Ezért szeretjük a kiscsapatokat (olvasói vallomások)

---

---

Kolkopf Benjámin (18 éves) –Macclesfield Town
"Az angol 5. ligában (Vanarama National League) játszik jelenleg a Macclesfield Town, amelyet két éve ismertem meg a FIFA 09-ből. Játszottam a csapattal egy menedzser módot és feljutottam velük egészen az első ligába és már a legnagyobb angol klubokat vertem el vele a kupában és a bajnokságban is. Nagyon a szívemhez nőtt a csapat. Az eredmények.com oldalon folyamatosan követem a meccseit és várom, hogy feljusson a 4. ligába, már csak azért is, hogy újra játszhassak velük a FIFA-ban. Nagyon ritkán lehet a tévében olyan meccset látni, ahol ők játszanak, de nemrég adták az egyik kupameccsüket, és már a meccs előtt egy órával a TV előtt ültem. Annyira jó látni, hogy nem az a tipikus topligás csapat, amely mindenféle taktikával játszik, hanem csak szimplán kimennek a pályára a játékosok és élvezik a futballt. Könnyen megejtenek egy-két látványos cselt, amit az ember ritkán láthat mondjuk a Bundesligában. Szeretem azt, hogy ilyen egyszerűek. Ezzel az egyszerűséggel is megtörtént, hogy a bajnokság éllovasát könnyedén megverték. Szerencsére, sok hírt kapok, hogy mi történik a klubbal, mert Facebookon nagyon aktív, és ha lehetséges, akkor a meccseik összefoglalóit is felteszik, de ha azt nem is, a gólokat mindig megosztják, amiket élvezettel nézek. Az utóbbi években mindig az első tízben fejezték be az idényt, tavaly csak egy hellyel csúsztak le a playoff-ról, vagyis a 4. ligába jutásról döntő meccsekről."

AMacclesfield Town a FIFA 09-ből vált élővé Benjáminnak (fotó: thetimes.co.uk)
Kiss Bence – Almería
"Én az Almería csapatát szerettem meg, de igazából még magam se tudom, hogy mi fogott meg bennük. A 2009-10-es szezonban – amikor a 13. helyet érték el – kedveltem meg őket, azóta figyelemmel követem az immár spanyol másodosztályú "kiscsapatot", és tavaly volt ennek köszönhetően egy jó kis átverésünk: az egyik barátom a Facebook-oldalán közölte, hogy én az Almeria meghívására kiutazhatok próbajátékra, és hogy ő mennyire gratulál nekem és sok jót kíván! Na, ugye ezután mentek neki a kommentek, hogy végre más csapat is elismerte a tehetségét, nekem sorra jöttek a telefonhívások hogy igaz-e a hír, de a legmeglepőbb hívást anyukámtól kaptam, mivel én nem voltam otthon, amikor ez ki lett posztolva a Facebookra, és ő is kérdezte, hogy tényleg megyek-e Almeríába. Na szóval, tavaly óta hétről hétre még nagyobb figyelemmel követem az Almería meccseket, a klub hivatalos oldalán a játékosmozgást, és bízok benne, hogy egyszer még az első osztályban fog szerepelni a csapat!"

Az Almería a közeljövőben talán újra a Barcelonával lesz egy ligában (fotó: ESPN FC)
Báló Bence – Werder Bremen
Az én egyik "kiscsapatom" a Werder Bremen. Ma már nyugodtan nevezhetjük őket annak szerintem, hiszen az utóbbi években rendre a kiesés elől menekülnek. A történet ott kezdődött még, mikor 2000-ben, ötéves koromban az első focimeccset láttam életemben. Mondjuk, hogy az első, amire emlékszem. A 2000-es belga-holland közös rendezésű Eb-n a német-román meccs meghatározta azt is, hogy klubszinten merre terelődjek. Emlékszem, annak a csapatnak akartam szurkolni, amelynek jobban tetszett a meze. A fehér szín különösebben nem vonzott, viszont a sárga kicsit érdekesebb volt számomra. Azonban már akkoriban is tudtam (gondolom így születik egy magyar ember 😀 ), hogy a románokkal semmilyen körülmények között nem szimpatizálunk, így esett a választás a németekre. Azután a két évvel későbbi világbajnokságon feltűnt egy bizonyos Miroslav Klose, akit én a mai napig az egyik legjobb játékosnak ítélek meg. Rúghat akárki akármennyi gólt, besöpörhet akármennyi egyéni elismerést, akkor is ő marad az etalon. Akkoriban még nem követtem a klubfutballt, viszont később már igen. És még akkor is Klose volt nekem a legjobb, aki azokban az időkben a Werder Brement erősítette. Ez olyan 2004-05 környékén volt, mikor még tényezők voltak a Bundesligában, és még Lisztes is ott játszott. Valamint rendszeres Bajnokok Ligája-szereplők is voltak. Az egész csapat nagyon szimpatikus volt, de legfőképp Klose miatt. Soha nem felejtem el azt a 2006-os BL-csoportkört, amikor az A csoportot a Chelsea, a Barcelona, a Werder Bremen és a harmatgyenge Levszki Szófia alkotta. Az utolsó fordulóban dőlt el a Barca-Werder meccsen, hogy ki megy a Chelsea-vel a nyolcaddöntőbe. Egész nap az volt a téma a suliban: "Werder, verd el a Barcát!." Rengetegszer elsütöttük, kicsit cukkolva a Barca-rajongó osztálytársamat. Végül a Barca nyert 2:0-ra, és ami a leginkább megmaradt, az Rondaldinho szabadrúgásgólja. Az volt az első olyan sorfal alatt ellőtt pontrúgás, amit láttam. Hát leesett az állam, pedig emlékeztem az angoloknak vert góljára is a 2002-es vébén. Ahogyan az is, ez is lenyűgöző volt számomra. Nem sokkal később ugye szépen hanyatlásnak indult a klub, de azért még 2009-ben jött egy UEFA-kupa döntő egy másik kedvenc "kicsim", a Sahtar ellen. Néha-néha még ma is megnézem a csapat meccseit, mint ahogyan pont ma is ezt tettem, de a figyelmem már átterelődött sokkal jobban a kedvenc nagy csapatomra, a Bayern Münchenre. Viszont még ma is óriási örömmel fogadtam Bartels egyenlítő gólját a Dortmund ellen, úgyhogy bátran állíthatom, nekem a Bréma az egyik kedvenc csapatom."

Klose révén könnyen meg lehetett szeretni a Werdert (fotó: Reuters)

Szijjártó László – Deportivo La Coruna
"A történetem az 1990-es évek végére datálodik. Bár az "én csapatom" akkoriban nem volt kiscsapat (de sajnos mára már inkább az). A SuperDepor-éra utolsó éveiben szerettem bele a Javier Irrueta vezette Deportivo La Corunába. Bár Bebetóékat nem láthattam játszani, így sem panaszkodhatom, hisz olyan legendákat követhettem hétről hétre, mint Songo'o, Valerón, Fran illetve Diego Tristán. De az EuroDepor-korszak is véget ért, mára egy kis/középcsapat vagyunk. A kötődésem a Deportivóhoz a 2000-es évek végén lett még szorosabb. A hőn szeretett csapatunk csődvédelem alá került, és kiesett az első osztályból. Itt sok szurkolót elvesztettünk, de még így is sokan maradtunk. Átéltük a visszajutást az első osztályba, majd azt is, hogy ismét elbuktunk. De ma már talán más felhők járnak Galícia felett. Már nem kölcsönjátékosaink vannak, sajátjaink. Ettől függetlenül a csapat nehéz helyzetben van, de beláttuk és megértettük Tino Fernandez elnök munkáját. Ha öt vagy tíz év kell ahhoz, hogy a csapatnak ne legyen tartozása, és ismét felemelkedjen, hát ennyi idő kell. Mi megvárjuk! Ezek után nyílván az sem meglepő, hogy az én kedvenc játékosom sem egy világsztár. Bár nagyra tartom Messi és Ronaldo játékát, de én Álex Bergantinos híve vagyok. Elismerem, hogy nem éppen egy technikás játékos, de ő egy ikon nekünk, egy igazi deportivista. A képességeit kiegészíti a klub iránt mutatott szeretete, és ezt nem tudja pótolni semmi."

Irureta az ezredfordulón nagy csapatot csinált a Deportból (fotó: coruna.eldesmarque.com)
Szabó Róbert – New York Cosmos
"Nem tudom, a New York Cosmos kis csapatnak számít-e. Ma biztos az, de nagy és dicső múltja van. Én 1982-ben szerettem meg ezt a csapatot, akkor tizenkét évesen vettem meg gombfociban. (És egy másik amerikai csapatot, a Washington Diplomats-t. Tudtommal több tengerentúli gárdát nem is adtak ki gombfociban azóta sem.) Rögtön beleszerettem és évekig játszottam vele. Abban az időben itthon nagyon keveset lehetett hallani az Egyesült Államok focijáról. Néha egy pár soros hír a Labdarúgásban, más semmi. Arról is, hogy 1985-ben megszűnt a csapat, 1988-ban a Foci című újságból értesültem. Akkor bár épp a katonaság előtt álltam elsírtam magam… Aztán 2011-ben majd leestem a székről, amikor az interneten olvastam, hogy újra megalakult a Cosmos. Azóta naponta olvasom a híreket, nézem a meccseiket. (A nejem nem is túl boldog, hiszen az időeltolódás miatt éjszaka vannak a bajnokik, és én elég hangosan nézek meccset.) Érdemes is néznem, hiszen a 2013-as első szezonjuk óta háromszor nyerték meg a második ligát."

Egykor Pelé is megfordult a New York Cosmosban (fotó: PA)
Gál Arnold – Newcastle United
"KIlencéves voltam amikor először láttam a Goal című filmet. Sokat még nem tudtam a fociról. És ugye elkezdtem nézni a filmet, és ebben szerettem meg a Newcastle Unitedet. Már bő hat éve szurkolok a Szarkáknak. Tavaly ugye nagy sajnálatomra kiestek a Premier League-ből. Remélhetőleg egyből visszajutnak majd bajnokként. Hogy miért is szerettem bele a csapatba a film révén? Mondhatni, szerelem első látásra story ez az egész. :D"

A Goal című játékfilm, mint ihletforrás
Barta Gergely – Schalke 04 „2005-ben sikerült elkapnom egy Schalke-Bayern meccset. Tudtam, hogy a hazai patinás, nagy nevű csapat. De a vendégcsapat szépen helyt állt, jól védekezett és végül egy góllal nyert is. Ezután egyre több meccsét néztem meg a királykékeknek és kezdtem megtanulni a nevüket is a játékosoknak. Ráadásul egy akkori osztálytársam pont Bayern-szurkoló volt, tehát ezzel lett egy közös beszédtémánk is: a Bundesliga. Sajnos azóta több hullámvölgyön is átesett a csapat, de mindig számolni kellett velük. A mai napig kitartok mellettük és figyelemmel követem majdnem minden meccsüket. Igaz, hogy ez idő alatt a csapat sosem játszott szépen vagy technikásan, de mindig felbukkant egy-egy tehetségesebb játékos. A védelmük azonban egy időben Németországban kimagasló volt. Remélem, a jövő több jóval kecsegtet és megtörhetik a rekordbajnok jelenlegi egyeduralmát, mert a potenciál megvan bennük. Én ott leszek, és ha kell, a bajnoki címig buzdítom őket.”

A Schalke-szurkolók kitartanak (fotó:in-the-back-of-the.net)
Nagy Barnabás – U. S. Caorle
"2009-ben szerelmes lettem az egyik kolléganőmbe, a gyönyörű szőke N.B.-be, akinek viszont volt barátja több éve. Viszont szikrázott közöttünk valami, és elhatároztuk, hogy elszökünk egy hétre romantikázni Olaszországba. Velence közelében voltunk, Caorle nevű kis településen, ahol meseszép volt a tenger, és van egy csodálatos parti szakasz különös szobrokkal, és egy kis kolostor a parton meg minden. Ott a parton megcsókoltam. Mondjuk nekem is volt barátnőm, de ő nem tudta, hogy kivel vagyok és hol. Aztán nem lett sajnos közöttünk senki, mindenki visszament a saját társához, de én azóta is szerelmes vagyok belé, de sajnos már nem érdeklem. Na mindegy, én már akkor is nagy futballrajongó voltam, és otthon megnéztem, van-e focicsapata ennek a Caorlénak. És van! Igaz, az olasz nyolcadik osztályban játszik, amatőrök, soha nem fognak feljutni sehová, mert hát ez egy üdülőfalu, de mégis minden héten megnézem az eredményeiket és az összeállításukat. Most dobogós helyen állnak, jól megy a játék ahhoz képest. A Veneziának is emiatt szurkolok, mert ott is voltunk kettesben N. N-vel."

Caorle, a csókok őrzője
Bernau Péter sportújságíró – Freiburg "A kilencvenes évek elején pont akkor jutott fel a Freiburg története során először a Bundesliga élvonalába, amikor a lakásunkban fogni tudtuk a német csatornákat, és láthattam a Bundesliga-összefoglalókat. A freiburgiakról annyit tudtam, hogy a harmadosztályból két év alatt lettek élvonalbeliek, messze ők voltak a legszegényebbek, voltak játékosaik, akik kerékpárral jártak edzésre, a pályát éves bérletért cserébe a szurkolók tartották rendben. Három fordulóval a vége előtt már csak matematikai esélye volt a csapatnak a bennmaradásra: háromszor kellett volna nyernie, az előtte álló csapatnak pedig háromszor veszítenie. A csoda megtörtént, az utolsó fordulóban tízezer freiburgi utazott el Drezdába, hogy kiszurkolja a győzelmet és a bennmaradást – mindkettő összejött -, ezután nem lehetett kérdéses, hogy a Freiburg lesz a kedvencem."

Szerethető kiscsapat a Fekete-erdőből