Vörös hőstörténet
Mielőtt valaki legyintene, hogy csak egy BEK-negyeddöntőről van szó, felhívjuk a figyelmét Emlyn Hughes, a Liverpool akkori játékosának nyilatkozatára, amelyben az áll: ez volt a legizgalmasabb mérkőzés, amelyet valaha játszott. Ray Clemence, a kapus pedig azt mondta: "Ezen a meccsen volt minden idők legjobb hangulata az Anfield Roadon." Sokan esküsznek rá: aznap született meg a Kop legendája, a közösnég és a csapat igazi egymásra találása.
De hát miről volt szó tulajdonképpen? 1971 és 1973 között az Ajax nyert meg minden BEK-sorozatot, 1974 és 1976 között pedig a Bayern München. Európa lélegzetvisszafojtva várta az új uralkodó eljövetelét., aki megtöri a hollandok és németek uralmát. Az egyik pályázó a Rocheteau-t vagy Santinit felsorakoztató francia St. Etienne volt , amely az előző évben döntőt játszott a Bayernnel, ám elveszítette azt, a másik pedig a Bob Paisley menedzser irányította, Kevin Keegant, John Toshackot soraiban tudó angol bajnok, amely a Manchester United 1968-as sikere után a második angol együttes kívánt lenni, amelynek sikerül elhódítania a legfontosabb nemzetközi trófeát.
A negyeddöntő első meccsét odahaza 1-0-ra megnyerte a St. Etienne, így félő volt, hogy a Liverpool európai álmai szertefoszlanak. Pláne így volt ez az 51. percben, 1-1-es állásnál, amikor már további két gólra volt szüksége a Vörösöknek. De sikerült, a 84. percben a cserejátékos, David Fairclough belőtte a labdát Csurkovics kapus hasa alatt a hálóba, ez pedig a Liverpool négy közé jutását jelentette. Fairclough volt az angol futballtörténelem első igazi "csodacseréje", Ole Gunnar Solskjaer nagy elődje: a Liverpool történetében senki nem szerzett annyi gólt a kispadról beállva (hetet-hetet a bajnokságban és a Ligakupában, kettőt-kettőt az FA-kupában és a BEK-ben).
A duplán vörös hős cserecsatár, David Fairclough
Ezután a Liverpool az elődöntőben kiverte a Zürichet 6-1-es összesítéssel, a döntőben pedig legyőzte a Borussia Mönchengladbachot is, ráadásul Németországban, a müncheni Olimpiai Stadionban, 3-1-re, és megszerezte első BEK-serlegét. Egy alkalommal maga Bob Paisley is – aki Carlo Ancelotti mellett az egyetlen edző, aki háromszor megnyerte a legrangosabb európai kupát – elismerte: nem tudja, hogy nyert volna-e hat év alatt négy BEK-serleget a Liverpool, ha nincs meg ez a győzelem a hajrában a St. Etienne ellen.
A legendás menedzser, Bob Paisley
Azok is nyugostan nézzék meg a mérkőzést, akik fanyalogni szoktak, hogy a régi futball lassú volt: állítjuk, hogy negyven év múltán is simán felveszi a versenyt tempóban egy mai mérkőzéssel. Felhívjuk a figyelmet a még nem székes, hanem ülőpados nézőtérre, amelyen szinte mozgott a közönség, egy-egy fontosabb jelenetnél szabályosan hullámzott a kapu mögött. Az Újpest és a Ferencváros figyelmét pedig arra irányítjuk: mély talajon, "tehénlegelőn" is lehet kiváló futballt játszani – ha vannak futballisták a csapatokban…
Liverpool-St. Etienne 3-1 (1-0)
Bajnokcsapatok Európa-kupája, negyeddöntő, visszavágó, 1977. március 16., Liverpool, Anfield Road, 55 043 néző, vezette: Corver (holland).
Liverpool: Clemence – Neal, J. Jones, T. Smith, R. Kennedy – E. Hughes, Keegan, Case, Heighway, Toshack (Fairclough, 74.) – Callaghan. Edző: Bob Paisley.
St. Etienne: Csurkovics – Janvion, Merchadier (H. Revelli, 72.), Lopez, Bathenay – Larqué, Synaeghal, Rocheteau, Farison, P. Revelli – Santini. Edző: Robert Herbin.
Gól: Keegan (2.), R. Kennedy (59.), Fairclough (84.), ill. Bathenay (51.).
A mérkőzés teljes hosszában itt nézhető meg:
