Kényelmes győzelmet aratott a Liverpool

A Liverpoolnak kötelező volt a győzelem ezen a mérkőzésen, ha tartani akarta a lépést a negyedik, Bajnokok Ligáját érő helyen tanyázó Tottenhammel. Mégis a Bolton került először helyzetbe a negyedik percben, Cohen birkózta át magát Carragheren, aki végül addig gyötörte a vendégjátékost, míg az erőtlenül Reinába lőtt.
Az első 20 percben hiába volt többnyire a Vörösöknél a labda, nem tudták igazán nyomás alá helyezni a Bolton védelmét.
A 23. percben aztán végre helyzetbe kerültek a hazaiak, bár a kaput ezúttal sem sikerült eltalálni: Riera küldött jó labdát a bal szélre Insuának, aki élesen középre lőtte a labdát, az ötösön érkező Kuyt centikkel maradt le a labdáról. Ha a meccs előtt egy számmal nagyobb cipőt vesz fel, valószínűleg most gólt ünnepelhetett volna csapata.
A helyzetet megirigyelhette a Bolton, egy perccel később gyorsan ők is kialakítottak egyet: Lee kapott remek labdát, betört a tizenhatoson belülre, elhúzta a labdát a kimozduló Reina mellett, kapura is lőtt, de a jó érzékkel hátrafutó Kirjakosz estében kivágta a gólba tartó labdát. Intő jel volt ez a Liverpoolnak, nem elég támadni, hátrafelé is figyelni kell!
A két helyzet után, ha lehet, még jobban irányította a játékot a Liverpool, a vendégeknél csak pillanatokra volt a labda, akkor is gyorsan visszaadták azt ellenfelüknek. Ennek ellenére továbbra sem tudott igazán nagy helyzetet kidolgozni a hazai gárda, az utolsó passzokba, a fontos megoldásokba mindig hiba csúszott, vagy éppen egy Bolton játékos akasztotta meg a támadást. A Liverpool támadójátékából ekkor hiányzott leginkább egy bizonyos Fernando Torres.
A 37. percben aztán Kuyt jelezte, ő is lehet olyan jó gólvágó, mint spanyol társa. Insua bal oldali beadását Aquillani a túl oldali alapvonalról tudta bravúrral visszafejelni, az érkező Kuyt pedig három méterről a hálóba kotorta a labdát. 1-0
A félidő végén a szívükhöz kaphattak a Liverpool hívei, Lee egy remek csel után betört a tizenhatoson belülre, majd elhasalt ,miután ütközött Aquillanival. Harsant a síp, de csak azért, hogy a játékvezető sárgalapot adhasson a műesésért. Egygólos hazai vezetéssel vonulhattak szünetre a csapatok.
A fordulás után nagy erőket mozgósított a Liverpool, hogy eldöntse a mérkőzést. Erre a legnagyobb lehetősége az 53. percben volt, amikor Riera szaladt el a bal oldalon, beadás helyett középre gurított, az érkező Gerrard nem túl helyezett, de erős lövését Jaaskelainen védte, a kipattanót pedig N’Gog három méterről képtelen volt az üres kapuba lőni. Joggal kérdezhette az egyszeri Liverpool szurkoló, mit lősz be fiam, ha ezt sem? Az első félidőhöz képest az előny birtokában sokkal nyugodtabban futballozott a hazai csapat, és a Bolton sem igazán tudott, illetve talán nem is nagyon akart támadni, mintha megelégedtek volna az egy gólos hátránnyal.
A 63. percben aztán Gerrard megunta a tili-toli focit, egészséges lökettel kínálta meg Jaaskalainent, aki állta a sarat.
A helyzet utáni percekben ismét felpörgött a Pool, ez pedig meghozta a második gólt. Egy szögletet követően Insua lőhetett messziről, a lövés megpattant Daviesen, és hogy még mókásabb legyen az eset, a labda még Steinsson lábai között is elsuhant, mielőtt a hálóba csorgott. Ez bizony öngól, 2-0.
Ez végképp megnyugtatta a Liverpoolt, de főleg N’Gogot, akinek korábban kimaradt helyzete biztosan bekerül majd az év végi összeállításokba.
A Bolton játékosainak még jobban elment a kedvük (már ha volt nekik egyáltalán…) a Liverpool pedig érthető módon már inkább a hármas sípszót várta. Ez végül el is érkezett, a vörösök magabiztos győzelmet arattak, és mivel a Tottenham az utolsó percekben kiejtett a kezéből két pontot a Birmingham City ellen, már csak egy pont a hátrányuk a londoniakkal szemben.