Hetvenéves lett Bálint László

Fotó: mlsz.hu
A magyar szövetség honlapja emlékeztet, hogy itthon a Ferencváros volt élete klubja. 1957 márciusában került a két edző, Hajabács Géza és Agárdi Ferenc kezei alá, 1958. március 3-án a Bp. Postás kölyökcsapata ellen vívott elõször bajnoki mérkõzést az FTC szerelésében (2-0) úgy, hogy egy hatalmas szabadrúgásgóllal kezdett.
Az ifjúságiak között még csatárként szerepelt, később került hátra, a védelem tengelyébe. Mátrai Sándor távozását követõen, dr. Lakat Károly korszakában, az 1968 eleji, közép-amerikai túrán mutatkozott be az FTC első csapatában, a Takács Béla – Novák, Bálint, Horváth László – Juhász, Szűcs – Szõke, Varga, Albert, Rákosi, Katona tizenegyben. Néhány héttel késõbb, 1968. március 3-án, a Salgótarjáni BTC elleni találkozón debütált az NB I-ben (2-2).
Összesen 317 élvonalbeli összecsapásig jutott, ezeken 37 gólt szerzett. Hazai pályafutása során kétszer bajnok (1968, 1975-1976), négyszer Magyar Népköztársasági Kupa-győztes (1972, 1974, 1976, 1978) lett. Az ezüstjeinek gyûjtése az 1968-as VVK-döntőben indult (igaz, a Leeds Uniteddal szemben elbukott finálé mérkõzésein nem jutott szóhoz), majd a nemzetközi porondon az 1972-es olimpiával, utóbb a KEK-döntõvel folytatódott.
1975. május 14-én, a Dinamo Kijev ellen (0-3) eltiltás miatt nem szerepelhetett, ugyanis elõtte kiállították Belgrádban. 1976-ban túlkorosként U23-as Európa-bajnoki ezüstérmet kapott. Ötször volt bajnoki (1970 tavasz, 1970-1971, 1972-1973, 1973-1974, 1978-1979), kétszer pedig MNK ezüstérmes (1977, 1979). Az élvonal bronzát háromszor akasztottak a nyakába (1969, 1974 1975, 1976-1977).
Az mlsz.hu összeállítása alapján 1974-ben megkapta az FTC örökös bajnoka elismerést. 1975 ben az Év játékosának választotta meg a Magyar Labdarúgó Szövetség. Bálint László az A-válogatottban 1972. március 29. és 1982. június 18. között 76 mérkőzésen négy gólt szerzett. Részt vett az argentínai és a spanyolországi világbajnokságon. 1970-ben egyszer, 1972-ben hétszer szerepelt az olimpiai együttesben. A müncheni tornáról ezüstéremmel érkezett haza.
Az első magyar labdarúgó volt, aki a szocializmus éveiben legális külföldi szerzõdés kötésére engedélyt kapott. Noha először az Ajaxszal állapodott meg, a hollandok végül a munkavállalási engedély hiányára hivatkozva mégsem fogadták. A volt Kispest-játékos, az akkor már évtizedek óta Belgiumban élő Béres András, valamint Szepesi György akkori MLSZ-elnök közbenjárásával végül az FC Bruges szerződtette. 1981. június 30-ig a flamand klub profija volt. Az első kinti idényében belga bajnoki címet nyert, majd elhódította a Belga Szuperkupát is.
Összesen 48 bajnokija volt a flamandoknál. 1981. július 1-tõl és 1983. június 30-ig Franciaországban, a Toulouse FC-ben játszott, a csapatkapitányságig vitte. Az elsõ idény végén csapatával feljutott az ottani első osztályba. 1983. július 1-tõl 1984. június 30-ig az FC Grenoble együttesét szolgálta. 1983. december 13-án, a Cannes-Grenoble bajnoki mérkõzésen súlyos térdsérülést szenvedett, a műtétet követően fel kellett hagynia a játékkal.
1977-ben a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen közgazdászi, 1988-ban a Testnevelési Főiskolán labdarúgó-szakedzõi diplomát szerzett. A visszavonulása után két periódusban is volt a Bp. Volán SC pályaedzője, vezetőedzője, majd szakmai igazgatója (1985-1987, 1991). 1988. március 16-tól 1988. május 17-ig – technikai igazgatói titulussal – hat találkozón irányította a magyar válogatottat.
1992-ben a Kispest-Honvéd ügyvezető igazgatójaként, az NB I-es liga elnökhelyetteseként tevékenykedett, az MLSZ elnökségének is tagja volt.
(MTI)