetséges. Szeretek viccelődni, és benne vagyok minden csínytevésben. De az edzéseken és a mérkőzések alatt át kell változnom, mert a munkát komolyan kell venni.
Mi történt a 2006-os világbajnokságon a portugál–holland nyolcaddöntőben? Majdnem megütötte Marco van Bastent! M. Allen, Aberdeen
Ó, erre a meccsre fogok a legtisztábban visszaemlékezni életem végéig – pedig nem is a világbajnokságot nyertük meg aznap. A mérkőzés előtt azt láttuk, hogy a holland delegáció a bírókkal beszélget az öltözőben. Hát ilyen a profi futballban nincs! Úgy éreztük, hogy valami rosszban sántikálnak, ezért Carlos Godinhóval (a portugálok technikai igazgatója – a szerk.) elmentünk a játékvezetőkhöz panaszt tenni. Aztán rögtön a meccs elején Khalid Boulahrouz szétrúgta Ronaldót, mégsem állították ki. Ronaldónak viszont el kellett hagynia a pályát, mert megsérült. Akkor kezdődött minden, és jött a nagy kártyaeső. Őrült meccs kerekedett, egyszer Van Basten szólt a játékosainak, hogy ne adják vissza a labdát, amikor mi kirúgtuk miattuk – hát ez a fair play? Tizenhat sárgát és négy pirosat osztott ki a bíró. Portugáliában és Hollandiában azóta is úgy emlegetik azt a meccset, hogy a „nürnbergi csata”.
Amikor Ön átvette a Chelsea irányítását, hét éve nem edzett már klubcsapatot. Mennyit változott ez alatt a klubfutball? John Cox, Epsom
Más lett, az biztos. Most minden a nagy átigazolások körül forog, ez az üzlet lényege. Hozzá kellett szoknom, mi mást is tehettem volna? Persze tisztában voltam a változásokkal szövetségi kapitányként is, de onnan nem tűnt olyan ijesztőnek. Például a játékosok zsaroló pozícióban vannak egy évvel a szerződésük lejárta előtt, mert vagy újraszerződteted őket megemelt bérrel, vagy jövőre elmennek ingyen. Nem kiszámíthatóak a folyamatok, nem lehet rendesen tervezni.
Mi volt a baj a Chelsea-nél? Ha újra odamenne, mit csinálna másképp? Charlie Harper, e-mail
Tudom, hogy jó munkát végeztem. Továbbjutottunk a Bajnokok Ligája következő körébe, harmadik vagy negyedik helyen álltunk a Premier League-ben, de még versenyben voltunk a bajnoki címért. Még csak a munka elején voltunk. Tervszerűen próbáltam felépíteni a dolgokat, de nem hagyták, hogy befejezzem. Zárt klub volt, amely nem készült fel gyökeres változásokra. Van ott egy csoportosulás, amely minden szezont úgy kezd meg, hogy azonnali sikert akar. Egyedül éreztem magam, hárman-négyen voltak, akik támogattak a hosszú távra szóló terveimben. De harminc emberrel álltunk szemben. (FFT: Milyen hosszú távú változásokat tervezett?) Úgy gondoltuk, hogy több saját nevelésű fiatallal kell folyamatosan lecserélni a régi játékosokat. De nem tehettem meg. Amikor megérkeztem a Stamford Bridge-re, azt mondták, hogy ragyogó ifjú tehetségek közül válogathatok. De nem volt egy sem. Abramovics azt mondta, hogy a Chelsea akadémiája a legjobb a világon, de ha ez így van, miért nem játszik azóta egyetlen saját nevelésű játékos sem? És elképesztő összegekért hoznak futballistákat. Szerintem rosszul csinálják a dolgokat. És nem szeretem, ha megmondják nekem, miről mit gondoljak.
Miért nem játszatta Drogbát a Chelsea-ben? A személyiségük nem fért össze, vagy nem illett bele a kitalált sémába? Joshua Davidson, Weston-super-Mare
Nem, ez nem személyi döntés volt. A probléma Drogba térde volt. Kulturált helyeken ez úgy megy, hogy akinek nem egészséges a térde, az megműtteti nyáron. Számomra elfogadhatatlan volt az ő hozzáállása, hogy inkább minden nyáron elment Cannes-ba, és tudjuk, milyen Cannes nyáron: tenger, bulik, partik… Mindenre alkalmas, csak nem rehabilitációra. Így nem lehet dolgozni. Drogba az azt megelőző szezont fájdalomcsillapítókkal a térdében játszotta végig. A munkájához szüksége van a térdére, ezért oda kell rá figyelnie. Ha négy-öt év múlva is még használható lesz a térde, talán megköszöni nekem, hogy akkor úgy döntöttem, nem játszatom.
Eltekintve a pénztől, miért ment Üzbegisztánba dolgozni? Milyen volt ott? Kevin Robinson, e-mail
Persze, a fizetés is jobb volt, mint a Chelsea-nél. De még jobb volt, hogy lehetőségem nyílott egy nemzet fejlődésében részt venni, mint Zicónak Japánban. Nagy tervek készültek, de még messze van az üzbég futball felemelkedése. Nekem, a főnökeimnek, a kluboknak, szóval mindenkinek baja volt a kormánnyal. Az más világ. Szóval ennyi, jobb volt odébbállnom.
Egyszer azt mondta: „Ha győzni akarsz, tedd mindig az ellenkezőjét annak, amit Pelé mond”. Ez meglehetősen tiszteletlen minden idők legnagyobb futballistájával szemben! Még mindig így gondolja? Hamish Potts, Plymouth
Nos, a 2002-es vébé előtt azt mondta Pelé, hogy ne játsszunk háromvédős rendszerben, mert csúnya vége lesz… Minden meccsünket megnyerve lettünk világbajnokok, mert az ellenkezőjét tettük, amit mondott. Engem igazolt az élet.
Miként éli meg, hogy feltűnően hasonlít Gene Hackmanre? Szereti a filmjeit? Andy Gatehouse, London
Ó, nagy rajongója vagyok! Sokszor említik ezt a hasonlóságot. Egyszer Olaszországban a családommal egy pizzériában ebédeltünk, és észrevettem, hogy nagyon bámul a pincér. Aztán odajött, és azt mondta: „Maga Gene Hackman!”. Autogramot kért tőlem, én pedig azt írtam rá, hogy „Gene Hackman”. A családom dőlt a röhögéstől, de nem szóltak, nem akartak csalódást okozni a srácnak.
Bajusszal született? Még sohasem láttam anélkül! Kié minden idők legjobb bajsza a futballban? Xavier Habart, Lille
A végén kezdem, mert arra a legkönnyebb válaszolni: a legjobb bajsza Murtosának volt, régi segédedzőmnek. A szája sem látszott ki alóla! Én húszéves korom óta vagyok bajuszos, amióta megismertem a feleségemet. Azt mondta, hogy bajusz nélkül nagyon csúnya vagyok, soha ne borotváljam le! De az az igazság, hogy egyszer megtehettem, Szaúd-Arábiában… Azt mondta: „Kettesben leszünk hatvan napig, úgyse látja más, egye fene!” Aztán küldött egy képet rólunk az otthoniaknak, és mindenki elszörnyedt. Szóval jobbnak láttam visszanöveszteni. Igazolvány Született: 1948. november 9., Passo Fundo, Brazília Magassága: 182 cm Posztja: hátvéd Klubjai játékosként: 1973–79 Caxias, 1980 Juventude, 1980–81 Novo Hamburgo, 1981 CS Alagoano Klubjai edzőként: 1982 CS Alagoano (brazil), 1982–83, 1986–87 Juventude (brazil), 1983, 1986 Brasil de Pelotas(brazil), 1984–85 as-Sabáb (szaúdi), 1987, 1993–96 Gremio (brazil), 1988 Goiás (brazil), 1988–90, 1992 al-Kadiszijja (kuvaiti), 1991 Criciúma (brazil), 1991 al-Ahli (szaúdi), 1996–97 Júbilo Ivata (japán), 1997–2000, 2010– Palmeiras (brazil), 2000–01 Cruzeiro (brazil), 2008–09 Chelsea (angol), 2009–10 Bunyodkor (üzbég) Szövetségi kapitány: 1990 Kuvait, 2001–02 Brazília, 2003–08 Portugália Sikerei: világbajnok (2002), Eb-2. (2004), Öböl-kupa-győztes (1990), 2x Libertadores-kupa-győztes (1995, 1999), brazil bajnok (1996), üzbég bajnok (2009), 3x Brazil Kupa-győztes (1991, 1994, 1998), Alagoano-bajnok (1982), kuvaiti Emir-kupa-győztes (1989), 4x Gaúcho-bajnok (1987, 1995, 1996, 1998), Recopa Sudamericana-győztes (1996), Sul-Minas-kupa-győztes (2001)
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2011. júliusi számában.)
Interjú: Celso de Campos Jr.
Fordítás: Bodnár Zalán