Király utolérte Grosicsot

Az Aranycsapat legendás kapusa, az IFFHS által a huszadik század 9. legjobb európai kapusának választott Grosics Gyula úgy volt összesen 86-szor válogatott, hogy pályafutásából másfél évet vett el az az időszak, amit politikai okokból a játéktól és a válogatottól való eltiltás, tatabányai száműzetés jellemzett 1954-1956-ban. Grosics többször elmondta azt is, hogy első indulatból, meggondolatlanul jelentette be a visszavonulását az 1962-es chilei világbajnokság vesztes negyeddöntőjét követően, 36 évesen, miután közölték vele, hogy a klub és az ő akarata ellenére sem szerződhet a Fradihoz, továbbra sem védhet a fővárosban. Állítása szerint a kora és a formája lehetővé tette volna, hogy elérje a száz válogatottságot. De nem érte el, ez történelmi tény, de tegnapig így is ő volt a harmadik legtöbbszörös magyar válogatott 86 szereplésével, egykori csapattársa, Bozsik József (101) és Fazekas László (92) mögött.
A szerdán, Győrben rendezett Magyarország–Bulgária barátságos mérkőzésen beérte őt válogatottságainak számát tekintve Király Gábor, az 1860 München 36 éves kapusa, miután a 86. percben pályára küldte őt Egervári Sándor szövetségi kapitány az addig remeklő Bogdán Ádám (Bolton Wanderers) helyett.
Király egy nehéz, a bolgárok által uralt periódusban kényszerült beszállni a meccsbe 1–0-s magyar vezetésnél, rögtön kapott is egy gólt, amivel 1–1 lett a mérkőzés végeredménye. A szurkolók azóta azon vitatkoznak, jó ötlet volt-e beállítani őt. Nem volt jó. Utólag persze könnyű okosnak lenni, mert ha Egervári nem állítja be Királyt, és mondjuk nélküle nyerünk, akkor meg mindenki azt mondja, elveszi tőle az esélyt, hogy utolérje Grosicsot. Mások szerint nem is járna ez az esély Király Gábornak, aki a magyar futball legsiralmasabb évtizedeiben, egyetlen vb-re vagy Eb-re való kijutás nélkül védte a magyar válogatott sok-sok góllal megterhelt kapuját, ráadásul Grosics véletlenül sem öt-tíz perces szereplésekkel tornázta fel a meccsszámot 86-ra, hanem speciel három világbajnokságot védett végig (egyet, a magyar ezüsttel végződő 1954-eset szó szerint), nem is beszélve a helsinki olimpiáról, amely végén az ő nyakába is aranyérmet akasztottak (vagyis adtak a kezébe, mert szalag még nem volt azokon az érmeken), s persze a legendás 6:3 alkalmával is ő védett Londonban, mielőtt a tegnapihoz hasonló, ám még értékesebb lehetőséghez juttatta a meccs végére beszálló Gellér Sándort színlelt sérülésével). 86 emlékezetes szereplés, nem egyszer nyolcvan-százezer néző előtt, s mindannyiszor fekete szerelésben, mindannyiszor kesztyű nélkül – hogy felidézzük a „Fekete Párducként” is emlegetett magyar kapus világhírű védjegyeit.
Nos, Király Gábor tudja, hogy hol a helye, a FourFourTwo magazin februári számában, amikor még csak a fél pályafutását emigrációban, a válogatott nélkül töltő Puskás Ferenc 85 meccses eredményét érte utol, így beszélt: „Nem mindegy, milyen korban válogatott valaki, hiszen egy Détári vagy egy Nyilasi ugyanolyan legenda ma már, mint a régiek, esetleg még sincs annyi válogatottságuk. Vannak, akik alig-alig játszottak a nemzeti tizenegyben, mégis fantasztikus labdarúgók voltak, másoknak meg több adatott. Nekem eddig nyolcvanöt, és mind a nyolcvanötre rendkívül büszke vagyok, egyiket sem veheti el tőlem senki.” Azóta már nyolcvanhat, de ahogyan tegnapi beállítása kissé érthetetlen volt, ugyanúgy nem értették sokan, miért nem szállhatott be pár percre Lengyelország ellen tavaly év végén Poznanban (2–1 oda) egy hasonlóan tét nélküli meccsen.
Király és Grosics kapcsolata egyébként különleges, mert évekkel ezelőtt, a szakmai válságba jutott Királynak a nagy előd segített kibillenni a holtpontról. „Állandóan kénytelen vagy megfelelni az edzőnek, a társaknak, a szurkolóknak és a médiának, egy idő után besokall az ember. Akkor találkoztam Gyula bácsival, aki ellátott jó tanácsokkal, rendkívül empatikus volt, nem felejtem el neki, mennyit segített. Sikerült is megújulnom” – emlékezett Király.
Az FFT a rekordbeállítás után rákérdezett Grosics Gyula érzéseire is: Szepesi György MLSZ-beli köszöntésekor találkoztunk csütörtök délelőtt a 86 esztendős legendával. A kapus – nem titkolva érzéseinek kettősségét, bár mosolyogva – csak ennyit válaszolt a „Mit szól hozzá, hogy Király Gábor tegnap óta 86-szoros magyar válogatott?” kérdésre, hogy… „Lelke rajta!” Szebben mi sem mondhattuk volna.
Szöllősi György