Húha: a játékvezető a meccs fénypontja

---

A meccs már javában ment, miközben én emlékek után kutatva lassan körbejártam anagy múltú gyöngyösi futballpályát. Meg-megütötte afülemet egy kitartó, erőteljes bariton ahazai kispad mögül, ahonnan még aszotyihéjnál is sűrűbben röpködtek ajátékosokra szabott instrukciók, így egy idő után felkeltette az érdeklődésemet, és közelebb húzódtam ahang forrásához. Aki, mint kiderült, nem volt más, mint Majzik Zoltán, avendéglátók edzője, és nem jókedvében állt ajátékosai mögött ahelyett, hogy leült volna melléjük. „Az elmúlt meccseken többször is nézeteltérésem támadt abírókkal, amiért előbb kétmeccses, majd két hónapos eltiltást kaptam – tisztázta gyorsan ahelyzetet, bár konkrétan nem ment bele, milyen afférja is volt asporikkal. – Most nem ülhetek le akispadra, abemelegítéstől kezdve már nem is lehetek asrácokkal.” Láthatólag azért némi gyógyírt jelentett aproblémára, hogy akispad csak centikre húzódott aszurkolóktól elválasztó kerítéstől, így nem voltak ritkák ameghitt beszélgetésnek álcázott taktikai utasítások. A stílus is visszafogott volt, elsősorban anői bíróra, Gaál Gyöngyire való tekintettel, akit egyébként adrukkerek alefújás után ameccs fénypontjának neveztek.

A gyöngyösi futballpálya, amelyet egészen 1970-ig feketesalak borított, egykor jóval színvonalasabb meccseket is látott, mint amostani, Cigánd elleni NB III-as bajnoki. A nyomokat követve rátaláltam Feri bácsira, az élő klublexikonra, aki elmesélte, hogy 1954-ben, nem sokkal avilágbajnokság előtt itt játszott, és nyert 21:0-ra asvájci torna első számú esélyesének tartott Aranycsapat, amelyben anagyok közül éppen csak Puskás Ferenc nem játszott; de azért eljött ő is, és lódenkabátos, élénk alakja nagyon is emlékezetes kelléke volt ameccsnek. Aztán szerette Gyöngyöst akésőbbi aranylabdás Albert Flórián is, aki 1963-ban járt itt először aFradival, és aNovák Dezsővel, Fenyvesi Mátéval, Dalnoki Jenővel, Rákosi Gyulával és afiatal Varga Zoltánnal felálló csapatával alaposan megszórta ahelyi erőket: afővárosi zöld-fehérek 11:0-ra győzték le agyöngyösi zöld-fehéreket – merthogy itt is ezek ahivatalos klubszínek. És aváros legnagyobb sikere is aFerencvároshoz köthető.

Az 1979–80-as kiírásban az éppen amásodosztályban vitézkedő gárda előbb aFradit, majd aDunaújvárost verte ki aMagyar Népköztársasági Kupából. Előbbivel 3–3-as döntetlent játszott, de az akkori szabályok értelmében iksznél nem volt büntetőpárbaj, hanem az alacsonyabb osztályban játszó csapat jutott tovább. Anegyeddöntőben aztán jött aMészöly Kálmán edzette Vasas, amelyre már nem volt ellenszer, de máig azt az együttest tartják alegjobbnak agyöngyösi klub történetében. „A Vasas ellen még kisgyerek voltam, de élénken emlékszem arra, hogy annyi ember volt kint, mint addig soha, és amennyi azóta sem – mesélte emlékeit Juhász Péter, aKömlei Károly Városi Sporttelepet üzemeltető cég ügyvezetője. – Nyolcezres tömeg szorongott apálya körül, az emberek fürtökben lógtak akörnyező fákról.” Feri bácsi arra acsínyre is emlékezett, amikor Péczely Szabolcs, ahazaiak edzője eldurrantott egy petárdát avendégöltöző ablakában, mire arémült Vasas-játékosok hanyatt-homlok menekültek ki az épületből, anézők nagy derültségére.

Mondjuk, annyira azért nem ijedt meg aZombori Sándor, Várady Béla, Kiss László fémjelezte fővárosi gárda, mert egy ötöst csak berámolt ahazai kapuba köszönetképpen. A nyolcvanas évek egyébként is szép emlékeket idéznek fel ahelyi drukkerekben: volt itt edző Bundzsák Dezső, és visszavonulása előtt játszott egy szezont aFradi egykori válogatott csatára, Szokolai László is. A csapat jelene pedig leginkább arról szól, hogy atavaszi feljutás után sikerül-e bennmaradni az NB III-ban, ami – megyei bajnokcsapat ide vagy oda – nem ígérkezik könnyű feladatnak. „Persze mindenki azt mondja, hogy az ő csoportja alegerősebb, de tévednek: amiénk az – magyarázta félmosollyal az arcán alétesítmény vezetője az 1–0-s hazai vereség után. – A lehetőségeink tényleg korlátozottak, mert amíg az ellenfelek zöme össze tudott vásárolni egy erősebb keretet, nálunk ajátékosok nyolcvan százaléka helyi kötődésű. Nekem mégis az fáj alegjobban, hogy miért nem volt kint ameccsen az akétszáz fiatal, akik akorosztályos csapatainkban játszanak. Az edzésre jönnek rendesen, az nem gond, de szerintem ez nem elég. Emlékszem, ami korunkban szinte verekedés volt már amiatt is, hogy ki legyen alabdaszedő.”

Aztán így nosztalgiázva, együtt átsétálunk anemrég átadott műfüves pályára, melyet az MLSZ országos pályaépítési programjának keretében húztak fel az idén, és mintegy 137 millió forintba került. Ebből az önkormányzat önrésze 41 millió volt, atöbbit aszövetség állta. És várhatóan itt nem lesz vége afelújításnak, mert Juhász már mutatta is, hol lesz az új öltöző vagy akispálya az egykori laktanya területén. Ebből azért érezhető volt, hogy egyáltalán nem menthetetlen ahelyzet. Turner Pipi
A cikket nyomtatott formában is elolvashatod a FourFourTwo magazin 57. lapszámában!