Isten veled, Csaba!

Molnár Csaba (balra) és Rátgéber László (Fotó: nb1.hu)
Nem beszéltünk hetek óta, nem zavartuk egymást a vb alatt, így azt sem tudom, mit szóltál a 17 éves lányok fantasztikus bravúrjához, a világbajnoki bronzéremhez. Tudod, nálunk csak a foci számít, de le a kalappal a kosarascsajok előtt! Mindened volt a kosárlabda, főleg a női – különben is hatalmas hódolója voltál a női nemnek; rettenetes Veled kapcsolatban a múlt idő. Nem hívtam még fel Rátgéber Lacit, majd holnap, Putesszel (Patonay Imre, a körmendi kosáredző-fenomén – a szerk.) már beszéltem. Csabi! Üres a kosár, üres a lelkünk. Hány átmulatott este, éjszaka! Emlékszel, mikor a vasi kisvárosban énekelted: „Mi vagyunk a legnagyobbak, héj, héj!” Bohém voltál, szeretted az életet, szerettél jókat enni, inni, miközben az élet sokszor nem szeretett téged. Rettenetes időszakokon mentél keresztül, szerencsére Pajor-Gyulai Laci segített, így új otthonra találtál az nb1.hu szerkesztőségében. Bizakodtunk: jön egy könnyebb korszak. Jött is, de sajnos nem tartott sokáig. Nemcsak a kosárban voltál név, a sport a kisujjadban volt, adatokkal, nevekkel, dátumokkal nem lehetett megfogni. Fociban mindened volt a Vasas (mi lett velük?), a Barcelona (mi van velük?), az argentin válogatott (mi lesz velük?). Messiék vasárnap vb-döntőt játszanak, Te az égi fotelban – sör legyen behűtve! – nézed majd, mi itt ezen az egyre zűrzavarosabb földi golyóbison. Csabi! Tanítsd meg a föntieknek is: „Mi vagyunk a legnagyobbak, héj, héj!”
Molnár Csabának a 2012. szeptemberi FourFourTwo magazinban megjelent írása IDE KATTINTVA tölthető le.