Laczkó Zsolt büszke volt a városi derbin is kezdő Tőzsér Dánielre

Tegnap sok olaszországi ismerőse irigyelte Laczkó Zsoltot: az immár futóedzést és labdás gyakorlatokat is végző, a felépülésének utolsó szakaszában járó futballista a helyszínen nézte végig a Sampdoria–Genoa városi derbit. A magyar válogatott futballista még a meccs másnapján is az élmény hatása alatt volt, mert – mint azt a FourFourTwo.hu-nak elárulta – elképesztő hangulatú bajnokit látott, és persze büszke volt, hogy az egyik résztvevő csapat kezdőcsapatában ott volt barátja, Tőzsér Dániel.
„A meccs előtt hívtam Danit, és mondtam neki, annak örülnék, ha rúgna egy gólt, de a Samp nyerne – mondta Laczkó Zsolt, aki az átigazolási időszak utolsó napjaiban került kölcsönbe Vicenzába a Sampdoriától. – Az elmúlt héten erről a meccsről szólt minden itt Olaszországban, ez tényleg olyan kaliberű derbi, mint Magyarországon a Fradi–Újpest. Ezért is furcsállom, sőt, mondhatom azt is, rosszul esik, hogy itt egy ilyen rangadó, aminek van magyar résztvevője, de otthon ez mégsem számít akkora hírnek – miközben sokszor jelentéktelen események is fókuszba kerülnek. Mindegy, én büszke voltam Danira, aki jól is teljesített. Mivel a szünetben már két góllal vezetett a Samp, muszáj volt támadókat pályára küldenie a genoai edzőnek – és ő Danit cserélte le. Sebaj, eltelik még néhány meccs, játszik még egy-két szezont Olaszországban és semmilyen körülmények között nem nyúlnak majd hozzá.”
Laczkó Zsolt ugyanakkor aggódik a Genoáért, mert mint mondta: tegnap olyan Sampdoria verte 3–1-re, amelyikben négy-öt rutintalan fiatal is játszott. Kiemelte, a neheze csak most jön Tőzsér együttese számára, hiszen utolsók a bajnokságban, s egyre nagyobb nyomás nehezedik majd rájuk.
Ami a Vicenza védőjének visszatérését illeti: ez már a célegyenes, hetek kérdése, hogy újra bevethető állapotba kerüljön.
„Most már az edzőközpontban készülök, ami jó érzéssel tölt el, látom a többieket, sokan biztatnak, kérdezgetik, hogy vagyok, várják a visszatérésemet. A jövő héten már nagyobb terhelést kapok, és a labdával is többet gyakorolhatok. Nem lehetek türelmetlen, tudom, jó helyen vagyok, remek szakemberek felügyelnek rám, szóval hiszem, hogy erősebb leszek, amikor újra pályára lépek. Korábban említettem már, hogy eddig mindig jobbá tett a kényszerű kihagyás. Ez most sem lesz másként!”