Az FFT Amszterdamból jelentkezik (Fotó: Takács József/FFT)
Varga József az 1984-es holland-magyaron hatalmas hibát követett el, a kapu fülé lőtt egy tizenegyest 2-1-es vezetésünknél, ami végzetes is lehetett volna, ám nem lett az. Nyertünk, aztán kijutottunk a vb-re, hogy ott a szovjetektől és a franciáktól összesen 9 (!) gólt kapva semmisüljünk meg világ szégyenére. Varga „Kacsa” szerint ma öt százalék az esélyünk a győzelemre, s ezzel a szigorú jóslattal is érzékelteti, amit aztán irigy magyar szokás szerint ki is mond, a maiak ennyit tudnak. A baj az, hogy én a 84-es meccset is ezen a héten láttam, és ők sem tudtak sokkal többet. Bár kétségtelenül derekasan rugdaltuk el a labdát, amerre álltunk és lőttünk is két gólt, fel nem foghatom, hogy az a csapat, amely az antifutballjával keservesen nyert az egyébként ellenünk is fantasztikus hollandok ellen, miként jutott el másfél év alatt oda, hogy tagjai már világbajnoki címről (!) vizionáljanak. Mindezt most azért tartom fontosnak megjegyezni (s nem Varga ma reggeli nyilatkozata miatt), mert mára legendává nemesedett a 84-es rotterdami győzelem, maga Egervári Sándor is előszeretettel hivatkozik arra a mexikói válogatottra, amelynek ő pályaedzője volt, s amelyet időnként a megszépítő messzeség és a személyes érdek a történelem nagy magyar csapatai között láttat. A tények ugyanakkor azt mutatják, hogy tétmeccsen ez az egy igazán nagy bravúr köthető a csapat nevéhez, s aki veszi a fáradtságot hogy megnézze a mérkőzés felvételét, az látni fog két fantasztikus futballistát Ruud Gullit és Frank Rijkaard személyében, egy-két szellemes Détári-megoldást, egy szebb napokat megélt, szenvedő Nyilasi Tibort, egy észrevehetetlen gólkirályt, azaz Marco van Bastent, egy aktuális világklasszist, Wim Kieftet, az egyetlen jó megoldás nélkül játszó Kiprich Józsefet, s egy borzasztóan kemény, már-már durva, de sorrendben három jó passzra képtelen magyar válogatottat. Egyáltalán nem véletlen, hogy a hasonló korú holland játékosok a világ csodálatát kivívva nemsokára Európa-bajnokok lettek az edzőfejedelem Rinus Michels vezetésével (aki egyébként mintának a nagy magyar Aranycsapatot állította együttesei elé), a mieink viszont megszégyenülve ballagtak haza Mexikóból, s azóta is hiába várunk a 85-ben a World Soccernél az év szövetségi kapitányának választott, de Irapuatóban szintén lenullázott Mezey György bocsánatkérésére. (…)
A teljes blogbejegyzést ide kattintva tudod elolvasni!
