De hát mi birtokoltunk többet, nem?
Nos, tehát: világbajnoki elődöntő: Németország – Brazília 7-1. Brazíliában. A torna – és talán az egész modern futballtörténelem – legmeghatározóbb kilencven perce. A brazilok nagyon csúnyán elbuktak kedd este, még a világklasszis David Luiz is a könnyeivel küszködöttt a lefújás után. Azonban az, aki belenézett a meccs statisztikáiba úgy, hogy nem ismerte a végeredményt, biztosan egészen mást tippelt volna. Merthogy: Brazília 55 támadást vezetett, Németország 34-et. Brazília 52 százalékban birtokolta a labdát, Németország értelemszerűen 48-ban. Brazília 19 alkalommal tört be az ellenfél tizenhatosán belülre, Németország pedig csak 11-szer. Brazília 13 szor találta el a kaput, Németország 12-szer. Brazília 22 jó keresztpasszára a németek tízzel válaszoltak. Ebből a mit sem sejtő jóember mire következtet? Arra biztosan nem, hogy a németek vágtak egy hetest, a brazilok meg csak egyet tudtak begyötörni. Pedig pontosan ez történt. Jól mutatja ez a példa, hogy érdemben mennyire semmit sem ér a satisztika. Mert jó passznak számít a hátrafelé adott alibipassz és a tökéletesen észrevett és kivitelezett indítás is, vagy mondjuk lövési kísérletnek a kapuig éppen csak elvánszorgó húszméteres gurítás, és az igazi, sistergős, jól helyezett bomba is. Ezek az adatok jó része ráadásul a második félidőben született, amikor már eleve 5-0 volt a németeknek, a brazilok pedig még próbáltak valamit csinálni kétségbeesésükben. Sajnos csak a statisztika kozmetikázására futotta nekik, mert kaptak még kettőt. A számok persze mindig mutatnak valamit, de talán érdemesebb a saját szemünkre hagyatkozni egy meccsen. A futballt egyelőre még mindig a pályán játsszák, nem pedig a papírokon.
