Futács: "Futball nélkül unalmas az élet" (interjú)

Kerestelek a kezdőben… Hiába. Pedig én is azt gondoltam, lehetőséget kapok – mondta szombat este a FourFourTwo.hu-nak Futács Márkó.
Mi történhetett? Nem tudom, és Anglia nem az a hely, ahol megmagyarázzák a döntéseket. Abból gondoltam, hogy ezúttal pályán leszek, mert a legutóbb, amikor beálltam, ment a játék, dicsértek is. Az edző a héten az újságokban, meg a honlapon is azt sejttette, lesz változás a csapatban, s mivel az edzéseken is jól ment a futball, azt hittem, esélyt ad. Hát, nem így történt…
Nem lehet rákérdezni nála: van-e konkrét gondja veled? Megtettem már. Nem most, még néhány hete. Bementem hozzá, de mielőtt kérdeztem volna, miért nem számít rám, már mondta is: várta, hogy meglátogassam, és tökéletesen megérti, hogy frusztrált vagyok. Jelezte, látja rajtam, hogy kezdek formába lendülni, felfigyelt rá, hogy odateszem magam, és hangsúlyozta: éppen itt az ideje, hogy számoljon velem.
Átvert? Nem, mert a következő meccsen becserélt, sőt, gólt is lőttem. De sokáig nem tartott a bizalom…
Átigazolni, vagy kölcsönbe menni nem lehet?
Voltak lehetőségek, de a klub nem akart engedni, arra hivatkozva: kellek a szakvezetésnek.
Mikor kezdődött ez az állapot? Mert emlékszem, érkezésedkor Neil Pearson kiemelte: éppen ilyen típusú csatárt keresett, mint amilyen te is vagy.
Eleinte nem is volt probléma, játszottam, de sajnos az utolsó edzőmeccsen összerúgtam egy ellenféllel. Fájt a térdem, de az MRI nem mutatott ki semmit. Mint később kiderült, annyira fel volt vizesedve a térdem, hogy nem látszódott a baj. Mivel nem találtak komoly eltérést, edzettem és játszottam is, mi több, még gólt is lőttem. A fájdalom nem múlt, elküldtek röntgenre, ami kimutatta: elrepedt a térdkalácsom. A legrosszabbkor, mondhatom, a bajnoki idény rajtjánál. Közel négy hetet hagytam ki, amely idő alatt összeállt a csapat, nyerte a meccseket – szóval háttérbe szorultam.
A Leicester feljutási szándékkal kezdte a bajnokságot. Tényleg esélyes erre? Szerintem igen. Nagyon jó társaság ez, ma is kiválóan futballoztunk. Az edző nem arról híres, hogy kombinatív futballt játszat együttesével, de az elmúlt hetekben tetszetősen focizunk. Sok remek labdarúgónk van, akiknek a Premier League-ben a helyük.
Milyen az élet Leicesterben? Unalmas. A futballról szól, de ha az ember nem játszik rendszeresen, nem könnyű. Most két nap szünet lesz, ezek pedig akkor valóban jól jönnek, ha végigzakatolsz kilencven percet, de ha a kispadon ülöd végig a meccset, nem örülsz a pihenőnek.
Van megoldás? Csak lesz. Egyelőre még bírom, küzdök, hajtok, elsőnek érkezem az edzőközpontba, utolsóként indulok haza. Kint maradok, erőnléti edzővel készülök. Várom, hogy lehetőséget kapjak. Nem akarok menekülni, mert tényleg jó helyen vagyok, de nagyon, nagyon szeretnék már játszani. Tudom, ha rendszeresen pályán lennék, jönnének a gólok. Nem vagyok türelmetlen, de szeretném már élvezni a leicesteri légióskodást.