Mr. Olsen, ön hatalmasat tévedett.
Jól kezdődik az interjú… Miben?
Kilenc évvel ezelőtt is volt szerencsénk beszélgetni. Akkor az U19-es norvég válogatottat irányította, és azt kérdeztem, a csapatából kinek jósol nagy jövőt. Percekig áradozott nekem Jone Samuelsenről. Az egekig magasztalta, sőt egyenesen úgy fogalmazott, a srác Európa-klasszis lesz.
Valóban ezt mondtam volna?
Ezt bizony. Ehhez képest Samuelsenről azóta sem hallottam. Mielőtt készültem a mostani találkozásunkra, ellenőriztem: megfordult a Haugesundban, a Vikingben, meg az alacsonyabb osztályú Skeidben, most éppen az Odd Grenlandban futballozik. Már 28 éves, de a norvég felnőtt válogatottban egyetlen alkalommal sem szerepelt. Szóval róla mondta, hogy óriási karriert fut majd be Európában…
Elismerem, kicsit benéztem ezt a dolgot. De jól emlékszem rá. Jone akkor valóban kitűnt a korosztályából, az utánpótlás válogatott csapatkapitánya volt. Jó esélyekkel indult, de végül nem alakult úgy a pályafutása, ahogy vártam. Ilyen a futball.
Mackónadrágban és jókedvűen érkezett a sajtótájékoztatóra a futball professzora
Rendben van, nem piszkálom tovább. A nemzetközi sajtóban a napokban kiszivárgott egy információ, miszerint ön Messit, Falcaót és Ibrahimovicot jelölte – ebben a sorrendben – az Aranylabdára. Igaz ez?
Elárulok valamit. Az Aranylabda-szavazás nem izgat. A választást meghagyom másnak, a stábomnak, ők adják le a nevemben a névsort. Szóval ez a hír kacsa.
Mégis, kit tart a legjobbnak?
Messit. Nálam Messi a csúcs. Ennyiben mondjuk nem tévedett a sajtó.
Egil Olsent a futball professzorának is nevezik. Állítólag elképesztően tudományos, már-már futurisztikus módszerekkel készíti fel a csapatait a mérkőzésekre.
Ez speciel igaz. A labdarúgás egy bizonyos szint fölött tudomány. Én már akkor használtam a számítógépet, meg a videofelvételeket az ellenfelek analizálására, amikor még szinte senki. De manapság mindenki ezt csinálja, szóval már nem vagyok különleges ebből a szempontból.
Lehet, hogy ebben már nem, de tudomásom szerint ön az egyetlen, akinek a labdarúgói joystickokat rángatva, számítógépes focis játékkal játszanak a felkészülés jegyében. Elképzelem, ahogy Hangelandék a szállodában ülve Xbox-on a magyar válogatott ellen küzdenek. Nem röhejes ez?
Azért ezt az újságírók kiszínezték egy kissé. Elismerem, volt ilyen is, de nevezzük inkább kikapcsolódásnak ezt a fajta felkészülést. Manapság amúgy egyre kevesebbet játszanak a focistáim videojátékokkal. Már nem ragaszkodom ehhez annyira.
A futball mellett a politika a másik szenvedélye.
Jól tudja.
Vállaltan kommunista.
Mondjuk úgy, hogy meggyőződéses baloldali vagyok. Van véleményem a közéletről, a világ dolgairól, és ezeket mindig el is mondom, ha megkérdeznek. Tisztában vagyok azzal is, hogy magyar Parlamentben van egy szélsőjobboldali párt. A nevét is tudom: Jobbik. Nos, ennek nem örülök, aggasztó, ha ilyen politikai közösségek helyet kapnak egy demokráciában.
Térjünk vissza labdarúgásra, és a holnapi mérkőzésre. Mit vár a magyarok elleni találkozótól? Feltételezem, minket is alaposan kielemzett.
Természetesen. Fontos mérkőzés ez a számunkra, hiszen jól akarjuk zárni az évet. A magyar csapat technikásabb, mint mi, az én játékosaim viszont erősebbek. Érdekes meccs lesz, és biztos, hogy nem látunk sok gólt.
Nana. Óvatosan a jóslatokkal… Nehogy hibázzon megint.
Oké. Végül is nem vagyok tévedhetetlen.
(Benkő Gábor)
