Nikolics, Böde, Fiola. Akár az Eb-n is nyerő hármas lehet! (Fotó: puskasakademia.hu)
– Sokan talán nem is tudják: a Norvégia elleni pótselejtezők nagy részét fájdalomcsillapítókkal játszottad végig. Tulajdonképpen mi is történt? – Még az oslói mérkőzés 30. percében kezdett el fájni a jobb rúgó lábam. A vizsgálatok kiderítették: 4 centiméter mélyen, részlegesen beszakadt az izom a combomban. De azért végigjátszottam a hátralévő 60 percet, eszem ágában sem volt lejönni. – Mint ahogy a teljes visszavágót is lenyomtad. Hogy bírtad? – Amikor hazaértünk Norvégiából, és miután az MR-vizsgálat kimutatta a szakadást, az orvosok azt mondták: szó sem lehet arról, hogy pályára lépjek. De mivel semmiképpen nem szerettem volna kihagyni a visszavágót, kértem, hogy drótozzanak össze. Telenyomtak fájdalomcsillapítókkal, eleinte nem is éreztem a lábam, és a bemelegítésnél, egy-két sprint után is csak az tűnt fel: nincs vér a lábamban. A mérkőzés első 10-15 perce döntő volt, bírtam a terhelést, utána pedig már nem foglalkoztam a fájdalommal, annyira magával ragadott a mérkőzés hangulata, és a siker. Csak az járt a fejemben, hogy valahogy jöjjön össze a kijutás! – Mennyiben változtatta meg a mindennapjaidat a siker? Érzed, hogy másképp viszonyulnak hozzád a szurkolók? – Bár majdnem a teljes sorozatot végigjátszottam (Dárdai Pál rakott be először a kezdőbe, ezért neki külön köszönet jár a bizalomért), ugyanaz az ember maradtam, mint korábban. Annyiban azonban tényleg változott az életem, hogy sokkal többen megismernek, akár a szüleimnél, Dunakömlődön vagy éppen Biatorbágyon, ahol lakom. De Budapesten is gyakran járok, ott is sűrűn megállítanak a szurkolók, ám ha például bemegyek egy étterembe, egyszer sem fogadom el, hogy ingyen ehessek. – Egyébként hogyan kezdődött a pályafutásod? Miként jutottál el Dunakömlődről – az országos hírnévig? – Gyermekkoromban egyáltalán nem szerettem a futballt, de egy akkori barátom unszolására (egy pár közös foci után) lementem a helyi csapat egyik edzésére. Emlékszem, az első tréninget (8 évesen) egy három számmal nagyobb cipőben nyomtam végig, de végül – ott ragadtam. Szerencsére hamar megláttak bennem valamit a szakemberek, ennek is köszönhetem, hogy fél év után elvitt a paksi Atomerőmű SE. Egykori barátomnak tehát nagyon sokat köszönhetek, hiszen ha ő akkoriban nem rángat le egy edzésre, sosem lesz belőlem futballista. A Norvégia elleni mérkőzés, a nagy siker pillanatában is eszembe jutott ő… Már csak azért is, mert már évek óta nincs közöttünk, sajnos pár éve, egy autóbalesetben elhunyt… – Most már teljes erővel alapozol a Puskás Akadémia csapatával. Egy jó tavaszi idény után – irány az Európa-bajnokság. Sokan azon a véleményen vannak: Portugália, Ausztria és Izland ellen tovább lehet jutni! – Abszolút osztom én is ezt a véleményt. Az a jó, hogy nincs rajtunk semmilyen eredménykényszer, éppen ezért biztos vagyok benne, hogy nem égünk le, sőt egy-két bravúrra mindenképpen képesek lehetünk. Amióta összejött a kvalifikáció, a hétköznapjaim is derűsebbek, és érezni azt is, hogy teljesen más lett a sportág megítélése. Mindenki nagy várakozással tekint az Európa-bajnokság elé, így vagyok ezzel én is. Emlékszem: a 2000-es Eb-t még a tévé előtt szurkoltam végig, nagy holland fan voltam, és azon morfondíroztam, mi lenne, ha én is egy világversenyen szerepelhetnék. 16 év alatt nagyot változott a világ: már nem drukkolok az Oranjénak, s míg nekik nem sikerült a kvalifikáció, mi ott lehetünk a kontinensviadalon! Még mindig egy kicsit hihetetlen az egész, de ez a keret megérdemelte ezt!
