A világ felháborodott a spanyol „tiki-takanacción”

A Reuters honlapján markáns cikket közölt Simon Evans, a hírügynökség Eb-tudósítója, aki a helyszínen látta Doneckben a Spanyolország-Franciaország negyeddöntőt. A Reuters volt magyarországi tudósítója tiki-takanacciónak nevezi a spanyolok franciák elleni játékát, és azt írja: a közönség jogosan tüntetett a spanyolok rövidpasszos játéka ellen, ami cseppet sem volt látványos és szórakoztató, és a labdabirtoklási fölényüket az időhúzásra használták csupán. „A szurkolók messzire elutaztak és sokat fizettek azért, hogy láthassák a kontinens két prominens csapatát, de a címvédő játéka ugyanolyan lélektelen volt, mint a meccsek előtti show-műsorok az Eb-stadionokban – írja Evans. – A franciák a tornán végig szenvedély nélkül, kiegyensúlyozatlanul és elképzelés nélkül játszottak, és hitehagyottan hagyták el a Donbass Arena gyepét is. De Spanyolország csapata sem volt kreatív és szenvedélyes, nem akart támadni, és jogos volt, hogy a közönség kifütyülte őket, nem ilyen szórakoztatást vártak attól a csapattól, amely négy éve uralja a világfutballt.” „Passz hátra, passz oldalra, néha előre, de előre sem azért ment Vicente del Bosque csapata, hogy veszélyeztesse a francia kaput. Ez a játék is elég volt, hogy szerdán ők találkozhassanak Portugáliával az elődöntőben.” A szerző kiemeli, hogy Spanyolország csupán három gólt kapott legutóbbi 14 Eb- vagy vb-meccsén, és a taktikája kétségkívül hatékony, nincs rá ellenszer. De nézőként mégis kiábrándító, hogy a csapat megszerzi a vezetést a 19. percben, és úgy őrzi a meccs v égéig, hogy magánál tartja a labdát, szűk területen egymás között passzolgatva. „A tiki-taka tisztelői technikai fölényről, sok mozgásról, intelligens támadásépítésről szoktak beszélni, de ezeket negatív, védekező célra használják most. Gyakran nem építkezésre, hanem labdatartásra használta a spanyol csapat a labdabirtoklási fölényét, sőt a második félidőben úgy tűnt, egyenesen időhúzásra. Míg ez a játék a Barcelonával, Lionel Messi révén élvezhető, a spanyol nemzeti csapatnál negatív színben tűnik fel.” „Kétségkívül funkcionális stílus, de csak úgy, mint a szovjet-korszakban épített lakótelepek Lengyelországban és Ukrajnában” – írja. Azt sem érti a cikk szerzője, hogy ennyi kiváló spanyol csatár birtokában miért egy „hamis 9-essel”, Fábregasszal játszik a csapat, igazi középcsatár nélkül, és ebben az ötvenes évek magyar Aranycsapatához hasonlítja az együttest, amelyben Hidegkuti Nándor töltötte be ezt a szerepet a 3–2–5-ös felállásban, visszább húzódva csaknem a középpályára. Azt is bevallja, hogy a Helenio Herrera-féle Interre emlékezteti őt is ez a játék, de a tiki-takanaccio kifejezést nem ő találta ki, hanem egy internetes kommentelőtől vette át. Ami szintén kiemelésre érdemes: várhatóan Németország-Spanyolország döntő lesz majd Kijevben, aminek a legfőbb pikantériája, hogy a két csapat épp ellentétes stílusban futballozik, ahhoz képest, amelyet a sztereotípiák tartalmaznak a két ország futballjáról. A teljes cikk a Reuters honlapján itt tekinthető meg.