Háromszor dörrent az ágyú a St. Andrewsban

Birmingham City – Arsenal 0-3 (0-1) Birmingham, St. Andrews, 24341 néző Vezette: Peter Walton Birmingham: Foster – Carr, R. Johnson, Dann, Ridgewell – B.Ferguson – S. Larsson, Gardner, Bowyer, Beausejour – Jerome Arsenal: Fabianski – Sagna, Djorou, Koscielny, Clichy – Song, Wilshere – Walcott, Fabregas, Nasri – V.Persie Cserék: Beausejour helyett Hleb az 59. percben, Bowyer helyett Zsigics a 69. percben, Wilshere helyett Denilson, és Walcott helyett Arshavin a 79. percben, Jerome helyett Phillips a 80. percben Gólszerzők: V.Persie a 13. percben, Nasri az 58. percben, Johnson (öngól) a 66. percben Sárga lapok: Johnson a 8. percben, Ridgewell a 28. percben, Djorou a 34. percben, Dann az 51. percben
Tovább folytatódik az „év végi hajrá” a Premier League-ben, az Újév első (két) napján ismét pályára szólítja a kötelesség, és az FA a csapatokat. A hétfőn, a Chelsea magabiztos legyőzésével a szurkolóit a mennyekbe repítő Arsenal a wigani, vérszegény döntetlenjével 48 óra leforgása alatt visszarángatta a híveit a földre. Az ágyúsokra ezúttal, várhatóan még a wigani túránál is keményebb erőpróba várt, az úticél Anglia második legnagyobb városa, Birmingham, ezen belül pedig a nehezen bevehető vár, a City otthonául szolgáló St. Andrews volt. A legutóbb itt vizitáló, listavezető Manchester United – igaz, csak a játékvezető és asszisztense „ideiglenes vakságának” köszönhetően – csak egy ponttal zárta 2010-es hadjáratát. (Ugyanakkor megemlítendő, nemcsak nehezen legyőzhető hazai pályán a Birmingham City, de meglehetősen ritkán is tud nyerni otthon, ez legutóbb hét fordulóval ezelőtt, a 14. játéknapon sikerült, igaz akkor a listavezető Chelsea-t tudták legyőzni, 1-0-ra.) A DW- arénában fújdogáló sípmesterre a londoniaknak is lehetett egy-két, de inkább több rossz szavuk is, hiszen a wigani meccsüket vezető Probert sporttárs, döntéseivel – az ágyúsok számára – negatív irányban befolyásolta a végeredményt.
Az észak-londoniak kezdője a Chelsea elleni, győztes csapathoz képest nyolc helyen változott a Wigan ellen a kezdő sípszó pillanatában pályán lévőkhöz képest, ezúttal biztosra vehető volt, hogy a kékek ellen ismét a rangadót nyerők többsége kap szerepet kezdőként. Így többek között visszatért az eltiltását hét közben letöltő Fabregas, valamint Song, Nasri, és Van Persie is.
Szakadó esőben, felázott talajú pályán kezdődött a mérkőzés, amelynek az elején rögtön magukhoz ragadták a kezdeményezést a vendégek. Egy a 16-oson belülről megítélt, közvetett szabadrúgásból Van Persie próbálta meg bevenni a City hálóját, de nem járt sikerrel. Nem úgy néhány perccel később, amikor a színitanodák hallgatóit is megszégyenítő esését követően megítélt szabadrúgásból, Bowyer kezét is „belevéve a játékba”, a kapu bal oldalába tüzelt. (0-1) Öt perccel később, a korábban az ágyúsoknál epizodista szerepet betöltő Larsson próbálkozott hasonló távolságból, kevesebb sikerrel. Lövése ugyan kiváló volt, nem kevésbé volt az a londoni ketrecet őrző Fabianski robinzonádja, így az egyenlítés elmaradt. A vezető gólt követően a londoniak várakozó álláspontra helyezkedtek, várták a kékek reakcióját. Mivel azonban a hazaiak lassú reagálásúnak bizonyultak, ismét felpörgették a tempót a piros-fehérek, és néhány remekül kialakított, kecsegtető lehetőség is csak az elkövetett technikai hibáknak köszönhetően nem adott munkát az eredményjelző táblát kezelő személyzetnek. Ehhez azonban hozzátartozik az is, hogy a vendégeknek az alkotásban nem volt segítségére az igencsak lóversenypályára hajazó laza altalaj. A hazai drukkerek idegeit ismét a tulipános „Van-van”, azaz Van Persie borzolta, amikor egy hazai beívelést követően némi felkari segítséget is igénybe vett a veszély elhárításához. Ebben pedig partnerre lelt a Premier League-ben – élemedett korára való tekintettel – csak külön engedéllyel továbbra is bőszen partizánkodó Walton sporitól is, aki szemet hunyt az eset felett. Postafordultával a „saját helyén” ügykezelt a holland támadó, Nasri parádés átadását azonban csúnyán „elflegmázta”. Erre könnyen ráfaraghattak volna az ágyúsok, ha a háziak egyetlen gólhelyzetéténél az előrehúzódó Johnson higgadtabb, és öt méterről nem a vendégek szurkolói közé küldi a játékszert. Így a fővárosiak vonulhattak előnnyel az öltözőbe.
Hátrányuk tudatában a hazaiak a szünetben megpróbálták előbányászni a „spájz” mélyéről a színes ceruzákat, de néminemű lázas keresgélés után rá kellett jönniük, nekik bizony nincs ilyenjük raktáron. Így továbbra is az „angolos”, felívelgetős focijukkal próbálkoztak, kevés sikerrel. A vendégek viszont kezdtek hozzászokni a láphoz, és elkezdtek „Arsenalosan” futballozni. Ennek eredményeként két perc leforgása alatt Wilshere, és Nasri is könnyen viszontláthatta volna a nevét a táblán, de mindketten hibáztak. Az 58. perc azonban meghozta a vendégeket végleg felszabadító gólt. Nasri lőtte ki a jobb alsót (0-2), és ettől kezdve az ágyúsok már csak a közönségnek játszottak. A fővárosiak futószalagon alakították ki a helyzeteket, a tevékenységüket továbbra is a fanyüvésben, és az alattomos durvaságokban kimerítő City ellen, és ezen attakok egyikének végén, Nasri varázslatos átadása után Fabregas került lövőhelyzetbe, Foster ugyan hárította az életerős löketet, de a kipattanó két védőtársa érintését követően becsorgott a vonalon túlra. (0-3) A folytatásban a „ki tud nagyobb ziccert elrontani” nevű játékba kezdtek a londoni legények, amelybe benevezett Walcott, Fabregas, Arshavin, és V.Persie is. Gólt azonban már egyikük sem ért el, így ez a verseny holtversenyes első helyett hozott a felsoroltaknak. A ráadásban Zsigics ronthatta volna el Fabianski örömét, de a Djorou-n felpattanó fejese a felső léc tetején landolt, így ezúttal – a ritka alkalmak egyikeként – kapott gól nélkül zárt az Arsenal. Ez pedig legalább akkora öröm az ágyúsok híveinek, mint a magabiztos birminghami győzelem.
Brógyai László