Ez történt a Premier League-ben – 15. forduló

Aston Villa – Arsenal 2-4 (0-2)
Gólok: Clark (’51, ’70) ill. Arsavin (’38), Nasri (’44), Samah (’55), Wilshere (’90)
Az Arsenal csak a ráadás perceiben tudta eldönteni a meccset, pedig már az első félidőben megvolt erre minden esélye. A hazaiak azonban Clark révén kétszer is feljöttek egy gólra, és az Ágyúsok csak Jack Wilshere csukafejese után nyugodhattak meg. Érdekesség, hogy a fiatal angol játékos még csak nyolc éves volt, amikor a Villában egy félidőt kapó Robert Pirés már az Arsenalban rúgta a bőrt. Wengerék egyébként a spanyol középpályás távozása óta nem tudtak trófeát nyerni.

Bolton – Blackpool 2-2 (0-1)
Gólok: Petrov (’75), Davies (’89) ill. Evatt (’28) Varney (’57)
A hazaiak helyében mi bizony küldenénk egy pezsgőt DJ Campbellnek. A vendégek csatára 0-2-es állásnál két száz százalékos ziccert is elbaltázott, melyek egyenként bosszulták meg magukat. Előbb a csereként beállt Petrov pókhálózta ki a jobb felsőt tizenhat méterről, majd egy Barcelonát megszégyenítő akció végén Mark Davies egyenlített a 89. percben. A Bolton ezzel már veretlen, Owen Coyle pedig joggal pályázik a november hónap menedzsere díjra.


Everton – West Bromwich Albion 1-4 (1-2)
Gólok: Cahill (’41) ill. Scharner (’15), Brunt (’25), Tchoyi (’75), Distin (’86 öngól)
A szebb napokat is látott, és a táblázat alsó felén sínylődő Everton egy négy-, míg a WBA egy ötmeccses veretlenségi sorozatot készült megtörni. Meglepetésre a vendégek kezdtek jobban, de mivel Tim Cahill az első félidő végén szépíteni tudott, nagyon úgy tűnt, hogy a fordítás is összejöhet a hazaiaknak. Arról, hogy ez ne történhessen meg, Michael Arteta gondoskodott aki Tchoyi megtaposásáért piros lapot kapott. Az Everton győzelmi reményei ezzel el is szálltak. A spanyol mellett a meccs másik főszereplője Mulumbu volt, aki két percen belül beállította a végeredményt (igaz, ehhez Distin segítsége is kellett) és begyűjtött két sárga lapot, így neki is biztosan jutott meleg víz a zuhanyzóban.

Fulham – Birmingham City 1-1 (0-1)
Gólok: Dempsey (’52) ill. Larsson (’19)
A vendégek ezen a meccsen majdnem olyat tettek, amire ebben a szezonban még nem volt példa: a múlt héten a Chelsea-t legyőző gárdának majdnem sikerült megszereznie első idegenbeli győzelmét. A szünetben vezettek, 1-1 után kapufát szereztek, de végül csak egy ponttal gazdagodtak. A Fulham ezzel már öt meccse nyeretlen, és vészesen sodródik a kiesőzóna felé.

Manchester United – Blackburn Rovers 7-1 (4-0)
Gólok: Berbatov (’1, ’27, ’47, ’61, ’69), Pak (’23), Nani (’48) ill. Samba (’83)
Szombati teljesítményével illusztris társasághoz csatlakozott Dimitar Berbatov, a Premier League megalakulása óta ugyanis csak Andy Cole, Alan Shearer és Jermain Defoe tudott egy meccsen öt gólt lőni. A bolgár, aki a Wigan ellen még csak a kispadra sem fért oda, egy tízmeccses góltalansági sorozatot tört meg. A United a Roma elleni emlékezetes Bajnokok Ligája mérkőzés óta először lőtt hét gólt, de ami ennél is fontosabb, a szezonban először a táblázat élére állt, (mint később kiderült ott is maradt) mivel a Chelsea csak vasárnap lépett pályára.

Stoke City – Manchester City 1-1 (0-0)
Gólok: Etherington (’90+2) ill. Richards (’89)
A Manchester City majdnem megmutatta, hogyan kell egy helyzettel meccset nyerni, de a sors igazságtalansága lett volna, ha a jobban játszó és több helyzetet kidolgozó Stoke pont nélkül hagyja el a pályát. Nem így történt, Etherington a 92. percben válaszolni tudott Richards 81. percben lőtt, csatárokat megszégyenítő góljára így legalább a döntetlent kicsikarta a hazai csapat. A Stoke ezzel már a nyolcadik, a City gyenge játékát elnézve pedig egyre távolabbinak tűnik az a bajnoki cím.

West Ham United – Wigan 3-1 (1-0)
Gólok: Behrami (’34), Obinna (’56), Parker (’75) ill. Cleverley (’85)
Igazi kiesési rangadót rendeztek szombat délután Londonban, ahol az utolsó West Ham a 17. Wigant fogadta. A hazaiaknál tét azonban nem csak a három pont volt, hanem talán Avram Grant állása is. Az izraeli menedzser egyik utódjelöltje, Paolo Di Canio ugyanis a helyszínen, sőt a vezetőséggel a díszpáholyban nevetgélve tekintette meg a meccset. Örömre pedig tényleg volt ok, a West Ham három góljára ugyanis csak egy válasz érkezett, így a Kalapácsosok megduplázták idei győzelmeik számát, már kettőnél tartanak, és tapadnak az előttük álló Wolverhamptonra.

Wolverhampton Wanderers – Sunderland 3-2 (0-0)
Gólok: Foley (’49), Hunt (’81), Ebans-Blake (’89) ill. Bent (’66), Welbeck (’76)
Nem lehet tudni a menedzserek mit etettek vagy itattak a játékosokkal a szünetben, de bármi is volt az, megtette a hatását. A kevés helyzetet és még ennél is kevesebb gólt hozó első félidőt ugyanis egy öt góllal és nem kevés izgalommal tarkított második követett. Előbb Bent, és a Man Unitedtől kölcsönzött, négy legutóbbi meccsén három gólt szerző Danny Welbeck fordította meg a mecset tíz perc alatt, majd Hunt és Ebans-Blake megmutatta, nekik nyolc is elég ugyanerre.

Newcastle – Chelsea 1-1 (1-1)
Gólok: Carroll (’6) ill. Kalou (’45)
A Chelsea két meglepő vereség után érkezett a St James’ Parkba, ahol egy elszánt Newcastle és sűrű havazás várta a legutóbbi hat idegenbeli meccséből csak egyet megnyerő Ancelotti-gárdát. A mérkőzés alaphangját Alex adta meg a hatodik percben, remekül tolta el a labdát Cech elől, a mellettük elszáguldó Andy Carroll pedig talán még egy „kössz szépen”-t is odavetett nekik, mielőtt a hálóba pofozta a labdát. Érdekesség, hogy a Newcastle legutóbbi négy gólját mind a lófarkas csatár szerezte. Az egyenlítő gólra a félidő utolsó percéig kellett várni, Kalou megpattanó lövésébe még Krul kapus is beleért, de menteni nem tudott. Ekkor úgy tűnt, ha Ancelotti megfelelő akaratot plántál fiaiba az öltözőben, akkor akár még a fordítás is összejöhet. Akarattal nem is volt gond a második félidőben, a helyzetek is megvoltak, csak éppen nem sikerült belőni őket. A legordítóbbat Kalou hagyta ki, ő két lépésről sem tudta bevenni az üres kaput. A Chelsea csak egy meg nem adott Drogba-gólt tudott szerezni, így bajnoki első helyezését kénytelen volt átadni a Manchester Unitednek.

Tottenham Hotspur – Liverpool 2-1 (0-1)
Gólok: Skrtel (’65 – öngól), Lennon (’90) ill. Skrtel (’42)
A tabellát és a mutatott játékot figyelembe véve nagycsapattá előlépő Spurs és lassan középcsapattá visszafejlődő Liverpool csatája igazi csemegének ígérkezett, és nem is okozott csalódást. Jobban kezdtek a vendégek, Skrtel szemfüles vezető gólja után Fernando Torres és Maxi Rodriguez is száz százalékos ziccerben léphetett ki, de egyikük sem tudott gólt szerezni, ez a második félidőben meg is bosszulta magát. A bosszú előtt azonban Jermain Defoe még elpuskázott egy tizenegyest, idei negyedik kísérletéből ez már a harmadik kihagyott büntetője. Kíváncsian várjuk, odaállítják-e ötödjére is. A Spurs egyenlítő gólja előtt a liverpooli védők, név szerint Carragher és Meireles kétszer is a gólvonalról tisztáztak, de úgy tűnik, elfelejtettek szólni Skrtelnek, hogy neki is ez lenne a dolga, így ő a kapuba segítette Modric beadását. A slusszpoén a ráadásra maradt, Lennon két méter hátrányból három méter előnyt csinált húsz méteren Konchesky-vel szemben mielőtt a rövid sarokba passzolt, megnyerve a meccset a Tottenhamnak, mely az Arsenal után a Liverpool ellen is fordítani tudott.

A forduló válogatottja
Green (WHU) – Richards (Man City), Scharner (WBA), Clark (Aston Villa), Jose Enrique (Newcastle) – Nani (MU), Lennon (Tottenham), Mark Davies (Bolton), Arsavin (Arsenal) – Berbatov (MU), Samah (Arsenal)
A forduló játékosa: Dimitar Berbatov (Manchester United)
A bolgár csatár játékának szemmel láthatólag jót tett Rooney visszatérése és egyre javuló játéka, mely által több terület és kevesebb védői figyelem jutott neki. A United szenzációsan futballozott, Berbatov pedig képtelen volt hibázni.
A forduló meccse: Wolverhampton – Sunderland
Öt gól, temérdek helyzet, sok izgalom, két tíz percen belüli fordítás. Mi kell még ahhoz, hogy egy meccs kiérdemelje ezt a címet? Szerintünk semmi.
A forduló meglepetése: Everton – WBA 1-4
Az Everton egész idei teljesítménye meglepetés (vagy csalódás, kinek hogy tetszik) de ezzel az újonc WBA elleni csúfos hazai zakóval feltették a koronát őszi teljesítményükre. Vagy tudják még ezt fokozni december 31-ig? Az Evertont ezzel a vereséggel már csak két pont választja el a kiesőzónától.
A forduló gólja: Mark Davies (Bolton Wanderers)
Nem volt nehéz dolga Daviesnek, 11 méterről kellett a kapuba passzolnia, de azt a négy gyönyörű passzt, amit a Bolton támadósora produkált előtte, még a legnagyobb csapatok is megirigyelhetik. (A gól a mérkőzés összefoglalójában 6:00-nál látható)
A forduló védése: Robert Green (WHU)
Kettő-nullnál Boselli visszahozhatta volna a meccsbe a Wigant, de Green jó érzékkel találta ki, hová fogja gurítani a büntetőt. Meg is fogta. (Az összefoglalóban 4:05-nél látható)
A forduló balfácánja: Alex (Chelsea)
Hibájának nagysága csak a meccs után látszott igazán, Alex mutatványa a Chelsea két pontjába és bajnoki első helyébe került. Nem lehet tudni mi történt a védővel, Cech ordítása ijesztette meg, vagy esetleg Carroll haja lógott bele a szemébe, mindenesetre tanári gólpasszt adott a csatárnak.
A forduló csalódása: Manchester City
A City a bajnoki pontok helyett ezt a címet gyűjtögeti szorgalmasan. Most is rászolgálnak, félelmetes támadósoruk nem sokszor riogatta Begovics kapuját – a statisztikusok szerint csak négy kaput eltaláló lövésük volt. A csatárok töketlenkedését végül Richards megunta, előrement és majdnem győztes gólt rúgott.
A forduló edzői dumái
Harry Redknapp (Tottenham): Jól kezdtek, veszélyesen játszottak, remek meccs volt. Mindig benne volt a játékukban a gól. Növelhették is volna az előnyüket, mi kicsit szétestünk hátul. Elöl viszont feljavultunk, kétszer blokkoltak a gólvonalon, tizenegyest hibáztunk, de végül mg tudtuk nyerni a meccset. Roy Hodgson (Liverpool): Úgy tűnik Carraghernek kificamodott a válla, ami hatalmas érvágás. Még nem lehet tudni, mennyit kell majd kihagynia, de ez egy súlyos sérülés, úgyhogy akár hosszú ideig nélkülöznünk kell majd. Agger is sérült, azt hiszem, kijelenthetjük, nem igazán vagyunk szerencsések a védőinket illetően. Most Gerrard és Carragher nélkül kell játszanunk, holott mindketten a Liverpool alappillérei.
Kádár Pál