Díjat nyert az FFT Abu Dzabiban

A magyar borító

Vigyázz, ha támad a mókus! Hatalmas elszántságával, gyilkos lövéseivel Alexis Sánchez nagy utat tett meg Chile legtávolabbi szegletétől a londoni rivaldafényig. A FourFourTwo bemutatja, hogyan lett a médiaszerepléstől ódzkodó srácból kulcsember Alexis Sánchez, a szupersztár legszívesebben a gondosan kialakított zárt világába rejtőzve él. A félénk és visszahúzódó játékos nem szeret a sajtónak nyilatkozni, részben azért, mert spanyolját még a chileiek is nehezen értik meg. A pályán kívüli tevékenységének ritkán van hírértéke. Az elmúlt nyolc év során Santiagóban, Buenos Airesben, Udinében és Barcelonában ugyanazt az egyszerű rutint követte: részt vett az edzéseken, megfelelően étkezett otthon, távol tartotta magát a nyilvános eseményektől és az éjszakai élettől, majd a kezdő sípszó után úgy játszott, mintha az élete múlna rajta. Beceneve, a Nino Maravilla (Csoda-gye-rek) is ennek a spártai életvitelnek a gyümölcse.

Különböző futballiskolák edzői (Pep Guardiolától Claudio Borghin, Arsène Wengeren és Diego Simeonén át Marcelo Bielsáig) mind imádták a stílusát, és a taktikájuk kulcsszereplőjeként tartották számon. Könnyű belátni, hogy miért. Sánchez pusztító labdakezelésébe nem lehet belekötni. Azt kapod, amit látsz. És ahogy azt az Arsenal szurkolói már felfedezték, a chilei játékossal egyemberes csatársort kaptak, multifunkciós svájcibicska-támadót, aki részben szélső, részben középpályás, részben középtámadó, kitartó martalóc utánozhatatlan intenzitással. A legtöbb futballista azt mondja, utál veszíteni. Sánchez úgy játszik, mint aki utál veszíteni. Ezért szeretik az edzők, ezért kapnak tőle lendületet a csapattársai, és ezért biztatják őt a lenyűgözött szurkolók. És ez az oka annak is, hogy születőben van az Arsenal új legendája. „A mezítlábas focinak köszönhetem a kis ugrásokkal tarkított stílusomat, mert ki kellett térnem a kövek elől” Két hely van a világon, ahol az igazi Alexis Sánchezt megtalálhatjuk. Az egyik a futballpálya. A másik szülővárosa, Tocopilla, a Santiagó-tól 1600 kilométerre északra található, hegységek, sivatag és tenger által határolt kisváros. „Tocopilla olyan, mint Vina del Mar, csak kisebb” – mondta egyszer egy tv-műsorban, ahol köves tengerparti szülővárosát a chilei üdülőparadicsomhoz hasonlította. A tengert leszámítva azonban semmi hasonlóság sincs a két város közt. Tocopilla dimbes-dombos vidékére érkezvén a meredek sziklás hegyeket, a keskeny és hepehupás utakat, düledező házakat, környezetszennyezést, szegénységet és koszt láthatunk. Rengeteg koszt. A régió a Föld legszárazabb helyeinek egyike. Nem is csoda, hogy a helyiek csak az Ördög Szegleteként emlegetik. A város látképét az öböl, a kikötő és a hőerőmű két, ólmos fekete füstöt okádó kéménye tarkítja. Ráadásul a 2007-es földrengés elpusztította a környéket, az újjáépítés még mindig tart, de a tragédia nyomai minden sarkon láthatók, mivel csaknem az összes ház megsérült, beleértve Sánchez családjáét is.

Itt, távol a luxustól és a csillogástól megmutatkozik az igazi Sánchez. Amikor csak hazatér ide, rögtön szórakozni megy, beül a kiskocsmákba, focizik a barátokkal, és találkozik a rokonokkal, ismerősökkel. Ugyancsak itt szerezte meg első becenevét, a Dillát, amely az ardilla szó rövidítése, és Mókust jelent. Sánchez ugyanis villámgyors volt, és csak néhány másodpercre volt szüksége, hogy a háztetőre felrúgott labdáért felmásszon a mezítlábas utcai foci közben. (Néhány helyi viszont meg van győződve róla, hogy a Dillának semmi köze a mókushoz, és a név a pesadilla szóból származik, ami rémálmot jelent.) Sánchez buzgó és aktív volt, így mindenki ismerte őt, és felfigyeltek rá. „Gyerekként boldog voltam – vallotta be egy televíziós interjúban. – Átkozottul szegények voltunk, de bármit megadnék, ha visszahozhatnám azokat a napokat. Ott van a családom, a barátaim, az emlékeim. És a tenger. A tengert imádom leginkább. Ha van a közelben tenger, akkor boldog vagyok.” Születése után nem sokkal apja otthagyta Tocopillát, Sánchezre pedig a gyors felnőtté válás várt. Testvéreivel, Humbertóval, Majorie-vel és Tamarával együtt segítettek anyjuknak a mindennapi feladatok elvégzésében. Nagybátyja, a négy éve rákban elhunyt José Delaigue próbálta az apai nevelést pótolni. Anyja a közeli városba járt friss halat árulni, amit maga tisztított. Alexis a temetőnél parkoló autókra vigyázott, és mosta azokat. „Nem volt könnyű pénzt szerezni – mondta egy spanyol lapnak. – Azt magyaráztam anyámnak, hogy ne izguljon, futballista leszek, és lesz pénzünk, a dolgok jóra fordulnak majd. Ő pedig csak nevetett ezen. A barátaimnak is megígértem, hogy házat, autót veszek majd nekik.”

Hatévesen kezdett a helyi csapatban, az Araucóban játszani. „Jól emlékszem rá, hogy kiemelkedő tehetség volt, és már akkor is gyorsabb volt a legtöbb srácnál – emlékezett első mestere, Alberto Toledo. – A környékbeli városokba jártunk meccsekre. Alexis mindig nyugtalan, ideges volt. Nem mindenki örült neki, hogy folyamatosan játszhatott, habár keveset edzett. A tréningek helyett inkább az utcán focizott. Más volt, mint a többiek.” „Egy sivatagi meccsre kifejezetten jól emlékszem. A saját tizenhatosa környékén szerezte meg a labdát, végigcselezett az egész pályán, majd kimerülten érkezett az ellenfél tizenhatosához. A kapus keményen letámadta. A perzselő napsütésben, mit sem törődve az imént szerzett sérülés okozta fájdalommal, a kimerültségtől szinte beszédképtelenné válva a kispad felé bámult. Tekintetével azért esedezett, hogy elvégezhesse a büntetőt. Szegény Alexis Sánchez.” Egyszer nyolc gólt szerzett a nála két évvel idősebb fiúkból álló csapat ellen. A helyi futballszövetség különleges engedélyének köszönhetően szállhatott ringbe Sánchez, és egyszerre két bajnokságot is győztesként fejezett be. És továbbra sem talált a véget nem érő utcai focimeccsekhez fogható örömet. „A mezítlábas futballnak köszönhetem a kis ugrásokkal tarkított stílusomat, mert ki kellett térnem a kövek elől – mesélte egyszer. – Egy napon az edzőm azt mondta, hogy játsszak jobbszélsőként, nekem pedig meg kellett kérdeznem, hogy az hol van.” A város Arauco-szurkoló polgármestere tudott Sánchez szegénységéről, és ő vette neki az első pár futballcipőt (Reebokot) 15 éves korában. „Annyira izgatott voltam, hogy a betonon is hordtam, annak ellenére, hogy stoplis volt, tehát gyepre készült” – mondta Sánchez évekkel később. Korábban édesanyja bérelte a cipőket, de csak a meccsek idejére.

A mindössze huszonötezer lakosú Tocopilla több profi labdarúgónak is szülővárosa volt a század során, de közülük csak kevés tudta elhagyni a térséget, hogy nemzetközi karrierbe kezdhessen. Egyikük ezek közül Ascanio Cortés volt, minden bizonnyal Chile valaha volt legjobb védője, aki a River Plate játékosa lett. Az elődeihez hasonlóan Sánchez is ragaszkodott szülővárosához, és nem volt hajlandó hosszú távra elköltözni onnan, miután megkapta az első ajánlatát az 1300 kilométerre fekvő Rancaguából. Tizenhárom éves volt ekkor. Tehetsége azonban gyorsan nyitogatta az ajtókat, és a dolgok már másképp alakultak, miután megkereste a csak 120 kilométerre lévő Cobreloa. „Dolgoztam hasonló tehetségű srácokkal, de ők később mind elvesztek – így Toledo. – Meg kell lenni az önbecsülésednek, és nem szabad, hogy a kis ígéretek megőrjítsenek. Ezt nehéz betartani, ha valaki szegény családból érkezik. Alexis meg volt győződve róla, hogy sikeres lesz, és keményen dolgozott, hogy az álmai valóra válhassanak.” „Emlékszem a bemutatkozására tizenhat éves korában. A Cobreloa színeiben öt négyes győzelmet arattak a Deportes Temuco ellen – idézi fel Danilo Diaz, a chilei focistáról készült életrajzi könyv társszerzője. – Nelson Acosta, aki ritkán bízta fiatalokra a fontos munkát, felküldte ezt a srácot a pályára, mivel vesztésre álltak. Néhány ragyogó akcióval megfordította az eredményt. Attól a naptól fogva tudtam, hogy különleges labdarúgóval van dolgunk, és mindig kimentem a meccseire, ha Santiagóba látogatott.” A zöldfülű Sánchez fantasztikusan gyorsult, és mindig ott állt meg, ahol kellett. Élvezetes volt nézni a játékát, függetlenül attól, hogy miként szerepelt a csapat, vagy mennyi volt az állás. Tapasztaltabb játékosok is kimerülten rogytak össze az edzések végén, ha ellene kellett pályára lépniük, így a Csodagyerek hírneve a határokon túlra is eljutott. Sánchez csiszolatlan gyémánt volt, akiben határtalan lehetőség rejlett. Ezért is hívta fel őt személyesen Claudio Borghi, hogy meggyőzze, csatlakozzon a Colo-Colóhoz. Abban az évben Borghi elnyerte az Év dél-amerikai edzője díjat, és stílusát a Milan legendás mesteréhez, Arrigo Sacchiéhoz hasonlították; a kontinensen mindenki róla beszélt. De Sánchez nem számított a hívására, így kellemetlen helyzetbe keverte magát az első beszélgetés során: „Borghi? Maga kicsoda? Nem ismerek semmilyen Borghit!”

Az ünnepelt edzőnek el kellett magyaráznia a 17 éves fiúnak, hogy ki is ő, és milyen nagyon szeretne vele dolgozni. És Sánchez, akit addigra már megvett az Udinese, egy idényre a Colo-Colóhoz került kölcsönbe, Borghi pedig – elmondása alapján – úgy érezte magát, mint akinek hat hónappal korábban átadják a karácsonyi ajándékát. Ezek után két helyi cím megnyerése és a Copa Sudamericana döntője következett, és a Csodagyerek mindenhol ragyogóan teljesített. Első igazi keresetéből új házat építtetett anyjának és testvéreinek. Santiagóban a túlságosan félénk Sánchez úgy érezte magát, mint Krokodil Dundee New York-ban. Az első, Colo-Colónál (ami az ország legnagyobb klubja) töltött napja során teljesen letaglózta, amikor megkínálták némi sütivel. „Az Alexis-hatásnak köszönhetően most már Arsenal-mezek százaival találkozhatunk Santiago utcáin” Pontosan száz évvel Alexis születése előtt a tocopillai bányászvállalat éppen az első vasutat építette, ami merész vállalkozás volt, de megközelíthetővé tette a körzetet, és vízzel látta el a lakókat. Néhány dolog változott csak az idők során. A bányászat továbbra is jelentős, és a vasútvonal még most is üzemel. „Az nem igaz, hogy Tocopilla csak miattam nevezetes – szerénykedik Sánchez. – Ott van még az energiatermelés és a halászat is.” Ennek ellenére mindenhol jelen van Sánchez is, a poszterektől kezdve a hirdetőtáblákon át a graffitikig és fotókig. Élő legenda, félisten, aki nem felejtette el, hogy honnan jött: Bali vagy Dubai helyett a szülővárosában tölti a szabadságát, ahol nem meglepő: még utcát is elneveztek róla. Az E 10-es iskolába járt (vagy leginkább lógott onnan, ha tudott). „Kicsi és gyors volt, és most már tudom, nagy erőfeszítést tett, hogy az iskolában bent maradjon, mert futballista karrierje már akkor is ígéretesnek tűnt – idézi fel egykori tanára, Olivia Gordon a régi időket. – Néha alig tudott időben megérkezni, néha pedig otthon hagyta a holmiját, így az anyukájának kellett berohannia, hogy elhozza a könyveit és a mappáit.” Édesanyja az iskolában is dolgozott takarítóként, hogy egy kis extra bevételhez jusson, de Alexis megpróbálta bújtatni őt, mert szégyenkezett emiatt. Az iskola előcsarnokában most az ő fotói lógnak a falon, hogy a nebulóknak ösztönzést adjanak. Amióta elköltözött a városból, rendszeresen küld ajándékokat és ruhákat az iskolának.

A jótékonykodáson kívül Sánchez arra is fordít időt, hogy minden évben magára öltse a Mikulás jelmezét a városi ünnepségen, és egy teherautó platójáról ajándékokat zúdítson Tocopilla lakosaira legjobb barátai segítségével. 2012-ben rajongói 400 autóból álló karavánnal követték Alexist, volt, aki 190 kilométert tett meg a menetben. A 2013-as karácsonyi látogatása során öt futballpálya felavatásán vett részt, amelyek megépítését a polgármesterrel való egyeztetés után ő maga finanszírozta. Ezeken a pályákon tehetséggondozó program kezdődött, amely lehetőséget kíván nyújtani a kiemelkedő gyermekeknek. Az első trófeákat Alexis adta át. „A lakosok hozzászoktak az Alexis által bevezetett hagyományokhoz, az ajándékokhoz. Most, hogy Angliában játszik, nagyon hiányoltuk őt, de igyekeztünk olyan programokat szervezni, amelyek felelevenítik a karácsonyi hangulatot” – mondta Fernando San Román, Tocopilla polgármestere, miközben a helyi hős karácsonyi távolmaradása miatt kesergett. Közben persze Sánchez személye túlnőtt a karácsonyi jótékonykodó szerepén. Tocopillában helyi hagyomány, hogy népszerű karakterek, mint például a Predator vagy a Simpson család szereplőinek óriás mását építik meg, majd felgyújtják őket, hogy szerencsét hozzanak. Alexis Sánchez óriás mása természetesen az egyik leggyakrabban elégetett figura. Arsenalhoz igazolásának hatalmas visszhangja volt, nemcsak a szülővárosban, hanem az egész országban is. „Az Alexis-hatásnak köszönhetően most már Arsenal-mezek százaival találkozhatunk Santiago utcáin – meséli Diaz. – Mivel nem igazán szeret a médiában szerepelni, az emberek nem is tudják, hogy külföldön mennyire híres. Csak akkor szoktunk rádöbbenni erre, amikor a külföldi sajtóban tűnik fel, vagy más játékosok, edzők beszélnek róla. Ebben Marcelo Salasra hasonlít.” Diaz Sánchezről szóló könyve nagy sikernek bizonyult, több mint tízszer annyi példányban kelt el, mint a hasonló témájú könyvek, és jelenleg a harmadik kiadáson dolgoznak, amelyben már az Arsenal-korszak is szerepelni fog.

Egy reklámcég felméréséből kiderült, hogy Sánchez a legbefolyásosabb sportoló Chilében, a szavazatok majdnem 66 százalékát szerezte meg. Sőt úgy tűnik, hogy csak idő kérdése, és ő lesz a legtöbbszörös válogatott futballista az ország történelmében (jelenleg 77 szerepléssel a harmadik, nem sokkal lemaradva Claudio Bravótól – 81), és ő lesz a legeredményesebb góllövő is (jelenleg a negyedik 26 góllal, 11-gyel lemaradva Salastól). Ő vehette magára legfiatalabbként a válogatott mezét, még csak 17 éves volt, amikor debütált. 2018-ban az első chilei játékosok egyike lehet, akik három egymást követő vébén lépnek pályára. „Amikor először hívtak – idézi fel –, akkor magabiztosan, de csendesen léptem be az öltözőbe. Mindenki engem nézett, magukban azt kérdezték, hogy ez meg ki. Gyorsan rájöttem, hogy a nemzeti válogatott sztárjai, Rodrigo Pérez és Nelson Tapia között sétálgatok. Aztán a mezekért felelős ember odalépett hozzám, és mondta, hogy a másik öltözőben kellene öltöznöm a fiatalokkal együtt. Ennél kínosabb helyzetbe aligha kerülhettem volna.” Első látásra félénknek tűnik, de az öltözőben és az edzéseken kezdett megmutatkozni az a Sánchez, akit Tocopillában a barátai ismertek. Mindig viccelődik, és tudja, hogyan hívhatja fel magára a figyelmet. Személyiségét tekintve eleven és karizmatikus, akárcsak Sergio Agüero. Mint az irányításra született emberek általában, Sánchez is tudja, hogyan hozzon össze körülötte lévő embereket anélkül, hogy ezen különösen erőlködne. 2011-ben bevallotta, hogy Víctor Valdés mindig ezt mondja neki: „Ó, ti, chileiek, egy szavatokat sem lehet érteni!”, és hogy Messi az egyetlen, aki érti a vicceit. A Barcelona nehézfiúi közé könnyen és gyorsan beilleszkedett. „Ó, igen, Alexis vicces fiú, de még mindig nem sokat értünk abból, amit mond. Ennek ellenére jópofa” – vallotta be Gerard Piqué. „Azt szeretem Alexis-ben, hogy amint a pályára lép, ismét gyerek lesz belőle” „Sánchez titka az, hogy amikor a Cobreloában kezdett játszani, veteránok vették körül, mint például a kapus, Nelson Tapia, akik jó tanácsokkal látták el, így sosem foglalkozott a sztársággal, mindig a földön járt” – mondja Diaz. Tapia nevezetes cselekedete volt, amikor meglepte az ifjú játékost egy vadonatúj Nike cipővel, mivel a sajátja tönkrement. A cipő nagyobb volt Alexis méreténél, de nem mert panaszkodni. „Álmodni sem mertem róla, hogy ilyen cipőm legyen” – mondta később egy dokumentumfilmben. Az öltözőkben az idősebb futballisták mindig felismerték, hogy Sánchez különleges játékos, akit a benne rejlő lehetőségek miatt gondosan kell támogatni. Így volt ez, miután a Colo-Colóba került, és Humberto Suazo szobatársa és pártfogoltja lett. A válogatott tagjaival kötött barátságok is fontosnak bizonyultak. Egy csapatban játszott gyerekkori példaképével, Salasszal, és a Simeone vezette River Plate-ben együtt szerepelhetett Sebastián Abreuval és Ariel Ortegával. „Azt szeretem Alexisben, hogy amint a pályára lép, ismét gyerek lesz belőle, és az utcai futball büszke stílusát akarja felvenni” – mondta róla Radamel Falcao 2008-ban, amikor a River Plate-ben játszott.

A profiként eltöltött első években Sánchez olyan gyors volt, hogy néha azt érezte, a csapattársaira kell várnia. Ausztriában, egy 2007-es válogatott meccsen Salas fontos tanácsot adott neki: „Ha elérsz a kapu vonaláig, ne várj, hanem add be a labdát. Ha nem vagyunk ott, az a mi felelősségünk, te megtetted, ami tőled telik.” Néha azzal kritizálták, hogy túl önző, de Marcelo Bielsa irányítása alatt gyorsan fejlődött, az edző felismerte, hogy Sánchez hajlandó keményen dolgozni és az edzéseket is olyan komolyan venni, mint a meccseket. „Időről időre – mondta Sánchez – azt kérdezték tőlem, hogy elemzem-e az ellenfeleim játékát, hogy tervezek-e előre a mérkőzések előtt. A válaszom az, hogy nem, mert a jó dolgoknak a pillanat hevében kell megszületniük. Ez így működik.” De amikor az edzésről van szó, akkor mindent részletesen átgondol, és nagy fegyelemmel hajt végre. „Ez olyan srác története, aki tizenöt éves kora óta keményen dolgozott és edzett – mondja Nicolás Olea, az Alexis-könyv másik társszerzője. – Ez nem a szerencséről, hanem a kemény munkáról szól.” Chilében egyszer ki kellett nyitni az egyik edzőpályát Sánchez kérésére, mert egyedül akart gyakorolni a válogatott szabadnapján. „Bielsa hatása felismerhető a futballomon, mert sokat változtam az irányítása alatt – mondta. – Korábban minden arról szólt, hogy megszerezzem a labdát, és leszegett fejjel előrerohanjak. Vele elkezdtem megérteni a játékot. A 2010-es vébé-felkészülés során sokat tanultam.” Az argentin edző nem tartja olyan nagyra a saját szerepét: „Nem az én érdemem a fejlődése, ő dolgozott meg érte. Én tartozom hálával neki – mondta. – Képes játszani a jobb és a bal oldalon, középen, nagyszerűen cselez, és jó góllövő. Bármelyik csapatban és bármelyik bajnokságban megállja a helyét, mert az adottságai egészen kivételesek. A személyiségét ugyancsak érdemes megemlíteni: igazán szerethető fickó.”

Olaszországban solarénak tartották, azaz olyan vidám figurának, akinek napsütés árad a személyiségéből. Antonio Di Natale kulcsszereplő volt Sánchez „olaszosításában”, a két idényen át tartó érési folyamatban. Egy olasz sajtótájékoztató során Sánchez azzal lepte meg a hallgatóságot, hogy olaszul mondta el a „Lassan járj, tovább érsz!” közmondást. Miközben Sánchez élvezte a 3–4–3-as felállást Bielsa válogatottjában, beletanult az Udinese kényelmes, 3–5–2-es taktikájába is, ami a kontratámadások ellehetetlenítését okozta a Serie A-ban. „Spanyolországban egy az egy elleni küzdelmeket láthatsz, amint a támadó egy védő ellen megy, és rengeteg hely van – mondta 2010-ben. – Olaszországban, akárcsak Argentínában, egy harcol a tizenegy ellen, és mindenki gyorsan visszavonul. És ez nagyon kemény. Egy napon valaki durván megrúgott hátulról. Megfordultam, és láttam, hogy Andrea Pirlo és Gennaro Gattuso állnak mögöttem. Mit gondolsz, melyiküktől kaptam a rúgást?” Azóta is számtalan alkalommal bebizonyosodott, hogy mágnesként vonzza a durva szereléseket. „Az a bajom, hogy sokszor úgy tűnik, nem fogom elérni a labdát, és az ellenfél játékosa megkezdi a felszabadítást, de végül, amikor mégis elérem, a láb engem talál el. Ez sokszor megtörtént, például Argentínában, de semmi sem fogható az idősebb gyerekek elleni meccsekhez a szülővárosomban” – mondta. 2011 januárjában négy gólt szerzett a Palermo ellen, és a legkeresettebb játékossá vált Olaszországban. A Juventus vadul küzdött érte, de külföldről is jó ajánlatok érkeztek. Amikor Guardiola megszerezte őt a Barcelonának, Sánchez rájött, hogy mindent, amit eddig a labdarúgásról tudott, újra kell tanulnia. „Olyan, mintha másik sportágat kezdtem volna” – csatlakozott ezzel Javier Mascheranóhoz, akinek szintén fejlődésre volt szüksége, mielőtt a Camp Nou gyepére lépett.

„Alexis meghódította a szívem, mindannyiunkét – mondta Guardiola, három éve, miután a Barcelona legyőzte a Real Madridot a Bernabéuban. – Gyermeki izgatottsággal a szívében érkezett ide, és ezt az érzést nem hagyta veszni. A bátorsága igazán figyelemre méltó. Jött, és adott nekünk valamit, amit eddig nélkülöztünk. Mindhárom támadópozícióban tud játszani, nagyon energikus, erőteljesen védekezik, jól cselez egy az egy elleni helyzetekben, ugyanakkor jó srác” – állapította meg. A probléma az volt, hogy az álmai megvalósítása érdekében – a világ legjobb csapatában szerepelni –, Sánchez elfogadta, hogy csak másodlagos szerepet töltsön be eddigi pályafutása csúcsán. „Alexisnek szabadságra van szüksége, és a Barcelonában csak egy adott terület biztosításáért felelős. Ez nem igazán illik a stílusához, mert nem veszi ki a részét a teljes játékból – magyarázza a chilei válogatott szövetségi kapitánya, José Sampaoli. – Olyan filozófia megvalósításáért kellett dolgoznia, ami nem illett hozzá, és most úgy tűnik, ismét felszabadult.” Úgy tűnik, Guardiola és Tito Vilanova tudták, hogyan használják őt, Jordi Roura és Tata Martino már kevésbé. Sánchez utolsó spanyol idényében hiába játszott jobban, és lőtt több gólt, mint Neymar, így is a kispadon végezte. Eljött a tökéletes pillanat a távozásra. „Most az Arsenalban a vad Sánchezt látjuk, azt, akit Chilében felfedeztek, aki ide-oda rohangál, de már egészen új fogalma van a játékról – mondja Diaz. – A Premier League tűnik esetében a legjobb választásnak.”

Ilyen céltudatos embertől nem is meglepő, hogy már kész tervei vannak a visszavonulása utánra: „Szeretnék színész lenni – említette három éve. – Ezért is használom ki a reklámok nyújtotta lehetőségeket. Sajnos gyengén beszélek angolul, így valószínűleg nem Hollywoodban fogok befutni! De továbbra is az az álmom, hogy feltűnjek a filmvásznon akár detektívként, tudjátok, valami tuti kalapban, szépen kiöltözve, pisztollyal és lehengerlő stílussal, vagy éppen a NASA munkatársaként, aki mindenhez ért.” Egyelőre azonban Sáncheznek a saját lehengerlő élettörténetében kell alakítania a főszerepet, a tettre kész hőst, aki leszereli a rosszfiúkat. Akár happy end lesz, akár nem, érdemes lesz megnézni. Ha az eddigi utat nézzük, aligha lehet rossz vége. Alexis Sánchez története Rövid fejezetekben mutatjuk be a chilei mélységből a londoni hírnévig vezető utat 1988 Megszületik Tocopillában, egy szegény ipari kisvárosban Észak-Chile Antofagasta nevű vidékén. 1996 Megígéri édesanyjának, aki számos munkát vállal a család eltartásáért (például takarít és halat árul), hogy profi labdarúgó lesz. Rancaguába költözik, ahol az Universidad Católica futballiskola növendéke lesz. 1998 Sikertelen beilleszkedési kísérlete után hazaköltözik. Folytatja az edzéseket, majd tehetsége és fizikuma miatt ráragad a Mókus becenév. 2003 A 15 éves Sánchez megkapja élete első futballcipőjét a város polgármesterétől, miután látták őt mezítláb focizni. A Cobreloa akadémiájának növendéke lesz. 2005 Tizenhat évesen bemutatkozik a Cobreloa színeiben a Deportes Temuco ellen a chilei élvonalban. Egy gyors lövését követően stílusát tapssal jutalmazza a közönség. 2005 Megszerzi első élvonalbeli gólját a Deportes Concepción ellen. A Csodagyerek (onnantól így nevezik) 16-szor lép pályára a bajnokságban és a Copa Libertadores­ben, ezeken két gólt szerez. 2006 Áprilisban debütál chilei válogatottként Új-Zéland ellen. Az 58. percben lép pályára Juan Lorca helyett. 2006 Cobreloai sikereivel felhívja magára az európai játékosmegfigyelők érdeklődését. A Serie A-ban szereplő Udinese volt a leggyorsabb, 3 millió dollárért le is igazolják Sánchezt. 2006 Kölcsönjátékosként visszaküldik Chilébe a Colo-Colóhoz, hogy tapasztalatot gyűjtsön. Első idényében megnyeri legelső profi címét, a Torneo Clausurát. 2007 Megszerzi első profi mesterhármasát a Caracas elleni 4–0-s győzelem során a Libertadores-kupában. A Colo-Colo ismét megnyeri a bajnokságot. 2007 Dicsőséget szerez az U20-as válogatott tagjaként, miután a csapat harmadikként végez a vb-n. Sánchez, Mauricio Isla, Gary Medel és Arturo Vidal szemé­lyében itt az újabb aranygeneráció. 2008 Tizenhét meccset játszik a Riverben, megnyerik a Torneo Clausurát, Sánchez harmadik nagyobb címét. A 19 éves játékos készen áll az európai futballra. 2008 Az Udinese visszahívja, ő pedig megszerzi első gólját olasz színekben. Csapata hetedikként végez a Serie A-ban. 2009 Két találatot ér el a vb-selejtezőben Bolívia ellen, majd Marcelo Salas legendás gólörömét utánozza. Egy chilei zenekar Sáncheznek dedikálja az egyik dalát. 2010 Hozzászokik az olasz labdarúgáshoz, és hat találatot szerez 36 mérkőzés során az Udinese színeiben, köztük a 3–0-s, Juventus elleni találkozó első gólját. 2010 Chile összes vb-meccsén szerepel, a válogatott 1998 óta először a legjobb 16 közé jut. Felhívja magára többek között a Manchester United, a Barca és a Juventus figyelmét. 2011 Első chileiként négy gólt ér el egy olasz meccsen, a Palermo elleni 7–0-s találkozó során. Igaz barátságot köt Antonio Di Nataléval. 2011 Tizenkét gólt lő, és 11 gólpasszt ad 33 meccsen utolsó Udinesében töltött idényében. A La Gazzetta dello Sport a Serie A legjobb játékosának választja. 2011 A Barcelonához igazol 37 millió euróért. Ő az első chilei, aki pályára léphet a katalán óriások csapatában. A 9-es mezt kapja. 2012 Első, Barcelonában töltött idénye során tizenkét góllal járul hozzá a spanyol Szuperkupa megnyeréséhez, a Barcáé az európai Szuperkupa, a klubvilágbajnokság és a Király-kupa. 2013 Megnyeri első európai bajnoki címét a Barcelonával, de a Bajnokok Ligája elődöntőjében összesítésben 7–0-s vereséget szenvednek a Bayerntől. 2013 Bombagólt szerez a tizenhatoson kívülről a 2–1-s Real Madrid elleni meccsen. Ez volt a királyi gárda elleni harmadik gólja – Barcelonában töltött első idényében. 2013 Az Anglia elleni 2–0-s meccsen mindkét gólt ő szerzi a Wembleyben, ezzel versenybe száll Marcelo Salasszal, aki 1998-ban ugyanennyi gólt lőtt. 2014 Éles szögből fantasztikus gólt szerez az Atlético Madrid ellen a Barcelonában játszott utolsó meccsén, de a katalánok nem tudják megszerezni a bajnoki címet. 2014 Pályára lép Brazília ellen a vb-n, de a tizenegyesek során hibázik, és a házigazdák jutnak tovább. 2014 Az Arsenal játékosa lesz 35 millió fontért, ezzel a csapat második legdrágább igazolása. Első húsz Premier League-meccse alatt 12 gólt ér el, hét gólpasszt ad. Mit mond az Ökör a Mókusról? Oxlade-Chamberlain felfedi, csapattársai miért tartják máris menőnek Sánchezt, és hogy melyik Alex a gyorsabb

Oké, szóval mitől olyan jó Sánchez? Sokoldalú személyisége győzelemre sarkall minket. Az edzésen mindig lendületes. Boldog ember, aki szereti a focit. Edzésen labdával és anélkül is felülmúlhatatlan, ezzel felhívja magára a csapattagok figyelmét. Mi volt részéről a legnevetségesebb dolog, aminek szemtanúja voltál? A Dortmund elleni meccsen akadt egy pillanat, amikor labdát adtam neki. A szögletzászló mellett állt. Addig-addig forgolódott, amíg a két védőt összekuszálva teljesen lehetetlen helyzetbe hozta őket. Nem is értem, hogyan csinálja. Milyen az edzéseken? Sokszor használja az átlépéseket, és igen, néha szólni kell neki, ha rossz helyre keveredik a pályán. De ez benne van a pakliban. Az edzőnk megengedi, hogy próbálkozzunk, és van, hogy nem jól sülnek el a dolgok. Sáncheznek csak gyakorlásra van szüksége. Hogyan állítod meg őt? Szerencsére csak ritkán kell megpróbálnom. Nem könnyű, mert gyors és agilis. Labda nélkül éppúgy védekezik, mint ahogyan támad: levadászik téged, aztán maga köré csavar. Szörnyű érzés ellene futballozni. Mennyire fontos a csapat számára? Mint minden játékos, ő is kulcsember, és a góljai nagyon fontosak. Végső soron valakinek gólokat is kell szereznie, és ebben nagyon jó. Sokat jelent a csapat számára, és reméljük, hogy minden így mehet tovább. Törvényszerű, hogy egy ilyen játékos többször kapja meg a labdát? Feltételezhetően igen. Hiszen ha valaki jó formában van, annak természetesen többet passzolunk, és jobb befejezést várunk tőle. De ezeket nem igazán gondoljuk végig, tudat alatt történnek. Azt mondtad, ő is gyakorolja a lövéseket, akárcsak te. Ki a jobb? Több gólt szerzett már, így nem igazán mondhatom, hogy én! Nagyon jól tud csavarni, talán a csapat legjobbja ebben. Ha azonban az egyenes lövésekről beszélünk, akkor inkább magamra szavaznék. Az egész csapat számára rendezett sprintversenyeken milyen eredményeket szokott elérni? Talán negyedik szokott lenni. Héctor Bellerín általában az első, Theo Walcott a második, aztán én, majd ő. A tesztekből minden kiderülhetett…
Megjelent a FourFourTwo magazin 2015. márciusi lapszámában