A Premier League szezonjának legnagyobb vitái

Ahogy tudjuk, a futball nem mindig móka és kacagás, de néha a szurkolóknak, és maguknak a játékosoknak, edzőknek is szükségük van némi adrenalinra és temperamentumra. Erre kiváló példaként szolgáló eseményekben nem volt hiány, úgyhogy vegyünk górcső alá ezek közül néhányat a teljesség igénye nélkül. Gary Neville vs. Carlos Tevez A Manchester United védője, Neville azzal csapta ki a biztosítékot, hogy egy nyilatkozatában kinyilvánította egyetértését Sir Alex Fergusonnal, aki véleménye szerint jól cselekedett, amikor egykori csapattársát, Carlos Tevezt elengedte a múlt nyáron a Manchester Cityhez. Tevez ezt nyilván másképp gondolta és egy saját „körhintába” torkollott kettejük vitája. Tevez előbb idiótának és talpnyalónak nevezte egykori csapatának kapitányát, majd egyértelműen jelezte a Vörös Ördögöknek lőtt gólja ünneplésekor, hogy szívesen hall még ehhez hasonló, megcáfolásra váró dolgokat. Természetesen Neville se maradhatott ki a buliból, aki középső ujját felmutatva zárta le az esetet. Micsoda tiszteletteljes társaság! Caleb Folan vs. Phil Brown Ha Folan lövései úgy hatoltak volna át az ellenfelek védelmén át egészen a kapuba, mint, amilyen éles a nyelve, akkor Phil Brown még mindig a KC Stadiumban kispadján ülhetne, és a Hull City esélyes lett volna akár a Premier League bajnoki címére is. Miután Brown elengedte a Middlesbroughoz januárban a Kelet-Yorkshireben bemutatott hatástalan szezonkezdete után, Folan távozás közben még jól belerúgott Brownba „szánalmas, buta, nevetséges, és gyerekes” jelzővel illetve ex-menedzserét. Az ügy csattanójaként lehetséges azonban, hogy Caleb fejét veszti. Ugyanis az ír válogatott csatár márciusban visszatért a Tigrisekhez az új menedzser, Iain Dowie kérésére, de Brown reaktiválása újra terítéken van a jövőre a másodosztályban vitézkedő egyletnél. Na ki nevet a végén? Roberto Mancini vs. David Moyes Mancini a hidegvér megtestesülésének példaképe volt az óta, mióta decemberben átvette Mark Hughes örökét az Eastlandsen. Egészen az Everton elleni mérkőzésig. A City 2–0-s hátrányban volt, ezt pedig már az olasz menedzser idegei sem bírták. Az Everton menedzsere, David Moyes cseréhez készülődött, így amikor a labda elhagyta a pályát, megfogta, hogy megtörténhessen a folyamat. Ez azonban (nyilván nagyon megalapozott módon…) annyira felbőszítette Mancinit, hogy azonnal az Everton technikai-zónájában termett, és mint akinek elmentek otthonról, erős gesztikulációba kezdett annak érdekében, hogy a labdát azonnal játékba hozhassák. Moyes vállat vont az eset után, Mancini pedig azonnal bocsánatot kért – ez azonban már nem hatotta meg az FA-t, hogy ne büntetéssel vegye el a kedvét az ilyesfajta viselkedésmódtól. És még mondják, hogy az olaszok csak védekezni tudnak, pedig ezek szerint a szabályokat is jól ismerik. Roberto Martinez vs. Bárki észak-nyugatról Üdvözlünk a Premier League-ben, Roberto. Októberben, a Wigan menedzserének száját hagyta el az a mondta, miszerint az FA fél Sir Alex Fergusontól és közeli barátaitól – nevezetesen Sam Allardyce-tól és Steve Bruce-tól – akik egyöntetűen a skót menedzser pártján állnak és azon vannak, hogy irritálják a Liverpool menedzserét, Rafa Benitezt. Persze ezek után már a DW Stadium sajtósai se magyarázták ki az esetet, arra fogva a spanyol menedzser kifakadása igazából nem is történt meg és csak a média áldozata lett. Természetesen a gyors bocsánatkérés nem maradt el, amit kollégái azonnal elfogadtak, de azért egy manchesteri vacsorameghívással még lóg nekik. Wayne Bridge vs. John Terry Valószínűleg csak azok a futballszurkolók nem értesültek az egykoron két angol válogatott jó barát esetéről, akik az elmúlt hat hónapban egy izlandi vulkán hamufelhője alatt élték életüket. Számukra fontos lehet kihangsúlyozni a múlt idő fontosságát, ugyanis Terrynek köszönhetően többé már nem mennek el együtt sörözgetni egy brit pubba. Amikor kiderült ugyanis, hogy Terry megcsalta feleségét Bridge egykori élettársával, a sokak által csak „bugyimodellnek” csúfolt Vanessa Perroncellel, tisztítótűzként terjedt végig az egész angol futballon a csalárdság intézményének azonnali máglyahalálra ítélése. A Chelsea védője komoly árat fizetett tettéért, hiszen azonnal megfosztották az angol válogatott csapatkapitányi karszalagjától, de elérte azt is, hogy Bridge visszavonuljon a nemzeti együttesben való szerepléstől. Az ügy folyományaként a Manchester City londoni vendégjátékakor februárban Bridge láthatóan direkt kitért Terry mérkőzés előtt szokásos kézfogása elöl (a képen – a szerk.). Rafa Benitez vs. Sam Allardyce Vizionálhatnánk akár a Premier League Tom és Jerryjeként is a két edző kakaskodását, hiszen úgy tűnik, soha nem ér véget. Évekkel azt követően, hogy már többször orrba-szájba szivatták egymást különböző nyilatkozatokban, Allardyce egy jó embereset rúgott márciusban tanult kollégájába azzal a mondatával, miszerint Benitez csak azért kritizálja őt, hogy elvonja a figyelmet arról, milyen rosszul is szerepel idén a Liverpool. A spanyol menedzser nem kockáztatta meg a szópárbaj folytatását, de azért Allardyce Blackburn Roversének legyőzésekor az Anfiled Roadon csúnyán visszaszólt. Szarkasztikusan azt mondta, hogy a Barcelona edzőjeként akarja alkalmazni Allardycet, hiszen ő aaaaaaaaaaaaaaaannnyira sikeres az Ewood Parkban. Még szerencse, hogy nem gyerekesek… egy kicsit se. Nicky Barmby vs. Jimmy Bullard Elég rossz a helyzet akkor, ha csapattársak verekednek össze az edzésen, de ha ennek egy csapatnyi nyugdíjas szemtanúja, na akkor egy klasszikus komédia legfőbb jelenete tárul elénk. Ez a két Hull-játékos 24 órával azt követően nem jutott egyezségre, hogy a Tigrisek 5–1-re kikaptak az Evertontól márciusban, ezért úgy döntöttek, hogy nézeteltéréseiket egy parkban rendezett verekedéssel rendezik le. Tegyük hozzá, fényes nappal. Hab a tortán, hogy mindezt a helyi nőegylet szeme láttára. Ha valami Phil Brown félig-komikus szerepvállalásából emlékezetes marad a Hullnál, akkor ez az eset mindenképpen oda kívánkozik. Sir Alex Ferguson vs. Alan Wiley Hogyan hívd fel a figyelmet arra, hogy a csapatod tompa? Tudom-tudom, hivatkozz arra, hogy a bíró túl kövér ahhoz, hogy ellássa feladatát. Köszönhetően Fergusonnak már ezt is tudjon, miután az Old Traffordon a Sunderland kényelmesen ért el döntetlen októberben. Ferguson állítása szerint Wiley „nem volt megfelelő erőnléti állapotban”, annak ellenére, hogy talán több mérföldet tett meg, mint kb. négy United-játékos a meccsen. A skót edzőlegenda kétmérkőzéses eltiltással bűnhődött megjegyzéséért. És mi lett volna akkor, ha Wiley nem hosszabbít és így Anton Ferdinand nem szerez öngólt a hosszabbításban? Arsene Wenger vs. Mark Hughes Nem, nem kell aggódni – semmilyen ehhez hasonló lista nem lenne teljes Wenger nélkül, aki az az egyetlen menedzser a Premier Leagueben, aki képes lenne akár egy üres szobában is vitát kezdeményezni akármiről. Miután 3-0-ra kikaptak a Ligakupában decemberben, Wenger nem fogott kezet Mark Hugheszal és elviharzott a játékos kijáróban (miért van az, hogy a Citysek mindig benne vannak ezekben a kézfogási balhékban?). Hughes erre csak annyit mondott, hogy Wenger jobban viselhetné a vereséget. A francia menedzser szerint azonban nagyon jó okai voltak arra, hogy nem kezelt le az ellenfél edzőjével. Ezeket azonban megtartotta magának. Talán azért, mert nem is léteztek.
(football.fanhouse.co.uk)
Lakner Péter