Kenderesi István Bukarestben (középen) a szeptemberi román-magyar selejtező előtt, jobbján Vízi E. Szilveszter, az MLSZ elnökségi tagja, balján Huszár István, az MLSZ nemzetközi osztályának munkatársa (fotó: Takács József)
Miután idehaza bajnok volt a Vasassal 1966-ban, 1969-ben a holland Twentébe szerződött, majd onnan 1972-ben a belga Beershotba a már 72 éves Kenderesi István, aki a Magyar Labdarúgó Szövetségnél a Benelux-államok megfigyelője. Különösen kíváncsiak voltunk a véleményére az amszterdami 1-8 után.
A 2000-es évek első évtizedében a belga futball súlytalan volt Európában, alig erősebb a magyarnál, most viszont csoportgyőztesként vb-résztvevő, és sokan éremesélyesnek tartják Brazíliában is. Mi a titkuk? Én már nagyon régen mondtam, még Szepesi György elnöksége alatt a nyolcvanas években, hogy az MLSZ szakembereinek el kellene látogatniuk Belgiumba, mondjuk két-három hétre, szívesen fogadnának őket a belga szövetségben, ahol megfigyelhetnének, hogy zajlik ott a szakmai munka, magukévá téve a válogatási elvek sajátosságait vagy az utánpótlás-nevelés specifikumait. De nem fogadták meg a tanácsomat, úgy gondolták, majd ők megoldják, hiszen mi magyarok mindig okosabbak vagyunk mindenkinél. Nem mondom, hogy mindent pontosan át kell venni, hiszen minden futballkultúra más, de az alapelveket magunkévá tehettük volna. És akkor látnánk, hogy mi a titok. Hiszen nincs titok, csak munka van, kidolgozott rendszer és szakértelem. Miért mostanra érett be a munka? A nyolcvanas évek második és a kilencvenes évek első felének ragyogó belga válogatottja után mégiscsak volt másfél évtizednyi hanyatlás. Először is, van most egy remek szövetségi kapitány, Marc Vilmots, aki egyébként nagyon jó barátom. Nagy játékos volt, meghatározó futballista a Bundesligában, tehát van respektje a játékosai körében. Másrészt pedig tagadhatatlan, hogy ez egy kivételes generáció, olyan játékosokkal, mint Fellaini, Witsel, Lukaku, Hazard vagy a kapuban Courtois. De nem véletlen, hogy egymás után jelennek meg ezek a tehetségek, hanem a tervszerű munka eredménye. Meggyőződésem, hogy jelenleg a legjobb magyar kapus Köteles László, a Genk légiósa, aki mögött nemrég csak második számú kapus volt az Courtois, és akinek azért kellett elhagynia a Genket, mert nem tudta kiszorítani Kötelest. Kötelesnek azóta sincs helye a magyar válogatottban, míg Courtois eközben a belga válogatott és az Atlético Madrid első számú kapusa lett.
Hogyan működik a belga akadémiai képzés? Bő tíz-tizenhárom éve már az akadémiai rendszerre épül a belga utánpótlás-képzés, ez a sikerek elsődleges forrása. Mindennek az alapja, hogy nagyon szigorú a kiválasztás – Belgiumban nincs mutyizás, megvehető, korrupt edzők, így valóban a legügyesebb gyerekek kapnak lehetőséget. Az egyes akadémiák autonóm módon működnek, de vannak szövetségi normatívák. Gyerekekkel csak olyan edzők foglalkozhatnak, akiknek legalább B-licences oklevele van, és lehetőleg játékos múltja. Egyébként sem jellemző a belgáknál az edzői túlképzés, öt-hat edzőnél többen nem kapnak A-licences minősítést évente.
Mennyi eredménycentrikus a belga utánpótlásképzés? Egyáltalán nem érdekli őket az utánpótlásban az eredmény. Egy ificsapatot náluk csakis az minősít, hány játékost tudnak feladni a felnőttekhez. Fontos eleme a képzésnek, hogy egyetlen évfolyamon sincs tizenötnél több játékos, annak nincs értelme, hogy tízen üljenek a hétvégi meccseken a kispadon. Ebből a tizenöt játékosból évfolyamonként kiválasztják azt az egyet vagy kettőt, akik kimagasló tehetségek, és velük külön foglalkoznak. Általában heti kétszer másfél órás külön edzés van ezeknek a kiválasztottaknak, amely technikai, taktikai és mentális felkészítést is tartalmaz. És nem aprókat lépnek: ha van egy tizenöt éves tehetség, azonnal felviszik az U18-as csapatba, hogy gyorsabban fejlődjön.
Mit kell tehát tennünk, hogy a nyomukba eredjünk? Amit már a nyolcvanas években is javasoltam: nyitva kell tartani a szemünket, és nem szégyellni, hogy tanulni akarunk. A jól működő minta adott, csak le kell másolni, el kell sajátítani és sokat dolgozni vele. Talán már sokszor hallottuk ezt, de a belga válogatott sikerei bizonyítják, hogy nem hülyeség.
Kenderesi István játékosként a '60-as években
Interjú: Bodnár Zalán
