Hatvan éve vertük az angolokat, de nagyon…

---

Az évszázad mérkőzése, azaz a londoni 6:3-as győzelem után nagyon fogadkoztak az angolok. Mindenki a nagy visszavágóra készült – amin aztán az angolok még nagyobb zakót kaptak, mint Londonban.
A gólgyártást Lantos Mihály kezdte a 8. percben, majd jött Puskás és Kocsis, így a szünetben már 3-0-ra vezettünk. Persze, ez még semmit nem jelentett – volna. Ám a második játékrészben sem állt le a magyar csapat, sorrendben Kocsis, Tóth József, Hidegkuti Nándor lőtt gólt, és bár Broadis Ivor a 68. percben megszerezte az angolok becsületgólját, Puskás a 73. percben feltette a csapat teljesítményére a koronát.

És hogy ki volt a csapat legjobbja? Nos, akkoriban sokkal nehezebb volt választani, mint ma, ám a Népsport korabeli tudósítása szerint Kocsis Sándor ellenállhatatlan volt a meccsen. „Kocsis élete egyik legjobb játékát mutatta ezen a mérkőzésen. Szokásától eltérően ezúttal igen nagy területen játszott. Sokszor saját térfelünkről hozta fel a labdát, és csatártársaival villámgyorsan, többnyire kapásból összejátszva, szinte valamennyi támadásban részt vett. Nagyszerűen érvényre jutott ezúttal gyorsasága is. Harcosan, lendületesen tört lapura, ha a helyzet úgy kívánta. Más esetekben viszont ötletes húzásokkal hozta helyzetbe csatártársait. Sokat változtatta a helyét, és mindig úgy helyezkedett, hogy a legveszélyesebb tudott lenni az angolok kapujára. Egy-két helyzetet kihagyott ugyan, de két gólja nagyszerű csatárteljesítmény volt." – írta a sportnapilap 1954 május 24.-én.