A tét nagyságához képest langyos tempóban kezdődött a mérkőzés, az első 30 percben mintha csak Aquilani akart volna futballozni. Előbb a 11. percben bombázott kapura egy labdát jó 23 méterről, ami a felső lécet súrolva hagyta el a játékteret, majd Maxi Rodriguez passza után lépett ki ziccerben, de a visszafutó Ivanovics beérte és szerelte őt.
Egyik csapat sem kockáztatott sokat, többnyire a Liverpool próbált építkezni, néha szépen ki is hozták a labdát, de a támadóharmadba érve rendre elfogyott a tudomány: rossz passzok, még rosszabb lövések és pocsék beadások jellemezték a hazaiak befejezéseit.
A Chelsea sem diktált észveszejtő tempót, mintha csak arra vártak volna, hogy ellenfelük hibázzon. Amit a 32. percben végül Gerrard tett meg, borzalmas hazaadását a szemfüles Drogba elcsípte, és Reinát higgadtan kicselezve a kapuba passzolt. 0–1
A Kékek a semmiből szerezték meg tehát a vezetést, és bizonyosak lehetünk benne, hogy erről a gólról még sokat fognak beszélni, főleg Manchesterben…
Drogba találata mindenesetre felpörgette a mérkőzést, a Liverpool bátrabban és többet kockáztatva támadott, ami területet adott a vendégek ellenakcióinak. Egy ilyen végén Lampard három másik társával találta magát üresen a kaputól 16 méterre, de passz helyett inkább lőtt, mellé. Egy perccel később hasonló helyzetben már passzal próbálkozott az angol középpályás, Kirjakosz azonban remek ütemérzékkel pöckölte el a labdát a kilépni készülő Anelka elől.
A félidő utolsó lehetősége Kalou előtt adódott, a már nem először elbambuló Liverpool-védelem elől hozta el a labdát és tört be a tizenhatoson belülre, majd esett hasra, a játékvezető azonban határozott kézmozdulattal mutatta: semmi nem volt. A lassítások tanulsága szerint a Kalou mögött futó Lucas valóban hozzáért az elefántcsontparti támadóhoz, de az két lépéssel később esett el, amikor megbotlott a saját lábában.
Félidőben tehát Gerrard ajándékgóljával vezetett a Chelsea.
Sokkal nagyobb iramban kezdődött a második játékrész, mint az első, és a nagy rohanásból a Chelsea jött ki jobban: az 54. percben Anelka kapott remek passzt a leshatáron, a jobb oldalról középre adott labdájára Lampard érkezett, aki közelről a kapuba kotort. 0–2
A második gól teljesen hitehagyottá tette az addig is fásultnak tűnő Liverpoolt, úgy tűnt, a hazaiak azzal is megelégedtek volna, ha a játékvezető egy óra játék után lefújja a találkozót. Mivel azonban nem így lett, a 67. percben láthattuk Malouda szenzációs kapáslövését, melyet Reina bravúrral paskolt ki a bal alsó sarokból.
Sokat elárul a játék iramáról és a Liverpool motiváltságáról, hogy a következő helyzetre a 81. percig kellett várni, akkor is a Chelsea veszélyeztetett: egy gyors kontra végén Anelka lőhetett, Reina nem tudta fogni a kellemetlen labdát, a kipattanóra érkező Kalou kísérletét azonban bátor vetődéssel blokkolta. Egy perccel később megint a francia csatár révén láthattunk futballra emlékeztető jelenetet, éles szögből leadott lövését Reina védte a rövid saroknál.
Tradíció ide, presztízs oda, a Liverpool bizony beletörődött a vereségbe. A 92. percben még futotta egy szép támadásra, mely végén Kuyt csavart a jobb sarok felé, de Cech gond nélkül védett.
A félgőzzel játszó Chelsea így nagyon könnyedén verte a fáradtan és motiválatlanul futballozó hazaiakat, és már ma bajnok lehet, ha a Manchester United pontokat veszít a Sunderland ellen. Az is biztossá vált, hogy a Liverpool már nem lehet negyedik, így velük jövőre nem találkozunk a Bajnokok Ligája küzdelmei során. Liverpool – Chelsea 0–2 (0–1) Gólok: Drogba (’32), Lampard (’54) Játékvezető: Alan Wiley
Liverpool: Reina, Mascherano, Kirjakosz, Carragher (Daniel Ayala, ’57), Agger, Gerrard, Lucas, Maxi (Babel, ’42), Aquilani (N’Gog, ’77), Benajun, Kuyt. Chelsea: Cech, Ivanovics, Terry, Alex, Ashley Cole, Lampard, Ballack, Malouda, Kalou (Zsirkov ’88), Drogba, Anelka (Joe Cole, ’92)
A találkozó góljai:
Kádár Pál
