Kicsit úgy érezzük magunkat, mint néhány évvel ezelőtt, amikor a japán válogatott járt Budapesten: a csapat toronymagasan leghíresebb embere az edző. Akkor Zico, most Egil „Drillo” Olsen. (Exkluzív interjúnkat itt olvashatják.)
Először is: honnan a Drillo? Onnan, hogy fantasztikusan cselezett, és a cselezés angolul illetve „nemzetköziül” dribbling, ami már majdnem drillo.
„Drillo” a maga korában remek futballista volt, 16-szoros válogatottságig vitte, de azt mondják, csak azért volt ilyen kevésszer válogatott, mert Willi Kment, az akkori szövetségi kapitány nem csípte radikális politikai nézeteiért és hosszú hajáért, hippis kinézetéért.
A hippi-korszak
Mindenesetre kétszer is játszott ellenünk. Az 1970-es és 1971-es Eb-selejtező-mérkőzéseken. Az elsőt Oslóban 3-1-re nyertük Hoffer József kapitánysága alatt, a másodikat – ezen csak a 79. percben szállt be Drillo – 4-0-ra a Népstadionban. Jellemző a magyar futball akkori helyzetére, hogy az oslói 1-3-at idehaza fanyalgás fogadta, a sajtó nekiment Hoffernek, aki nem sokkal később le is mondott. (Az MTI sportrovatának vezetőjeként önmaga hozta nyilvánosságra lemondását…)
Közben azonban volt egy Dánia-Norvégia Koppenhágában, és Olsen azon is játszott. De nem ez a lényeg. A mérkőzés előtti napon a dán fővárosban a Világbank kongresszusát rendezték. Drillo és egy hasonlóan marxista csapattársa, Per Pettersen kiment az antiglobalista tüntetésre a „kapitalista disznók” ellen (idézet Olsentől – a szerk.), ahol kaptak is rendesen a vízágyúból és a könnygázból. Meglehet, ez tüzelte fel őket annyira, hogy másnap remek játékkal járultak hozzá a dánok elleni idegenbeli győzelemhez…
Aztán edzőlett belőle – állítja, ő alkalmazta először a világon a videofelvételek elemzését -, és első kapitányi időszaka, 1990 és 1998 között maga volt a sikertörténet.
1938 után először kijuttatta a válogatottat az 1994-es amerikai vb-re (Anglia, Hollandia, Lengyelország és Törökország volt a csoportbeli ellenfél!), ahol négyes holtverseny után, a kevesebb rúgott gól miatt esett ki a csapat a csoportból.
Nem olyan,mint Elton John?
Aztán az 1998-as franciaországi vb-re is kivitte a válogatottat, 4-2-re leverte Brazíliát barátságos meccsen az Ullevaal Stadionban, és a FIFA-világranglista második helyére kapaszkodott fel az együttesével! És mit tesz isten, a csoportban Brazília is ott volt. Két csúnya döntetlen – Marokkó és Skócia ellen – Brazíliát le kellett győzni a továbbjutáshoz! S bár a dél-amerikaiak szerezték meg a vezetést, Tore-Andre Flo csodás góljával – visszakötény Junior Baianónak -, majd Rekdal tizenegyesből a győzelmet is megszerezte.
Oké, utána Olaszország kiverte a norvégokat, de Drillo helye ettől kezdve biztosított volt a norvég futball panteonjában.
Híres lett, olyannyira, hogy leszerződtette a Wimbledon. Dél-londoni kalandja azonban maga volt az égés. Először is a megrögzött antinikotinista Drillo fényes nappal a főutcán kiszedte az égő cigit a dohányzó járókelők kezéből, majd szépen kiejtette a Wimbledont a Premier League-ből. A kiesést már nem érte meg a csapat élén, mert idő előtt kirúgták…
Egy időre felhagyott az edzősködéssel, a norvég testnevelési egyetemen oktatott, illetve a tévében osztotta az észt. Aztán 2007-ben Irak felkérte szövetségi kapitánnyal, de öt hónap – valamint két győzelem, három döntetlen és egy vereség – után e-mailben bocsátották el, amiért túlságosan aranyos és gyengekezű volt a játékosokkal…
2009-ben azonban újból felkérték norvég szövetségi kapitánynak, és azóta is ő a szakvezető… A hazai meccseken a cheerleaderek közé beprotezsálta most 17 éves lányát, Kine Vedelden Olsent.
Az „Olsen-bébi” nem ügyetlen, ezt a nyitókép is bizonyítja. De azért tessék egy pillantást vetni Drillo papucsára, nem semmi…
Ch. G. A.
