Kabát Péter: Azt mondják, egyre jobb leszek. Ezen én is eltöprengtem…

A tegnapi, a sereghajtó Siófok elleni 4-2-re nem lehetett büszke az Újpest, maga Jos Daerden vezetőedző is azt nyilatkozta a televízióban, hogy cseppet sem elégedett a mutatott játékkal. Bizony, ha nincs Kabát, aligha nyernek a lilák. Az Újpest centere azonban a jó bor-effektus hatására egyre jobb lesz. De vajon miért? Ezen magam is eltöprengtem, és arra jutottam, hogy mindennek az alapja a bizalom. Érzem, hogy Jos Daerden és a klubvezetés maximálisan megbízik bennem, s ez nekem rengeteget jelent, szinte szárnyakat ad. Tudom, hogy a mester nem fog lecserélni, még a nyolcvanadik perc után sem. Tegnap is megkérdezte úgy a nyolcvanötödik perc táján, hogy bírom-e még, akarok-e maradni. És mit feleltél? Hát természetesen azt, hogy akarok. Jó döntés volt, a 92. percben rúgtál egy pazar gólt. Úgy leraktad a labdát a hosszú alsóba, ahogy Messi szokta, csak éppen a másik oldalon. Nekem is tetszett, jó labdát kaptam Vasziljevicstől, kinéztem magamnak a jobb alsót, és pont befért a labda. Az első gólod – ami a második újpesti volt – első pillantásra lesgyanúsnak tűnt. Aztán az ismétlésnél kiderült, egyvonalban álltál Simon Krisztiánnal, aki a gólpasszt adta. Te nem féltél? Dehogynem, ki is néztem az asszisztensre, de nem intett. Utólag én is megbizonyosodtam róla, hogy nem voltam lesen. Roppant fontos volt ez a gól, nem játszottunk jól, valahogy bedaráltuk őket. Az első félidő elég gyatrára sikerült, de a végén éreztem, hogy fárad a Siófok, erőnlétben múltuk felül az ellenfelünket. Sokan számolják veled együtt, mikor robban a százas. Mármint a századik NB I-es gólodat mikor rúgod be. Hol is tartasz most? Kilencvenhétnél. Ősszel még kétszer lépünk pályára, előbb a Diósgyőrt fogadjuk, majd Székesfehérvárra utazunk. Nem lesz könnyű. Nagyon sajnálom a Pápa és a Győr ellen elhullajtott pontokat. Ha azokat a meccseket megnyerjük, most ott lehetnénk az élcsoportban. Már megbocsáss, de ahhoz, hogy az élcsoportban legyetek, még elkélne egy-két komolyabb játékos a csapatba… Télen igazolunk is, légy nyugodt. Most tíz gólnál tartasz, 200-2001-ben, a Vasasban, amikor gólkirály lettél, 24-et szereztél. Megismételhető az a teljesítmény? Nem valószínű. Az más világ volt. Manapság már az is nagy dolog, ha valaki eléri a tizenöt gólt egy idényben, a húsz gól szinte csoda. Mármint idehaza, most nem Messiről vagy Ronaldóról beszélek. Emlékszem, akkor Tököli Attilával vívtam óriási harcot, az utolsó forduló előtt mindketten 22 góllal álltunk. És a végén rúgtam még kettőt, ő nem, így lettem gólkirály. Ma már nincsenek igazi centerek, ti ketten még megmaradtatok utolsó mohikánnak. Meg a Kenő, Kenesei Krisztián. Mi vagyunk az utolsó „bölények”. Na de hogy áll az önéletrajzi könyved? Lassan már piacra kell kerülnie. Jövő héten megy a nyomdába a kézirat, s ha minden jól megy, december 8-án meg is jelenik. A barátnőm, Adrienn menedzseli. Mi a címe? A barátnőmnek? Nem, a könyvnek. Szerintem nem találnád ki. Kabát Péter. Ch. Gáll András