Lecke az Eb kutyaütőitől 1. rész Peter Schmeichel, Dánia, 1992-es győztes „Úgy alakult, hogy a szokatlan körülményeket az előnyünkre tudtuk fordítani. Drámai körülmények között estünk ki a selejtezők során, aztán a szövetségi kapitány és néhány nagy játékos elhagyta a csapatot. A miénk volt a legjobb együttes a selejtezőcsoportban, de elszórakoztuk a lehetőséget… Aztán változott a politikai helyzet, és jött a jugoszlávok eltiltása. Ez megteremtette nálunk a csapatszellemet, és mindenki nagyon felelősen kezdett el viselkedni. Közhelynek hangzik, de olyan volt, mintha a szenvedő jugoszlávokért és a békés világért futballoztunk volna. Nem maradt időnk a felkészülésre, de ez kapóra is jött nekünk. Felszabadultan játszhattunk, és nem volt rajtunk nyomás. Ezt nem ajánlom, mint általános taktikát, de abban az évben működött. Az ellenfelek alábecsültek minket. Anglia talán azt hitte, átsétál rajtunk, de majdnem megvertük őket. A franciák határozottan úgy gondolták, hogy ők a legjobbak, de mi győztünk. A legjobb négy között Hollandia ellen sem tartott minket senki esélyesnek. Jobbak voltunk, ezt mindenki tanúsíthatja, de senki nem akarta elhinni. A meglepetés ereje is segített minket. Természetesen szörnyű volt, hogy Michael Laudrup elhagyta a csapatot. Volt néhány jó játékosunk, de egyik sem hasonlítható Michaelhez, ő volt akkoriban a legjobb. A szokatlan körülmények, a csapatszellem és hogy az ellenfelek lenéztek minket, nyerő elegyet alkotott azon a tornán.”
Lecke az Eb kutyaütőitől 2. rész Sztéliosz Jannakopulosz, Görögország, 2004-es győztes „Minden futballista utálja, ha előre leírják, így volt ez velünk is, az ösztönzött minket, hogy két kézzel bemutathassunk a kritikusainknak. Voltak kiemelkedő képességű játékosaink, de a lényeg, hogy nagyon egységesek voltunk. Meccsről meccsre, ahogy jöttek az eredmények, egyre magabiztosabbak lettünk, nőtt az önbizalmunk. A kontinensviadalon ott folytattuk, ahol a selejtezők végén abbahagytuk. Mindent elmond az erősségünkről, hogy képesek voltunk a csoportban Spanyolországot és Oroszországot is megelőzni. Az egyenes kieséses szakaszban egyáltalán nem kaptunk gólt. Működött a csapat attól kezdve, hogy a nyitó meccsen legyőztük Portugáliát. A nyomás sohasem nőtt az egekbe, mert nem sokat vártak tőlünk. Mindenki azt hitte, hogy előbb-utóbb kipukkadunk. Amikor elveszítettük a labdát, a két szélsőnk azonnal rohant vissza védekezni a középpályára. Bírtuk erővel, és siker koronázta az erőfeszítéseinket. A Franciaország elleni negyeddöntő után éreztük először azt, hogy akár megnyerhetjük az aranyérmet is. Hiszen a címvédőt vertük meg, amely azelőtt világbajnok is volt, Angelosz Hariszteasz személyében pedig volt egy klasszis középcsatárunk. Ez a hatalmas győzelem lélektanilag megváltoztatta a csapatot. A döntőre vágytunk, és amikor Csehországot is kiejtettük, már tudtuk, hogy a házigazda Portugália sem lehet ellenfél, senki sem állíthat meg minket. Igazi csapatként működtünk a pályán.”
Megjelent a FourFourTwo magazin júniusi számában.
